Este nyolc van, gyűlnek a haverok, mármint Bea haverjai, eddig kb tízen vannak, tudom, mert én nyitogatom nekik az ajtót.

Az első srác eléggé meglepett, ugyanis rögtön zuhany után, a fürdőből kilépve egy szál franciabugyiban és egy csipkés atlétában nyitottam ajtót. Azt hittem: Anett, mert vele beszéltem meg, hogy este összefutunk.

Ádám csak elvigyorodott, végigmért, aztán bemutatkozott, én meg gyorsan félreugrottam az ajtóból, hogy be tudjon menni… Azt hittem, elsüllyedek.

- Lálálálál Lálálálá Lá Lá Lá – szól a telóm idétlen csengőhangja, hülye osztálytársam állította át, neki nem tetszett az előző, mivel neki is az…
- Szia, Mimi!! – Mimiii??- sajna nem tudok menni, anya nem enged, jönnek valami távoli rokonok, csak késnek még legalább egy fél órát, így telefonon dumálhatunk, de leugorni már nincs időm. – hogy őszintét mondjak: áldottam Anett távoli rokonait, egyáltalán nem hiányzott a csaj .
- Figyi, tök durva volt, az történt, hogy…- és belekezdett egy hosszú, részletes történetet, amit hihetetlen módot élveztem is, sőt, ami még hihetetlenebb, főleg tőlem, hogy én is elkezdtem mondani cikis dolgokat..
- Hát velem meg az volt, hogy tudod, anyuék most nincsenek itthon és Bea re..
- Nem, nem tudtam, hogy nincsenek otthon..
- Jah, neked nem is mondtam,elutaztak két napra, de mindegy, most nem ez a lé..
- Nekem azt mondtad, hogy anyud hív, azért teszed le a telefont!!- üvöltött, és nekem csak akkor koppant, hogy mi a szitu… amikor valami hülyeséget ki kellett találnom….basszus semmi kifogás nem jut az eszembe..semmi.
- Itt vagy?- de mire kinyöghettem volna valamit, már le is csapta…

Hívtak Bea bulijára, de olyan nyomott volt a hangulatom, hogy inkább nemet mondtam.
De aztán mégis sikerült beráncigálniuk és egész jól is éreztem magam.
Pár ütődött kitalálta, hogy üvegezzünk- istenem ez olyan dedós- minden volt: sztriptíz, szerelemvallás, puszi a falnak, félárboc, komolyan minden, fogalmam sincs, honnan veszik az ötleteket, éppen ezen tűnődtem, amikor megéreztem Kitti – Bea egyik barátnője- könyökét a bordáim közt.

A meggyötört tropicana-s doboz kupakja épp felém mutatott, s a másik oldalon Ádám vigyorgott rám szélesen. Kicsit keresztbe állt már a szeme,egy liter boroskóla biztosan lecsúszott, s most kicsit meg is ijedtem –milyen hülyeséget fog már kitalálni?- minimum egy percig néztük egymást, mire megszólalt:

Másnap délelőtt tízkor keltem, és rögtön el is futottam a fodrászhoz, időpontot kérni. Természetesen nem volt ott, ahogy az én szerencsémben már megszokott voltJ
Délután ismét próbálkoztam, akkor már sikeresen.


Anya és apa elutaztak nyaralni és minket itthon hagytak!!Hmm.. mit is szoktak ilyenkor csinálni?... Hát én semmit, csak ülök a seggemen, mert van egy tizenhét éves nővérem, aki érthetetlen okokból rühell, és vagy beköpné anyunak a kis „botlásomat” , vagy rendezne egy saját házibulit, engem megfenyegetne valamivel, hogy ne áruljam el…s ez még alapjában véve nem lenne rossz, hiszen néhány haverja egész jó fej, de előttük már biztosan porig égetett. Tehát jobb, ha meg sem jelenek előttük.


Viszont jó lenne már csinálni valamit, hiszen egy hét múlva suli!!Fel is hívtam Lilit, de elutazott két napra a nagyszüleihez, akik fenn laknak Pesten (kicsit fura, nem és állítólag azért nem szólt, mert ő sem tudta előre.



Nekiálltam hát kitakarítani a szobámat… Olyan túl sok lom nem volt elgórva, hiszen nem rég pakoltam el… fogtam magam, kinyitottam a szekrényem ajtaját és kigórtam belőle az összes cuccom, majd felvettem a legszexibb darabokat, és fel-le mászkáltam benne a szobában. Átvágtam az ágyam és a szekrényem között keresztben, aminek a szárnyait becsuktam, hogy legyen hely a „modellkedéshez” , pukedliztem egyet, majd megálltam a tükröm előtt, és beszélni kezdtem magamnak.


- Szép vagyok? Szép leszek… csinos leszek…- ekkor hangos dübbenéseket hallottam az ajtóm felől, egy gyors mozdulattal felkaptam a rongyaimat, és nekidobtam a szekrénynek, aminek szárnyait időközben bezártam, így a cuccaim szépen sorban leestek elé.
Átöltözésre nem jutott időm, mert akkorra Bea feltépte az ajtót, és pirosodó arccal belépett a szobába. Fekete haját lazán összekötötte, semmi smink, régi itthoni cuccok, mégis szép volt. Lapos hasa mintha átvilágított volna az elnyúlt pólón, amit még tavaly kapott valami rendezvényen. Hoszzú lábai végig kilátszottak rövidke farmergatyájából…



-Hugi! - mosolyodott el kényszeredetten- anyuék nincsenek itthon – na, mit mondtam? –és felhívtam pár haveromat, hogy DVD-zzünk egy kicsit

persze, persze… egy hangot sem hittem el az egészből, tudtam, hogy megint egy őrjöngős házibuli várható, a DVD-t pedig az első negyed óra alatt elfelejtik, de azért ártatlanul bámultam, mintha elhinném minden szavát- De lécci ne szólj anyáéknak – na most jön a fenyegetés – tudod, hogy egy egész apró dolgon is felhúzzák magukat –hát igen, te szegény lány, az is milyen aprócska dolog volt, mikor 15 évesen kopp lerészegedtél a ballagásodon- …Megteszed ezt a kis szívességet? – hát nekem nem kis, komoly erőfeszítéseket kell tennem, hogy tartani tudjam a szám.



- Megpróbálom. – nem akartam keresztbetenni Beának, reméltem így hátha nyugtom lesz este, ha egy kicsit bevágódok, még be is engednek maguk közé….



Úristen!! Mikről gondolkozok itt?! Egy csomó kis p.csa barátnője van, akik ugyan olyanok, mint ő!!És én közéjük akarok beilleszkedni?? Na neee…



Unalmamban felvettem a legjobb cuccaimat, kicsit rendbeszedtem a hajam, kimentem a parkba egy kicsit sétálni. Leültem egy padra a Harry Potter 6 társaságában, és legnagyobb meglepetésemre, egy hosszú, szőke hajú lány huppant le mellém az árnyékba.



- Szia! Anett vagyok. Téged hogy hívnak?- mosolygott felém. Vágott, barna szemei, rózsás arca volt.

- Szia.. öö.. Míra - nyögtem ki végül. Még mindig meg voltam lepve.

- Nem eszünk meg ketten egy fagyit? Úgyis épp oda indultunk Pumival- azzal rábökött egy apró barna szőrű kutyára, ami alig lehetett nagyobb egy patkánynál… apu zsebkutyáknak hívja az ilyeneketJ

- De, szívesen –álltam fel a padról –amúgy nagyon aranyos kutyád vanJ -lehajoltam megsimogatni Pumit, de úgy tűnt, jobb ha inkább letérdelek. Combközépig érő farmert viseltem, tehát a cuccomat nem kellett féltenemJ

Röpke tíz perc múlva már a fagyizó előtti székeken ettük a fagyit.
- Egyébként te hova jársz? – tette fel a kérdést Anett két törcsélrágcsálás közben.

- A Csokiba – nem Csoki volt az iskola neve, igazából Csokonai Vitéz Mihály volt a névadó, de így sokkal rövidebbJ
- De jó!! Én is- minő meglepetés.. a városban két suli van, a Csoki, meg egy Görög Katolikus, de mi nem vagyunk valami vallásosak, sőt engem meg se kereszteltettek a szüleim, meg amúgy sem vonz az a másik hely. Jó nekem ott, ahol vagyok. Szóval 50 százalék esély volt, hogy Anett velem egy helyre kerül..
Hamar haza kellett mennie, mert még nem pakoltak ki mindent és visszament segíteni a szüleinek. Számot cseréltünk, hátha lesz belőle valami.

Hát röpke két óra múlva már csörgött is a mobilom.

- Szia Míra!Találtam egy tök csinos kis rucit, szerintem neked nagyon jól állna!Meg vettem egy hajpántot, ami hasonlít a tiedre, ugye nem gond? Jah, és ki ne hagyjam , ugyan olyan cipőm van, mint nekedJ -mindezt egy levegőre!!

- Aham- dünnyögtem.
-Hát nem szuper?
- Nem- suttogtam olyan halkan, hogy ő még véletlen se hallja – aha, szuper – gyorsan ki kellett találnom valami kifogást, hogy le tehessem a telót. Sajnáltam szegényt, de az már most kiderült, hogy nem nagyon illünk össze… szerinte igen, de ez már más téma… -Bocsi, anya hív!! Majd visszahívlak, Szia! –és választ se várva kinyomtam…

Sziasztok!
Míra vagyok, tizennégy éves. A barátnőim és az osztálytársaim mind naplót írnak, mondták, hogy nagyon jó és gondoltam, én is belekezdek egybe, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

A mai napot azzal kezdtem, hogy elszaladtam a boltba füzetet venni a naplómnak, ugyanis még nyár van, és itthon egyetlen vonalas lapot se találniJ és kivel akadok össze a Cerka ajtajában? Hát persze, hogy Dáviddal. A srác tizenöt, és eszméletlen jól néz ki, ráadásul jó fej és kedves mindenkivel, rengeteg haverja van, és ami a legjobb, egyáltalán nem öntelt!!

Csak bennem van a hiba.. én próbáltam bemenni az ajtón, ő meg jött volna kifelé..léptem jobbra, ő is jobbra, aztán balra, ő is.. egy fél percig próbáltunk átjutni az ajtón, közben az eladók halálra röhögték magukat, nekem meg az arcom felvette azt a szép egyszínű vörös színt, amit ilyenkor szokott… próbáltam nem ránézni a srácra, de ez abban a helyzetben szinte lehetetlen volt.. aztán, megfogta a vállam, betessékelt az ajtón, majd egy olvasztó mosoly után eltűnt a sarkon…


Még olyan gyorsan szerintem nem vettem füzetet…gyorsan felkaptam egyet a polcról, odadobtam az eladónak a kétszázast és visszajárót, mindent otthagyva kifutottam az ajtón. Nem Dávidot akartam követni, csak már nem akartam látni a két röhögő csajt a pult mögött… nem lehetek ilyen hülye, hogy mindig leégetem magam valamivel… mondjuk a múlt heti csuklós sztori után ez már elég enyhe eset volt… csak ne lett volna ott Dávid.. miért kell neki mindig ott lenni, mikor valami cikis dolog történik?


Aztán átugrottam Lilihez egy kis petykálásra …
- Nem tudom, mit eszel azon a srácon, szerintem nem olyan extra.. valamit csinálni kéne már veled, ne égj be mindig előtte..
- Mit? Azt se tudom mitől van.. neked nem szokott ilyen lenni?
- Hát én nem nagyon égek, mert óvatosabb vagyok… egyesknél J
- Hát kösz, mostmár okosabb vagyok..
Lili nagy, kék bociszemeivel végigmért, aztán az arcomba bámult. Álltam a tekintetét, és vártam, mi következik..
- Szerintem önbizalomhiányos vagy… ha meg olyan személy van a közeledben,- ez esetben Dávid-, akinek nagyon meg akarsz felelni, az a kevés önbizalmad is a felére csökken…-kezdte még mindig engem bámulva és méregetve.
- És akkor ilyenkor mit kell csinálni? – szóltam közbe.
- Egy kis sminkkel, és szép ruhákkal mindent meg lehet oldani- hangzott a cseppet sem megnyugtató válasz. Lili valószínűleg látta rajtam, hogy nem vagyok valami elégedett, mert gyorsan hozzátette - hidd el, nálam is bejött, mindenkinél.. csak lassan kell csinálni… szépen, fokozatosan, hogy ne vesszen el az egyéniséged.

Tudtam, hogy Lili profi az ilyesmiben, de hogy ennyire, azt azért képzelni sem mertem volna.
A további sminkes, körmös, ruhás beszámolójának a felét sem értettem… de remélem bízhatok benne.. az eddigi tippjei legalábbis mindig bejöttek.

- Szerintem, - folytatta- előbb a ruháiddal kéne valamit kezdeni… aztán a fejed… aztán pedig jöhet minden más .- Először nem igazán voltam elragadtatva az ötlettől, de egy kis monológ végén már szinte könyörögtem, hogy meg akarok változni!! - hát… miért hordasz mindig feketét?
- Karcsúsít- feleltem.
- De ha sok van belőle, öregít. Ne feledd, mindenből csak egy keveset!- hangzott az egyik bölcsesség Lili szótárából.- És miért hordassz mindig hosszú gatyákat, meg pulcsit?
Nyár van!!
- Hát nem is tudom… nem szeretem mutogatni magam- vallottam be őszintén. És ez tényleg igaz volt.

- Pedig az kell, ha nem akarsz apácásat játszani-mosolyodott el Lili tökéletes, hófehér fogsorát kivillantva. Most körülnézünk a városban, keresünk neked néhány jó kis rucit… mennyi pénzed van?- tette fel végül a várható kérdést.
- Megspóroltam egy tízezrest…-hazudtam …nem akartam minden pénzemet valami plázában hagyni.

- Na jó, akkor én beszállok egy tizessel, aztán majd szerzünk valami munkát, hogy visszaszerezzükJ..- ez a csaj!!Hihetetlen önfeláldozó! Kicsit szégyelletm már, hogy letagadtam azt a tízest, de mégsem volt merszem bevallani, később úgyis visszaadom a kölcsöntJ
Lili felállt az ágyról, nyújtózott, aztán a tükre elé lépett. Szép, magas tükör volt, narancsos kerettel, ami jól illett a szoba krémszínű falaihoz.
-Nem is olyan rossz ötlet ez az álláskeresés…még van egy kis idő a nyárból, jól jönne egy kis pénz nekem is.. valami új haj, meg ruhák…-körbefordult a tükör előtt, csípőre tette a kezét, jól megnézte magát.

-Hmmm, de szép vagyok!!
- Lili nevetve huppant le mellém, a tükörnek hátat fordítva- ezt szeretem ebben a barátságban.. nem veszekedünk, nem sértődünk meg.. a plafont bámultuk és gondolkoztunk, röhögcséltünk, amikor

döngő léptek hallatszottak és kicsapódott a szoba ajtaja, megszabadítva a falat jó adag vakolattól. A tettes még ki sem lépett az ajtó mögül, máris mennydörögte:


- Lili!!Hová tetted a sporttáskámat?! –s mostmár láthatóvá vált a hatalmas fiú mind a száznyolcvanöt centije, borzas, fekete haja, sötét szeme, helyes arca. Egy szál gatyában rontott be a helységbe, tehát izmos felsőteste teljesen látható volt.
- Fürdőszoba, ajtó mö…-kezdte dörmögni Lili, de bátyja közbevágott..

- Ááááh, te is itt vagy, Míra?- közeledett felém vigyorogva.

- Itt- feleltem kurtán.
- Ha kell valami, csak szólj, és pattanok – mostanra viszont Lili megelégelte a dolgot, és nem éppen dícsérő szavak kíséretében, kitessékelte bátyját a szobából.

- Bocsi, kicsit hibbant-kezdte a bemutatását a lány. Én csak mér mosolyogtam és figyeltem, nekem egyáltalán nem volt ellenszenves a srác, sőt.. –de amúgy jó fej –hmm, tényleg?- de nekünk most fontosabb dolgunk van- azzal odasietett ágyához, mélyen benyúlt alá, és előkotort egy kis fehér cipősdobozt, abból pedig a tízezresét, majd hozzácsapott mégegyet.
- Biztos, ami biztos-mosolygott. A szépségnek ára van J.
- Oh, miattam ne!- kezdtem, de Lili leintett.

Egy kis kitérő után megcéloztuk a város legnagyobb ruhásboltját, ami kínai volt ugyan, de rengeteg szép, jó minőségű és olcsó ruhát árultak. Ráadásul hatalmas kínálatban.
belépés után rögtön megrohantuk a felsők sorát.. volt ott kivágott, rövid, hosszú, extra hosszú, garbó, színes, fekete, fehér, csipkés, vastag, vékony, elasztikus, pamut, műszálas…szóval minden, amit el tudtam képzelni, sőt még több!

- Ez a zöld hogy tetszik?- emelt ki a ruhatömegből egy hoszzú, fodros darabot a barátnőm.
- Áhh, a zöld nem az én színem.
Lili rántott egyet a vállán, és megtámadott egy másik sort.

Közben amiket kinéztem magamnak, szépen bepakoltam a kosaramba, hogy később felpróbálhassam őket. Egészen szétváltunk Lilivel és mire újra összefutottunk, neki kétszer annyi cucc hevert a kosarában, mint nekem.
- Figyu, találtam neked egy nagyon jót- kacsingatott felém, és elkezdett túrni a kosarában. Izgatottan vártam, mit talált nekem, egészen biztos voltam benne, hogy tetszeni fog és…és egy gyönyörű, hosszú felsőt húzott elő, ezüst-kék vízszintes csíkosat, a mellén ezüst felirattal. Vastag pántja volt és kerek kivágása. - hahóóó!Szólalj már meg!Tetszik?
- Jujj, nagyon!- vágtam rá, és el is indultam a fülkék felé, Lilivel a nyomomban. A kis kínai a pult mögött csak nézett, mennyi cuccot összeszedtünk. Én valószínűleg a felét sem próbáltam volna fel, ha Lili nem erősködik…
Két óra múlva egy térd fölé érő, fodros aljú rózsaszín ruhával, egy miniszoknyával, két rövid farmerrel, amik közül az egyik kantáros volt, és három övvel távoztam. Elégedetten, de egy kicsit fáradtan hagytuk el a boltot…

- Na látod, nem is olyan szar ez a kínai, mint amilyennek beállítják- sóhajtott Lili, miközben fellépett a járdaszegélyre. Sok kis plázap.csa mindig előadja, hogy neki adidas kell, és lám, mi sokkal jobban nézünk ki!-vihogott a szegélyen egyensúlyozva.


- És most hova tovább?- tettem fel a kérdést.
- Az illatszereshez… kell körömlakk, festékek, rúzsok, szájfény, spirál….- kezdte a végtelen sort, amit egészen a bolt bejáratáig folytatott.

Ott megtorpant, amikor a pult felé nézett…kihúzta magát, és a legbályosabb mosolyába rendzeve vonásait, belépett az üzeltbe.

- Nézd.. ez jó lesz?- mutattam fel egy fehér körömlakkot, de Lili észre se vett.
- Bocsi nem figyeltem, mit is kérdeztél?
- Nem fontos…
Miután ezt háromszor eljátszotta, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá:

- Valami baj van?

- Áh nem, semmi, semmi, mengyünk?

- De hiszen nem vettünk semmit…-állapítottam meg közös kosarunkra pillantva.

- Jah, -azzal beledobott egy rikító rózsaszín körömlakkot, majd a pénztárhoz szaladt. Ott is az a fura mosoly..

Gyorsan túl voltunk a vásárláson, és tekintettel Lili furcsa viselkedésére és arra, hogy semmit nem volt hajlandó elárulni, hazamanetünk.


Otthon elterültem az ágyon. Gondolkodni kezdtem, mi baja lehet Lilinek? Próbáltam visszaemlékezni, de semmi különös nem történt…
Mivel így semmire sem jutottam, bepattantam a gép elé, mvVIP-ztam, e-maileztem, majd következett az msn… Lili sehol…

Egyszercsak…felugrik egy ablak:


Lili bejelentkezett…
Rögtön ráklikkeltem.

- Szia Lili!!
- Szia Míra!Nem Lili vagyok, hanem Noel..tudod, a bátyjaJLili fetreng az ágyában és 1000-rel írja a naplóját .. mi volt ma, hogy ennyi körmölnivaló akad? Úgy tudtam, csak vásárolni mentetek..
- Aham. A vásárlás meg is volt.. de azt én sem tudom, mi történt… én semmi extrát nem vettem észre.
- Na mindegy majd megkérdezem..

- Nem lehene most?

- Hát, Mírám érted mindent, de Lili most csak annyit képes kinyögni, hogy: mennyá
- Jam… akkor bocsi a zavarásért.. szia!

- Ne, ne menj!!-épp jókor szólt már csak két mm-re volt az egerem a kis x-től..

Ezt követően éjfélig beszéltünk, aztán megjelent az ajtóban apa, a szokásos:
,,Kitépem a kábelt!!!” szállóigével, és elzavart lefeküdni.. Vitatkozni nem volt kedvem, meg amúgy is igazat adtam neki. Elbúcsúztam Noeltől, akiről idő közben kiedrüt, hogy tök jó fej, focizik, meg minden..aztán elszaladtam zuhanyozni, és fél egykor már aludtam isJ

Mi ez a Míra Naplója? Ki ez a csaj? Miért érdekelne? Ki írta ezt?
Míra egy kitalált, kisvárosi lány. Ugyan azt éli át, amit az író, egy picit megdobva és kiszínezve.
Ez a napló a magam és a Te szórakoztatásodra jött létre. Fogd fel úgy, mint egy könyvet:]