Megint egyedül...na jó a porcicák már elérték a felnőttkort...majd kedden elteszem őket láb alól...
Hökszi még csak egy hete dobott ki,de olyan,mintha évek óta szenvednék...hiányzik....nagyon...hiányzik a mindennapos telefonbeszélgetésünk,hiányzik az energia amivel feltöltődtem,ha hallottam a hangját...már nem kelek fel előbb,mert csak téblábolok,és állandóan a telefonnal babrálok,hívnám,írnék...de mégsem...minek,ha Ő még arra sem méltat,hogy az email-emre reagáljon????Gondolkodtam,Ő most mit érezhet...nem hiszem,hogy hiányzok neki....azt mondta nagyon szerelmes...hát,nem tudom,valahogy már ezt sem hiszem,mert aki szerelmes,az nem ilyen...aki szerelmes az megbocsát...bár nem követtem el semmit(legalábbis szándékosan soha nem ártanék neki),úgyhogy semmi oka nincs rá,hogy sértve érezze magát...egyszerűen csak ülök itt és nem értem...olyan dolgokat vágott a fejemhez,amit mástól 10 éve szenved el...tehetek én róla???Szóltam előre...hogy ne tegye meg azt 10 évvel ezelőtt...megtette...egy világ dőlt akkor össze bennem...de próbáltam magam meggyőzni,hogy hátha neki ez lesz a jó...nem lett az...és most...mikor végre együtt lehetnénk...még én vagyok a szar alak...
Ha szeretsz,miért nem próbáljuk,próbálod menteni a kapcsolatunkat?Miért vagy ilyen rohadt makacs és büszke??Ha szeretsz miért nem válaszolsz??
Ha szeretsz miért nem tudsz megbocsátani??
Ha szeretsz miért hagytál el?Ha szeretsz miért hagytál magamra?
Én nem fogok könyörögni...
Nem fogok magyarázkodni,mert nincs miért!!
És igen,túl leszek rajtad,elfelejtelek...nehéz lesz,de így lesz,ezt megígérem!!!
És még valamit:TUDOD HÖKSZI,A HARAG ÉS A GYŰLÖLET,MEGÁTALKODOTT MAGÁNY!!!!