kénytelen vayok vigyázni rá 
Vicces volt azért, hogy már első alkalommal kiszúrtam egy egész jóképű fiút (még úszósápkában is az
és még a keresztanyám is helyeselt, hát ez már kész csoda.Persze az ilyen "rendes" ismerkedési formák sose jöttek be eddig, mindig valami hülye módon "jöttem össze" valakivel (pedig voltak páran). Szóval én lepődtem meg a legjobban mikor elkezdtünk beszélgetni, pláne hogy meg is kérdezte, jövő héten találkozunk-e. Na hát találkoztunk. (Ez volt tegnap.) Aranyos volt, télleg, mindamellett nem egy túl kezdeményező típus, néha úgy láttam, nagyon gondolkozik valamin
Aztán mivel szerintem nem merte elkérni a számomat, inkább találkoztunk ma is az usziban
És folyamatosan csikizett meg böködött, kb. úgy viselkedtünk mint a 12 évesek Aztán végül végre telefonszámot is cseréltünk, gondolom most jön az a rész, hogy várjak, ír, vagy hív-e...ugye?
Na de hogy ne csak kellemes dolgokról számolhassan be... anya egy konkrét kis talpasugrásnál szépen bevágta a talpát az uszoda peremébe, ergo nem tudott lábra állni... már kezdtem attól tartani, hogy ambulancia lesz a dologból, meg hogy esetleg hazavezetni sem tud, de aztán azt megoldotta. Nem sok köszönet lett volna benne, ha én vezetek, mert az egy dolog hogy nem volt nálam a jogsim, de egy éve nem vezettem (pontosan mióta megvan :P). Remélem kiheveri.
És a srác vajon keresni fog...?