Péntek reggel a Suzukival indultam, aztán kocsitcseréltünk Apával a lurkók szállítmányozása miatt.

Az oviban szinte simának mondható napunk volt, Olivér nem jött, így a reggeli hiszti elmaradt. Bent és az udvaron is jól feltalálták magukat a kicsik, egyre többször játszanak csoportokban is. Egyedül az "átmenet": mosdózás, cipőhúzás jelent gondot. Ilyenkor többen rázendítenek - néhányan fülsüketítő hangerővel és borzasztó frekvencián...
Délután Mariannak volt dolga, de később visszajött, és együt vittük ki a maradék két szem gyerkőcöt az udvarra.

Fél négy körül mentem először Rékáért, eztán Baluért a bölcsibe. Edittel beszélgettünk egy kicst, aztán mentünk a pályára Apához. R. Petiék tartottak szülinapi paintball-t, szóval nem idegenek játszottak.
A labirinus pályán a két gyerkőc egyfolytában kicseket keresett, szerencsére ez jól lekötötte őket. Kicsit elhúzódott az idő, így hazafelé is Apa nélkül jöttünk.

Egy hét után azt mondhatom, hogy Rékával szinte csodát tett az óvoda. Már sokkal önállóbb, kérés nélkül is eszébe jutnak dolgok, amiért eddig nyavajgot... Remélem, hogy a kiscsoportunk hamar beszokik és az én munkaidőm is kiszámíthatóbb lesz. Akkor talán itthon is megint egy fokkal könnyebben mennek majd a dolgok.

Ma délelőtt főztem, mostam, sétáltunk a patak parton, porszívóztunk aztán ebéd és most alszanak. Talán nekem is jut egy szusszanásnyi idő...

Hát akkor összefogalaom az elmúlt két napot... Összeségében azt mondhatom, hogy nincs okunk panaszra. Persze van-egy két gyerek,akivel nem lesz könnyű, de azt hiszem őket is leszereljük előbb-utóbb.

Tegnap is, ma is volt egy-két sírás reggel.Mariannal felváltva próbáltuk vígasztalni, nyugtatni őket több-kevesebb sikerrel. Van, aki nem is hagyja magát, csak egyszerűen elmúlik egy idő után a rosszkedve.
Szerda délutánra maradt még három látogatni való családunk. Pont indultunk volna, mikor telefonáltak, hogy mindent be kell csukni és nem lehet a gyerekeket az udvarra vinni. Kigyulladt a szeméttelep... A városban láttuk a füstöt itt-ott, de mifelénk nem lehetett érezni.
Az első családot alig találtuk meg a Kada csúcsnál. Már gyalog is nekivágtunk, de vissza kellet fordulnunk... Aztán meg nagy nehezen sikerült megakadályoznunk, hogy ne itassanak le a sárga földig :-) Jól elhúzódott az idő, elmúlt 7 óra mire hazaértem.

Ma meg az oviközpontba kellett bemenni, hogy kitöltsek egy újabb adatlapot, amiről kiderült, hogy már egyszer kitöltöttem.
Kettő körül Mariann el is engedet, hiszen még ma is csak négyen aludtak bent.

Délután úszni voltunk, két kihagyott hét után. Nagyon jókedvűen kezdtük, de aztán elfogyott Balu aktivitása... Kicsit nyűgös lett - nagyon remélem, hogy ez nem valami betegség előszele.
Az orrukat ugyan reggel-este porszívózzuk, főztünk mézes teát, szedjük a C vitamint. Nagyon nem szeretném, ha most lennének betegek (No persze máskor sem.)

A tervezőnek lemértük a ház bruttó területét, vacsiztunk, aztán esti mese után letettük a tökmagokat aludni. Örülök, hogy rákaptak a "macis" mesére. Jó olyankor összebújni arra a kis időre, és nekik is egy (tőlünk fügetlen) időtényező, amihez lehet viszonyítani.

Most visztont már megint elmúlt tíz... nekem is ideje eltenni magam holnapra! Jó éjt!

Ma nincs kedvem írni... elfáradtam. Pedig több minden történt. Csak egy kis emlékeztető - aztán holnap részletezem.
Egész jól telt a napunk. egy két hüppögést leszámítva, meg Hanna szökés-próbáját.
Délután füst miatt "bezárkózás", majd családlátogatások -eltévedéssel, aztán vendésglátósokkal...

Itthon apa elnézte az órát. Negyed nyolcra értem haza, de még fürdetés és vacsi előtt. Elcsúszott kicsit a fektetés, de nem volt nagy baj.

Ma lesz a "szent sorozatom", lehet hogy kivasalok addig, aztán szunyaaaa!!! :-)

Ma már ért egy-két meglepetés a helyi szokásrenddel kapcsolatban...
Általában a mai nap is jól telt. Néhány szülő már megpróbálkozott kicsit "eltünni". Zoé vette ezt egyedül rossz néven - bár ez inkább hiszti volt, mint sírás. Nagyon hamar bejöttünk az udvarról, mert úgy volt, hogy locsolni fognak.
Azt hittem Mariann még elhúzza valamivel az időt, de meg volt már bent terítve, így mégis megebédeltettünk. Tojásleves, krumplifőzelék - két tányérból... ezen teljesen kiakadtam. Szegény kiscsoportos, hogy egyen főzeléket lapos tányérból???
Délutánra ketten maradtak, de Kinga nem aludt el, és elég szemtelenke is volt. Mariann fél 2 körül ment el, és mondtam neki, hogy ne is jöjjön vissza - ennyi gyerekkel elboldogulok :-)

Ma Baluért mentünk hamarabb. Odafelé mondta Laci, hogy elfelejtették reggel a rongyit... Mint kiderült, nem volt belőle gond, így is el tudott aludni a legény. Bár Edit azzal fogadott, hogy rá kellett szólni, hogy hallgasson el alváskor :-)
Rékát is "begyűjtöttük", aztán átmentünk Pomázra az overálokért, és hazafelé megálltunk pékségnél. A patikában vettem gyógyszert az allergiára is, remélem hatni fog, mert már fáj az orrom az állandó fújkálástól.

Holnap már nem maradhatnak bent a szülők a csoportban... Kezdődik a nagyüzem!!! Kíváncsian várom a fejleményeket :-D

Balu reggel 5 körül jött át hozzánk, de kicsit később visszavittem a helyére. 6-kor csörgött az óra. Fürdő, öltözés - de Balázs már újra fent volt. Felöltöztettem őt is, és nekiálltam a reggelinek. Apa is, Réka is felébredt - együtt reggeliztünk. Én 7 körül indultam az oviba.

Jobban tartottam a mai naptól... Többen okoztak pozitív csalódást szerencsére. Volt egy -két hüppögés, de semmi komoly - majd szerdán :-)
Kisebb fennakadások csak abból adódtak, hogy nem ismerjük még Andival a helyi szokásokat. Mariann néha el-el tünt keresni valamit, vagy adminisztrálni.
Bent a csoportban kicsit nagy volt a létszám, de aztán az udvaron már jól elfértünk. 13-an maradtak ebédre, aztán csak Kinga... akit valahogy "ottfelejtettek".
Nekiálltunk naplót, névsort, adatokat összeírni, aztán Tündi tartott egy év eleji tájékoztatót. Lehet, hogy tagja leszek a közalkamazotti tanácsnak. Nem túl sok kedvem van hozzá, de nem kizárt, hogy vállalom.Még majd kiderülnek a részletek - aztán meglátjuk.

Fél 4 körül indultunk Rékáért. Nagyon jól érezte magát, Erzsike is csak dicsérte. Mesélt a megatartott szülinapról, a babaszbában lévő fa babaetető székről, az alvásról.
Balu volt a csoportban az utolsó mire a bölcsibe értünk. Edit ma is szuperlatívuszokban beszélt róla...
Itthon még homokoztak. Készítettek Apának szülinapi homoktortát, amit körül is kellett táncolni :-)
Nyolcra már ágyban voltak mindketten, s bár Réka egyszer kijött még - jó időben el is alutak.

1996-ban végeztem a szarvasi óvóképző főiskolán. Négy évig Nagytétényben dolgoztam egy lakótetepi óvodában, majd a XI. kerületben folytattam ugyanennyi ideig.
2004. januárjában született Réka, majd 2006. februárban Balázs - miattuk hagytam abba a munkát "kis" időre. Időközben elköltöztünk, így ismét új ovi után kellett néznem.

Tehát 5 itthon töltött év után holnaptól újra dolgozom... Nem is a munkába való visszarázódástól tartok - bár itt is voltak változások, hanem attól, hogyan alakulnak a dolgok itthon.
Réka -másfél kihagyott év után- türelmetlenül várja, hogy újra óvodába járjon. Balu április óta jár bölcsibe, nagyon jól érzi magát.

Holnap reggel Apa viszi őket, mert nekem már hamarabb el kell indulnom. Bepakoltam a cuccokat a lurkóknak, amire még szükség lehet, összeszedtem a saját holmimat is. Óra beállítva... Szóval HAJRÁÁÁ!!!! :-)