"Utolsó bejelentkezés:  Péntek, 26 Nov 2010 2216"
Olvasható a bejelentkezés után. Valóban, nem most voltam itt utoljára, nem is tudom már miket írtam ide, igen ezt is sokszor elmondtam biztos az utóbbi néhány bejegyzésnél. De hát, sokat segített az, hogy kiírhattam magamból, ami zavart. Néha most is jól jönne, de egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ide vonszoljam a kerek fenekem -igen, egész formás, büszke is vagyok rá. Mi történt velem mióta utoljára itt voltam? Nos, egész sok minden. De most nem is akarok senkit tratkálni vele. Csak...fogalmam sincs miért írtam. Biztos senki nem is nézi, hogy mi van itt. Mert csak ilyen robotspam kommentek jönnek, amiket ki sem tudok törölni. Ami bosszantó, hiszen elméletben ez az én világom, de még azt se dönthetem el ki szólhat hozzá?

Húha, elég régen írtam már. Nem is tudom hol kezdjem...

Mivel itt nincs "tetszik" és "leszarom" gomb, mint a facebook-on, nehezebb lesz értékelni az, amit írok. Már, ha valaki elolvassa, vagy egyáltalán érdekelné annyira, hogy egy gombot nyomjon a végén.

Hol is kezdjem?
Igaza volt a tanároknak, az érettségin 100%-os a túlélési arány, még én is itt vagyok. Túléltem! Hurrá. Elkezdtem időközben az egyetemet. Egy szép nagy városban, amit nagyon-nagyon szeretek. És eddigi tapasztalataim alapján csak ajánlani tudom, hogy aki választás előtt áll, válassza Szegedet. Imádom ezt a várost. Pont annyira pörgős, amennyire kell. És még mindig van egy nagyobb város, ahová mehetek, ha ezt is megunnám. Sokat vacilláltam igaz, hogy Budapest vagy Szeged mellett voksoljak. De azt hiszem jól döntöttem. Remélem sikerül is végigcsinálni... Viszont már értem, hogy a Sims2-ben, miért úgy nőttek fel a simek, akik nem jártak egyetemre, hogy rossz emlék volt kihagyni. Tényleg az! Ez egy...teljesen más világ, mint amit előtte vagy utána ismer az ember. Van egy fajta sajátos korlátlan szabadság, ami annyira mégsem korlátlan, de közben megmaradhatunk gyereknek, akiket felnőttként kezelnek.
Mi más történt még? Egy...elfuserált nyár. Szörnyen elfuserált. Beleértve azt, hogy... Van egy korábbi bejegyzés, ahol írok egy házibuliról, ahová az exemmel mentem és ott volt a haverja... Na, most már a haverja is az exem... Persze ez nem ilyen vidám dolog, mert nehéz döntés volt, sokáig rágódtam rajta, és nem tudom mennyire jó döntést hoztam, vagy rosszat. Illetve amikor azt mondtam neki, hogy nem tudom változtatnék-e rajta....hazudtam. Változtatnék. Persze, nem rögtön összejönni megint és blablablabla.... Hanem...azt hiszem jobban meg kellett volna ismernünk egymást és kideríteni, hogy valóban összeillünk-e. Hiányzik...hiányzik az a gyerekes mosoly, ahogy azt mondja valakire "köcsööög". Hiányoznak a bő pólói, ahogy leszid, hogy miket eszek össze, vagy épp miért nem eszek... Hiányzik az illata...ahogy rám néz...és csak néz, azokkal a barna szemekkel, amik csillognak... Vagyis csillogtak. De hová lett idővel a csillogás? Hová lett az, hogy tudtam megéri miatta vállalni ezt az egészet?
Persze, fel a fejjel! Nem szabad szomorkodni! Viszont, most éhes vagyok...úgyhogy megyek enni.

Mindenkinek szép jó estét, és szép álmokat. Ha valaki reggel nézi, annak jó reggelt. Aki későn kelő típus, annak szép napot.

Valami megváltozik. Érzem. Félek tőle. Nem tudom micsoda, és most azt sem tudom kell-e, akarom-e, hogy bármi változzon. Az egész tiszta kacifántos. Van ez az érzésem, megint.... Kezdem elveszíteni önmagam, kezdem elfelejteni ki vagyok, ki voltam, ki szeretnék lenni... Vagyis nem. ez hazugság. Tudom, hogy ki akarok lenni, de nem vagyok biztos abban, hogy van elég erőm egyedül odajutni. A legrosszabb ez... Sok ember vesz körbe bennünket, mégis tök egyedül érezzük magunkat. Fogalmam sincs mi történik körülöttem, már az árral sem sodródom, csak úgy vagyok. Hihetetlen, hogy egy év sem telt mióta legutóbb ennyire elveszettnek és hasonlóképp üresnek éreztem magam. Most nem a párkapcsolatom megy tönkre, hanem a barátságom kezd kisiklani. Talán nem egy életre szólnak ezek a dolgok. Talán nekem nincs szerencsém sokáig élvezni valamit. Talán csak elrontom az egészet azzal, hogy bizakodom, ez így jó, ennek így kell történnie. Közben rájövök, hogy nem jó semmi úgy, ahogy van! Szörnyen rossz érzés az, hogy tudom megint mi a gond, de nem tudok tenni semmit. Mert akkor elszakadok ettől a mostani helyzettől, és elvesztem a lábam alól a talajt, majd rájövök, hogy de nekem ez kellett volna, aztán kiderül, hogy de miért is?
Lehetséges az, hogy vannak olyan helyzeteket, amiket szándékosan teremtünk magunknak újra meg újra, hátha egyszer túllépünk rajta? Én így érzem. Megint odaláncoltam magam teljesen valaki olyanhoz, aki nem biztos megérdemel engem. (abba ne menjünk bele, hogy ők engem, mert az ő szemszögükből nem látom a helyzetet) Ugyanabba a hibába estem. Megint. Hagytam magam befolyásolni, és megváltoztatni. De most hamarabb rájöttem, hogy nem jó ez az unalmas, kiszámítható állandóság. Fiatal vagyok, szórakoznom kell. Azonban minden péntek-szombatom kezd úgy alakulni, hogy vagy itthon szenvedek, vagy a szokásos emberekkel a megszokott helyen unatkozom....
Tegnap este egyik haverommal mentem be a városba. Ez egy megyeszékhely, ennek ellenére semmi nincs itt. Vannak kocsmák, klubok..de egyik sem kiemelkedő. Tény, esett az eső, nem történt semmi. Mégis élveztem azt, hogy körbejárunk minden helyet, és kiderítjük. Igen, nincs jobb mint ez az utolsó egy szem kocsma. Nem az, hogy benne maradtunk a megszokott rosszban. Ez kezd az agyamra menni. A móka kedvéért ez a nőszemély, aki jelenleg a legjobb barátnőm címet kapja a szívemben (vagyis hát....), ugyanabban az utcában lakik, ahol X... Hogy még mókásabb legyen, ugyanarra a helyre járok most is, mint még Xel... De hogy tényleg élvezzem a helyzetet, más helyet fel sem dobhatok, mert ő is lusta elmenni onnan....messze van... Én meg baszki, bemegyek a város másik végéről, hogy ugyanabba a szar kocsmába unjam a fejem.... Normális dolog ez?! Megmondom én: KURVÁRA NEM!!!! És ez kezd az agyamra menni...de nagyon. Tegnap azt élveztem, hogy körbejártuk a város értelmesebb helyeit és kilyukadtunk egy olyanba, ahol régen voltam. Ülőhely és meleg is volt... Aztán jajj....most.....nem tudom. Valahogy ez az egész helyzet olyan hülyén jön ki... nem tudom...
Szerintetek lehetséges az, hogy van egy érzés, ami először jó, aztán kínoz majd hirtelen elmúlik. De újra előkerül, és akkor újból végigmész ezen az úton, hogy örülsz neki és aztán megint rossz lesz... Aztán meg már előre félsz, hogy mikor kerít megint a hatalmába?
Én most így vagyok. Mivel? Hát... Most ugyan nem meséltem el még mindig hogy X és köztem hogy alakulnak a dolgok... De ez az egész helyzet. Megint azt hiszem túl jutottam rajta...érzésre nem kell. Gondolatban hiányzik. Ha nincs ott rossz, ha ott van rossz, és most nem tudom mit akarok tőle.... Vagyis akarok-e egyáltalán bármit is... :/
Legutóbb ahogy találkoztunk...furcsa volt. Nem is tudom. Álltunk és néztem és nem éreztem semmit. Mosolyogtam, mert ő meg neki állt mesélgetni, hogy jajj így úgy amúgy dvd blablabla... Aztán most félek, mert ha megint egy jó ízűt beszélgetnénk...merem kockáztatni, hogy megint hozzánk méltó befejezése lenne a dolognak... Bár talán most tartanám magam....vagy...jajj...ezen gondolkozom most az elmúlt pár napban. Hogy miért nem tudom... Megmagyarázhatatlan ez az egész. Nem tudom mit akarok, kivel, miért, miért nem... Csak azt tudom, hogy mit határoztam el régebben és azt meg akarom tenni. De hogy ezt csak az elhatározás miatt, vagy mert tényleg kell az nekem... Nem tudom...
Megint nem tudok semmit, csak hogy ez nem jó...és ez nem tetszik. Nagyon nem. Bár lehet én vagyok a hülye...mert még rágódom ezen a dolgon... Segítsen valaki!!!

Legutóbb elég nyugodtan írtam, káromkodás minden ilyesmi nélkül. Röviden. Huh...azóta sok minden történt... De csak szépen sorjában, mert hajnal fél egy van és igazából töri tz-re tanulok. Eddig 2/7 lecke átolvasásán vagyok túl. És most kedvet kaptam pötyögni. De most csak úgy, mert már hiányzott. : )
Eszembe jutott most hirtelen két dolog...nagy hó van szinte országszerte. Vagyis mindenki arról mesél, hogy latyakos szar idő van. Na ez eddig okés, csak eszembe ötlött egy régi kérdés. Ki tudja a magyarázatát annak, hogy miért van az, hogy mikor leesik a hó, 10 centi, letaposgáljuk egy nap alatt, másnap megint esik vagy 5 centi és mégsem ilyen lábnyomos lesz, hanem szép fehér egyenletes tejszínes krém képződik, semmi lábnyomocska vagy ilyesmi. Miért van az, hogy a hibákat eltünteti és mégis mindenütt egyformán magas és sima lesz a hó?
A másik meg, hogy mi a viszketés? Oké, bőrirritáció. De mitől irritálódok csak úgy? Na erre 5 helyen kapásból vakarózhatnékom van. Szuper.
Gyorsan hirtelenjében ennyi jut eszembe. Pasikról most nincs kedvem írni, ahhoz több idő kell. Mert most úgy sok esemény van, át kell gondolni. Na de előzetesként megjegyzem, hogy végre van pasi, akivel el tudnám magam képzelni! Na erre: "én nem akarok járni senkivel"....anyád. ^^ Avagy a másik srác, az meg olyan, hogy nem tudunk miről beszélni...csak úgy piszkáljuk egymást...:/ Nem is tudom... Na meg hát így...jajjj...
Mostanra ennyi.
Üdvözletem:
a második világháború témakör, a szövetségesek győzelme lecke mellől!

Van valakinek fogalma róla, hogy vajon mégis mi a jelentése ennek a számnak? Nem úgy értem, hogy olyan 23-as mindenbe belebeszélhető szám. Hanem úgy van-e neki valami kifejezett tartalma...
Az utóbbi egy évben -de féléve biztosan- naponta többször nézek az órára, akár csak minden ember. Érdekel az idő múlása, foglalkozom vele, hiúságból, örömből, bánatból, szeretetből, gyűlöletből, szerénységből, fiatalságból, öregségből... Ember vagyok. Viszont felfigyeltem rá, hogy napjában 3-4 olyan alkalom van, amikor 33-at mutat az óra. Valahány óra 33 perc. A kedvencem a 3:33, 13:33 és 23:33.
Van egy olyan régi "városi legenda", talán ennek nevezhető ez a dolog, miszerint a rendszámoknak jelentése van. Minden dupla számnak, 00, 11, 22....99. A 33-nak ilyen téren (két fajta megfogalmazás is létezik -legalábbis én két módon hallottam ezeket), 'akit szeretsz, viszont szeret'... Na itt már csak azzal is baj lenne, hogy én kit szeretek? Na meg hogy viszont szeret valaki...

Az iskolába menet kerestem az autót. A pici kék kocsit, a közelről ismert hátsóüléssel...jó csengésű rendszámmal...ismerős sofőrrel... Tudtam, hogy nem lesz ott, hogy többet nem fogom látni, mégis egy feltétlen reflex alakult ki bennem arra, hogy reggel van, hátha látom. De nem. Vége, többet nem fogom. Tegnap zavarban voltam és próbáltam a földet nézni, mégis fel-felpillantottam az autókra és titokban reménykedtem, hátha. Mindhiába. Ma reggel a cipőmön járt az eszem, de még mindig körbejárattam a tekintetem, és nehezemre esett nem a hátam mögé pillantani. De sikerült. Valahogy majd csak sikerül megszokni, hogy nem fog rám vigyorogni a zebránál, integetni vagy épp csak észrevenni és pusztán a látványától jobban indult a napom. Bár valószínűleg azért, mert a régi érzéseket idézte fel bennem, amikor még volt értelme örülni annak, hogy látom...
Beszéltünk, és mikor kérdeztem, hogy na és milyen? Rögtön kamera bekapcs és megmutatta a szobát. Nem mesélt sokat, de ezzel meglepett. Furcsa volt látni az arcát, még pofákat is vágott....print screen... : )) Aztán nagyjából semmilyen beszélgetés lett. Mert nem írt. Tegnap magától rám írt, én pedig próbáltam nem mutatni, hogy aggódom, érdeklődöm, izgulok, aggódom...várjunk csak, ezt már írtam! Lényeg, hogy közömbös voltam a szokásos lelkes mivanmivan hangulat helyett. Csak úgy lazán mosolygós fej, vagy épp semmi szmájli. Erre neki állt mesélni, én pedig válaszoltam, nehéz volt nem kérdezgetni, hogy ésésésés?! De ment. Valahogy megálltam. Erre megkérdezte, hogy baj van?! -.-" Rögtön bajom van, ha nem ugrálok körülötte...mulatságos. De örültem neki, hogy megosztja velem a dolgokat, mert az hiányzik. Volt egy furcsa kis párbeszéd:

üzenete:
*hogy kb skh
üzenete:
*ha úgy sincs közöm hozzá, minek hozod fel?
üzenete:
*mert biztos érdekel, mi történik velem
*tudod.. a szerelem
üzenete:
[18:47]*szerelem?
[19:24]*üzenete:
 *mert biztos érdekel, mi történik velem
 *tudod.. a szerelem
*üzenete:
 *szerelem?
üzenete:
*ami köztünk lángol
üzenete:
*lehet a távolság teszi
*de én inkább fázom
*mintsem hogy tüzes legyek ettől a lángtól...
üzenete:
*viccelek csak
*mi a baj egyébként?
*szar hangulatban vagy?

Számomra vicces, vagyis olyan hogy is mondjam. Csak így szmájli nélkül...egyikünknek sem szokása. Na de hát...ez van. :/ Aztán meg a végén csak úgy huss kilépett köszönés nélkül. Ma ráírtam én, az ő példáját követve, se köszönés semmi. Csak a lényeg: zene. Aztán meg mikor belemelegedett csak simán bocsi mennem kell szia. Ahogy ő szokta. Kicsit fordult a szerep, vicces volt érdeklődtem volna felőle. De majd meglátjuk mi lesz. Nem akarok túl lelkesnek tűnni, csak a saját témámban, őt meg le akarom szarni. Majd magától ír... : ) Eddig is bejött ez a dolog. Majd megoldódik...most hirtelen ennyi...tanulnom kell. Még van matek házim és bioszból dogára tanulni...hello biosz érettségi... :/

Nem most írtam ezeket a sorokat...úgyhogy most le kell vizslatni, mennyire életképesek. Valahogy tegnap este 10-11 körül írtam. A gépem meg újrakell rakni...de jelenleg...hm...nincs kedvem hozzá, hogy leszedjek mindent. Majd...most elvagyok még...csak most azon gondolkodom, aludjak-e, vagy ne...bár kéne...legalább néhány órát, bár igazából rohadtul nem vagyok álmos, ami kicsit vicces, de amúgy meg most ha fent maradok, akkor gáz van... :/ Na de most sztem inkább bemásolom amit este írtam, míg működik ezávácák... Elmentettem word-be. Kb teli van a gép "izé" "őőő" "hát" "jajj" "ddfgdg" nevű szutyikkal. Ennek a fájlnak sincs értelmesebb neve... De lusta vagyok elolvasni... Szóval ha kihagytam volna, dobta a nőjét, mert nem volt belé szerelmes... De komolyan mit várt ezzel kapcsolatban X?! Na mindegy.... Ellenem is ez volt az indoka, de mégis másképp viselkedett velem, ezzel a csajjal meg tényleg egy méterre álltak egymástól kb egy alkalmat leszámítva...vagy kettőt...de akkor épp ültek... xD

Nos hol is hagytam abba legutóbb? Nem tudom. Eger meg volt még, arra emlékszem...sőt talán akkor írtam utoljára, mielőtt kórházba mentem. Minden esetre Eger után 6 napig ki sem tettem a lábam, rápihentem az évvégére. Egy hete pontosan délután egy körül nekiindultunk a kórháznak az ujjaimmal. Állítólag nincs gond. Két hete nem hajlok, tényleg nem gáz. Minden esetre azt hiszem már kezdek javulni, mert már néha mikor olyan kedve van, akkor hajlik. De szerintem akkor is abnormális formája van az egész kézfejemnek. Na de mindegy. Megmaradok, és úgy érzem ez a lényeg.

A kórház után pedig nagy nehézségek árán összejött Pest. Atyaég, imádtam. Három nap mikor én vagyok az úr! Na jó, ez nem feltétlen így igaz. Csak hát tudjátok, hogy is mondjam. Senki nem szólt bele abba mi van, mi döntöttünk mindenről. Három napon át.

Vasárnap A38-on volt koncert. AWS, Bridge to Solace és Superbutt. Meg előtte tehetségkutató. Hétfőn pedig a Gödörben volt Isten Háta Mögött, 30y és Subscribe. Kombinált jegyünk volt, matricákkal!! Ami tök jó, mert mostanában ilyen kis vackokat gyűjtök. Egyik estéről sem hoztam el a plakátot... De mindegy is. Van más emlék. : ) Na meg a tudat, hogy megcsináltuk. Utolsó napra derült ki, hogy tényleg összejön. Anyagilag mindketten tönkrementünk, de meg fogjuk csinálni az idei évet is. Már vannak tervek, hogy merre mit hogyan. Ami jó.

Szilveszter is eltelt, nem volt nagy durranás, kis családias kezdet, részeg vég. Bakker...kicsit ki voltam egyébként, mert hm... Vicces volt, kiderült egy régi ovis társamról, hogy volt osztálytársam pasija. Na hát a baj nem ez, hanem, hogy lekaptam a gyereket. De hát hagyta...szóval na...értitek... Jajj neee....megint elment a net... Ja igen, ma ilyen jó napom van. Folyamatosan elmegy a net, most épp wordbe írok. Kúl. Az msn működik épp csak, de ki-belépeget folyamatosan. Pedig nem kéne neki... :/ Na de visszalépett, úgyhogy most jó.

Na hát amúgy Pesten havertól msn-eztem... Ugye szombaton X-nek volt koncertje, és eléggé leszarta a fejem.... Havernál néztem, hogy jééé fent vannak a képek, amik készültek. Nem volt olyan a buli. Na de nem is ez a lényeg, hanem kommenteltem párra. Szerinte csak nekem vicces dolgokat... De az ő napiszaros vicce, hú de.... Na mindegy. Nos másnap sértődötten rám írt. Beszélgettünk és neki állt veszekedni. Azt hozta ki végülis a beszélgetésünkből, hogy hát azért rágtam be rá, mert ugye nem foglalkozik velem eleget. Őszintén? Annyi bajom van, hogy nem tudja mit akar. Mert amúgy tökre mást mutat, mondd. ***** net...**** ki van... Mindegy. Tehát úgy értem, hogy mikor ott vagyok vele, akkor igen kb kihasznál. De én úgy vagyok vele –nem tudom van-e aki egyetért ezzel-, de a pasik eléggé egyszerűen kezelik az ilyen ügyeket. Úgy értem, simán eljátszanak mindent. De nem tartom magam olyan jó numerának, hogy csak azért álljon le velem. Illetve, hát ugye hogy felnézek rá, és ha érzi, hogy leszarom rögtön megsértődik. Lehet túlságosan elfogult vagyok ilyen téren. De a pasik rendszerint tudják mit akarnak, illetve kit, vagy épp kit nem. És nem hiszem, hogy több hónap kéne ahhoz, hogy eldöntse mégis mit akar. Ha akarja eladja magát bármilyen csajnak egy szexre vagy épp többre. Én valamiben másnak érzem magam az egész helyzetben... Nem tudom megfogalmazni azt az érzést, amit érzek ezzel kapcsolatban, hogy milyen ez az egész. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy pasi csak úgy foglalkozik valakivel hosszú időn keresztül, pusztán játékból. Egyik ember sem szarakodik olyan dologgal hosszú távon, ami igazán nem érdekli. Meg lehet ezt az elméletem cáfolni, sőt! Nyugodtan le lehet húzni ezt a hozzáállásomat. Az egyik blogon olvastam egy jó megfogalmazást, mindjárt megkeresem.. Annyira igaznak érzem ezt a leírást. Talán túl sokat képzelek bele a dologba, de én velünk kapcsolatban hasonlót érzek. Vagyis van benne ilyen is.

„...A férfi eközben erős és öntudatos akar maradni, pedig a leggyengébb lénye a Földnek, mert rosszabb, mint az, akinek nincsenek érzései: érzései vannak, mélyek, melyeket nemcsak elrejt, de letagad, megvet és sokszor ellenükben is cselekszik...”

Mondhat bárki bármit, de ez sajnos így van. Nem akarok túl sokat, ha azt mondom, hogy remélem egyszer rájön arra, hogy velem mennyi mindent elvesztett és bízom benne rájön, hogy hibázott mikor hagyott kilépni az életéből. Mert erre készül. Elköltözik, Pestre. Kicsit női módra változtat. Én pedig sajnos a múltja része vagyok, ami nekem jelenleg csak gyötrelem, szenvedés, kétségbeesés és szar érzés. De lássuk be, ha ő nincs nem lennének céljaim, terveim az életre, ő hozott bele ebbe a körbe, amiben mozgok (nem emberek, hanem életvitel – zene).

„...Még lelki katasztrófa sem kell, csak egy érzelmi változás, és a nők például megváltoztatják a hajukat. Önképet kívánnak változtatni, ha változtatják az életüket. A nők cipelik a súlyt, hogy a külsejük annyira meghatározza őket a mindennapokban. Ezt változtatják, ha el akarják hinni, hogy az életük, érzelmeik változnak. (A férfi együgyűbb lény: szociális kapcsolatait, barátait közelebb vonja, elbódítja magát velük vagy általuk. A probléma pedig bent emészti, a sebét sosem kezeli, és évek múltán is fájva vagy bódultan alszik el.)...”

Ez is teljesen igaz. Na persze, nem mindig sikerül az újdonság varázsát nekünk csajoknak elérni. Mert nem olyan egyszerű változtatni. Vagyis az sokkal könnyebb, maga a lelki változtatás nehéz. Mikor át kell formálni az életviteled, az életszemléletedet. Először könnyűnek tűnik, de gyakran rájössz, hogy nem olyan könnyű felhagyni a régi szokásokkal. Pedig erre készülök most én is. Nem akarom eltűntetni Xet teljesen, csak épp annyira akarom meghagyni, hogy emberi viszonyunk legyen, olyan baráti vagy micsoda. Mert terveim vannak vele, vagyis nem. Az együttessel vannak terveim, amibe sajnos beletartozik ő is. Hogy úgy mondjam, a jövőm múlik rajta. Ezért nem akarok összeveszni, még akkor sem, ha ő arra is hajt... Na de most jajj, igazából leszarom. Csak mindenütt ott van. Tudom, ki kéne törölni teljesen az életemből, de nem akarom. Nem azért, hogy megint együtt legyünk. Hanem, mert így tudom elérni a terveimet. Persze itt sem kéne rátámaszkodnom, de sajnos más választásom ilyen téren nincs, ha azt a pályát akarom választani. Na de mindegy. :/ Majd lesz valahogy. Egy búcsúdugást még kivárok, aztán majd lesz valami... Tudom, buta vagyok, hogy...csak... Megoldom. : ) Nem akarok rajta agyalni, mert tudom, hogy nem éri meg.

„Akinek nem kellesz eléggé, nem kellhet eléggé.”