csak egy porszem a homokban,
egy láncszem a gépezetben,
egy molekula a DNS-ben,
egy napsugár a napsütésben,
És mégis ez tölt el boldogsággal,
Mert te vagy a tenger,
te vagy a homokrengeteg,
te vagy a gépezet,
te vagy a DNS,
és te vagy a napsütés...
És boldog vagyok,mert igy az életed része lehetek!
Füst
Csak ülök a szobámban
Lehajtott fej,vmi füstöt látok,
Furán odapillantok,ez vajon mi?..
Talán a Végzet,amitõl páran félünk,
de páran bátran várjuk,
mert tudjuk, ennek igy kell történnie
Vagy csak megint a cigim füstölög magányosan?
A füst, mely oly ártatlannak tûnik
Mint a kisgyermek,ki vigan játszadozik
És közben halálos,mint a méregbe
Mártott rózsa tüskéje
Beleszivok még egyet,majd kioltom az életét
Pusztulj!
Hisz igy is tönkreteszed az emberek életét!
Ezt a kört megnyertem..elpusztult..
De a háborút...már most megnyerted...
Az emberek mindig is gyengék voltak,
és azok is maradunk..örökkön örökké..
Nem tudunk a sorsunk ellen tenni
Pusztulás!
És nem külsõ erõk hatására,
hanem a saját Butaságunk miatt
Tûnünk el mindenki emlékezetébõl..
Tehetelenség
Csak állok a semmi közepén,
és látom ahogy állsz és csak sirsz
szeretnék odamenni...
letörölni könnyeidet,és
átölelni téged
de nem vagyok rá képes....
meg vagyok kötözve
a sors rabja vagyok
gyenge vagyok...
és senki nem segit
könnyekkel küzdve
próbálok kiszabadulni
de...
nem megy...
némán orditok
Segits!!segits!!
és látom ahogy állsz..és csak sirsz..
(by L$D)
[ tovább.. ]