Edda szerelmes dalszövegei
------------------------------------------------------------

------------------Akitöl minden szép--------------------

Nézd, a Föld népe most oly bizonytalan
Kevés az igaz, sok az arctalan
Ma érted sír akinek lelke van.

Kenyér, kérlek Uram ma adj mindenkinek
Fordítsd felém kegyes tekinteted,
Óh, adj hitet, oh adj mindenkinek

Ref:

Gyermekkori álom volt csak szép emlék
Megírni a vágyaim, amit kapni szeretnék
Aztán várni a karácsony estét

Akitől fényesség, akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben, aki csak egyszer is megérezhette,
Akitől fényesség, akitől minden szép
Akitől remény lesz a szívekben, aki csak egyszer is megérezhette őt!


Miért, miert ne lehetne úgy ahogy ma van
Karácsony este együtt, boldogan
Velünk örül akinek lelke van.

Ref.

Az már nem kér, csak ad,
Nem vesz el, hisz tőle kap
Minden elértél ha ember maradsz!

Ref.

------------------------------------------------------------

-----------------------Amikor még-----------------------

Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Ref.:
Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém.

------------------------------------------------------------

----------------------Csak Veled-------------------------

Sorsszerű vagy véletlen,
hogy ott voltam a közelben,
és épp nagy volt a szívemben a bánat.

Azt gondoltam miért ne,
érhetne ma szerencse,
hozzád léptem és elmondtam hogy baj van.

Lehet hogy meg se hallgatod a bánatom,
Lehet hogy meg se érted miről szól a dalom.

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

Elmondom az életem,
hogy nem megy minden fényesen,
hogy harcban állok az egész világgal.

Mert mindenki csak teker,
a részletekre nem figyel,
és elfelejti hogy minek is élünk.

Lehet hogy meg se hallgatod a bánatom,
Lehet hogy meg se érted miről szól a dalom.

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

óóóó, óóóó, óóóó.
óóóó, óóóó, óóóó.

(solo)

A boldogságra vágytam,
De jó, hogy megtaláltam,
De jó hogy te is megvagy énnekem.
Nem kell többet várnom,
A magányt úgy utálom,
A napfény kell és most már csak veled!

óóóó, óóóó, óóóó.
óóóó, óóóó, óóóó.

------------------------------------------------------------

--------------------Egy álom elég-----------------------

Régen volt
Valahol az út véget ért
Régen volt
Ma is minden perce elkísér.

Akkor ránk sütött a nap
És én megtaláltalak
Akkor úgy ölelt a holnap
Együtt ígértünk a Holdnak szép jövőt.

Álomkép
Hogy majd egyszer újra visszatérsz
Ne ígérd
A remény a szívem tépi szét.


Híd:
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a Hold is számon kéri
Amit együtt ígértünk.

Ref.:
Menj, ha menned kell
Várok Rád a szívemmel
Egy álom elég
Amit nem tépsz el
És én elfogadom
Hogy még élnem kell.

Egy más világ
Ahová én nem léphetek át
Nem kérhetem
Vegyék el fájó életem.

Híd:
Hol van már a régi nap
Amikor úgy vártalak
És a Hold is számon kéri
Amit együtt ígértünk.

Ref.:
Menj, ha menned kell
Várok Rád a szívemmel
Egy álom elég
Amit nem tépsz el
És én elfogadom
Hogy még élnem kell.

------------------------------------------------------------

---------------------Éjjel érkezem-----------------------

Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ref.:

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.

Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.

------------------------------------------------------------

-------------------Elérlek egyszer-----------------------

Megőrjíted az agyam,
Tökéletes a mozdulat.
Csak elképzelni lehet,
Ahogyan hozod magad.

Nem vagy egy egyszerű eset,
Vagy könnyen kezelhető,
De keresem a kulcsot,
Hozzád, és ez érthető.

Nem kérem számon tőled
A múltad visszafelé.
Nem akarlak bezárni,
Azt akarom, hogy szabadon élj!

Elérlek egyszer,
Elérlek egyszer még!
Elérlek teljesen!
A tested, a lelked csak az enyém!

Egyik nap fogod még a kezem,
Az arcod hozzám simul,
De aztán cefet egy érzés,
Másra mosolyogsz váratlanul.

Kilépek egyedül az ajtón,
Becsukom magam után.
Valamit kiáltasz még hallom,
De én csak megyek, megyek a fejem után.

Meg fogom bánni,
Meg fogom, érzem már,
De mit csináljak?
Forog az agyam, már messze jár.

Ref.:
Elérhetsz egyszer,
Elérhetsz egyszer még,
Ha kell, hát harcolj!
Ha nem, hát ennyi éppen elég!

Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.
Még félhetünk, még van mitől,
Még van mitől, még van mitől.

Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül.
Az idő semmit nem segít,
Csak elrepül, csak elrepül.

------------------------------------------------------------

--------------------------Érzés---------------------------

Minden érzés, amit adtál,
Jó volt nekem.
Minden, mi Te voltál,
Jó volt nekem.
Minden szavad,
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged.

Mindent, amit adtál,
Hűen őrzöm, míg élek.
Mindig újra kezdve kereslek,
Míg el nem érlek.
Minden szavad
Megérint, megéget,
Bezár szívembe Téged

Ref.:
Hol van már a szép világ?
Számodra messze már!
De néha még a magasba vágysz,
S mint hulló kő zuhansz tovább.
De minden út összefut,
Az árnyékból a fény kijut,
De egyszer még gondolj rám, gondolj rám!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
------------------------------------------------------------

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és a hegyes
lándszák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett
------------------------------------------------------------

Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni - mert felelni kell ! -
Az életedet hol hibáztad el ?

Hol kanyarodtál balra jobb helyett ?
Felelj ! Tudod az átkozott helyet ?

Ha menned adná isteni csoda,
Mondd : visszamannél még egyszer oda ?

Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd ?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont ?

Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is ?

Miért ? Miért ? Új célokért ? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy ?

Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint ?

Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért ?
------------------------------------------------------------

Olykor, veszélyes, sóhajtalan szünetekben,
Olykor, mikor a szavam elakad,
Oly rosszkor törlöd ki a könnyet szemeidből
S oly rosszkor nyújtod csókra ajakad.

Olykor oly rossz idézed a halált,
Mikor csupa-élet a szavam.
S oly rosszkor csicseregsz sok szörnyu semmiségről
Olykor, ha ajkamnak csókéhes vágya van.

Ilyenkor kérlek, hogy ne fogd a kezem oly erősen.
S kezemnek ilyenkor van gyötörni kedve.
Ilyenkor szorítom meg a csuklód oly vadul,
Hogy fölsikoltasz rámmeredve.
------------------------------------------------------------

Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna halkan a hátam mögé,
És megkérdezné, fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint Te a rózsaszirmát,
Finom borzoló fürtjeimbe lökné,
S én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
Leoldaná selyem puha kendőjét,
És vállamra tenné, hogy meg ne fázzak,
Ajkával mérné, nincs-e lázam.
Nem lenne szava, nézne csak,
Míg én hallgatnék, magamat keresve,
Lelankadva egy félbemaradt versre.
S ha már szabályos lett a pihegésem,
És lelkem földjén álom eke szánt át,
Vigyázva, halkan elfödné a lámpát.
------------------------------------------------------------

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód elott kopog! majd újra halkul a lépés.

Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedbol könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód elott és azt hiszed, hogy várod,
szívedrol cseppek hullnak, megannyi vérzo kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha
fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.
------------------------------------------------------------

Ne rejtőzz el, úgyis látlak
Rádcsukom a szempillámat.
Bent zörömbölsz a szívemben,
S elsimulsz a tenyeremben.
Elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verofény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg ha látlak.
Nézz rám! Szólok a szemednek,
ne fuss el! Nagyon szeretlek.
------------------------------------------------------------

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebeimnek
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
eleven hajnali tűz,
ajakid harmatozása
sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért;
Ezer ambrózia csókkal
fizetek válaszodért.
------------------------------------------------------------

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
Édesem, szeretlek!

Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Gyönyörű vagy most is,
De meg nem igéztél.

Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: »Szeretlek!«
------------------------------------------------------------

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.
------------------------------------------------------------

A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útjait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.

A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örülni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
------------------------------------------------------------

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!
------------------------------------------------------------

Hozzád akarok tartozni,
Tudj végre bírtokolni.
Érezd végre, mi tiéd
És ne hagyd el semmiért.

Fogadd el, hogy szeretlek,
Csak erre az egyre kérlek!
Látsd, megváltoztattál
És te is változtál!

Egymáson csiszoltunk,
Ezért is vagyunk.
Szerelmünk éltet minket,
Míg bent a tűz éget.
------------------------------------------------------------

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
------------------------------------------------------------

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény.

Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!

Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!

Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.

Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám

Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!

Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
------------------------------------------------------------

Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.
------------------------------------------------------------

Ezer csillag fényével égtem,
Most sötét az éjszaka.
A végtelenből a semmibe léptem,
Egy új élet még újabb korszaka.
Fázni kezdek, ha eljön a tél,
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, süvít a szél,
S Titokban suttogom a Neved…

Sebzett ajkam, vérzőn is énekelt
Most néma mind a táj.
Kiáltásom, a messzeségből útra kelt,
S most süket fülekre talál.
Tűz-melegben égek, nyári estéken
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, s az üres széken
Ellepi a por belevésett Neved…
------------------------------------------------------------

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
------------------------------------------------------------