Blog... Érdekes. az ember nyilvánosságra hozza a mindennapjait. vagy az álmait, vágyait. ír arról, ami épp lenni szeretne. a fantáziája szüleményeiről. Nekem menedék. A 21. század csodája arra, hogy ne a tollamat koptassam a naplónak kinevezett vonalas spirálfüzetembe, vagy hirtel jött gondolatoknak valami salátává gyűrődött lapokra.
Érdekes dolog ez az írás. Gondolatok tömkelege a fejdben összevissza cikázik életed minden egyes lépésénél. Mint egy hatalmas plázába a sok ember akik épp megvadulva szaladnak valami leakciózott ruha után, vagy céltalanul üldögélnek a padokon csak hogy elüssék az időt a barátaikkal. Gondolatok amikor meglátsz valamit, amikor érzel valamit, ha eszedbe jut egy régi emlék. Gondoltaok jutnak eszedbe minednről. Van amikor nem is tudatosul benned. fel sem fogod épp mire gonolsz, de a gondolat mégis átfutott a fejeden. Az írással rendszerezed őket. HAsznos dolog. Bár az is lehet hogy tök haszontalan. Ki tudja? ha már azt sem tudjuk pontosan hogy maga az élet hasznos-e vagy nem, honnan tudnám egy sokkal kisebb fajsúlyú dologról eldönteni. nem tudom. nem is akarom. Úgy írok, ahogy élek. Spontán. tervezések nélkül. csak leírom ami eszembe jut, csinálom amit akarok. Mert ha megértő, érdeklődő fülekre, vagy szemekre talál ez a pár idepötyögött sor, már megérte. ahogy az életed is ha valami olyat tettél amivel máskat boldoggá teszel, vagy épp megvalósítottad az álmaid. Bár azt mondják az a legszebb álom ami sosem valós meg. Nem egészen. Addig álom valami amig nem valósul meg. inkább így mondanám. De elvégre az ember azér szövi az álmait hoyg megvalósítsa őket nem? Ha sikerült megvalósítani, jöhet egy új megvalósítandó álom megálmodása. (:
Szeretem mások blogját elolvasni. érdekes dolog utána elgondolkodni rajta hogy vajon igazakat írt-e le, vagy csak a képzelete szárnyalt a gp előtt. Teljesen mind1. szerintem rengeteg tehetséget találna valami képzett író ha olvasgatna a blogok között. egészen fantasztikus kis irományokra lehet itt bukkani.
Igazándiból nekem fogalmam sincs róla hogy mit írjak. az életmeről? vagy a gondoltaimról? Verseimet? nem tudom. Nem is akarom megtervezni. nem szeretek tervezni. elveszik a pillanat varázsa. Hülye dolog szerintem. Persze a mai rohanó világunkban az embernek szinte percre pontosan be kell osztani az idejét, és időbeosztástkell készítenie egy napjához, ha mindent meg akar csinálni. Én akkor sem vagyok ennek a híve. Na jó lássuk be vannak az embrnek dolgai amiket igenis meg kell csinálni. azok a fránya köteélességek. én is tudom például hogy holnapután el kell mennem francia órára 2től, de hogy után mit csinálok vagy előtte...Minek tervezném meg. Bár azért lássuk be ez a Carpe diem életforma is eléggé lehetetlen. Emberek akkor hencegnek ilyesmivel, ha úgy szertnének élni. a mának, a percnek , a pillanatnak.. De nem lehet. lehetetlen. NAgyon szépen vázolták ezt az életformát a kedves holt költők társasága tagjai. de megvalósítás ott is azért elég magas falakba ütközött.
nagyon jó lenne. tényleg a pillanatnak élni. Azt tenni amit épp csinálni akarok abban a pillanatban. Példálul engem ez a napos szép idő annyira inspirál. sétálok az utcán, és énekelni támad kedvem. meg táncolni. mégsem teszem. mit is zólnának az emberek egy utcán táncikálva énekelgető lányhoz. sinán lediliseznének. vagy minimum mentőt hívnának mondván biztos napszúrást kaptam. az a pár spontán pillanat meg azért nekem sem ér meg ennyit. Az emberek mndig furcsán néznek arra aki kicsit más mint ők. vagy kilóg a sorból. már akkor is értetlenkedő arcokkal találkozok amikor egyszerűen csak mosolyogva megyek végig az utcán. nem értem miért gondolják azt hogy az a normális ha az ember az arcára kiült világvége hangulattal jár kel. Pedig egy jól irányzott mosoly nagyon sokat számít. mennyivel szebb lenne a város ha mosolyognénak az emberek. Jó nem vagyok teljesen elvetemült nem normális mosolymániákus. csak modnom hogy szép lenne azért. ritka manapság. sajnos.
Oldal :
1