Nagyon rosszul érintett a dolog!!
És továbbra sem gondolom, hogy én lettem volna a hibás!!
Egész héten nem találkoztunk mert folyamatosan "dolga akadt", és azt akartam, hogy egy kicsit érezze azt amit én...az elhanyagoltságot! Ezért lemondtam az aznapi találkozót!
És ő kijelentette, hogy ha nem találkozunk vége!
Hajthatatlan voltam...
Nem engedtem...
És ezért érzem magam most ilyen nyomorultul!!!
Mosolyszünetet tarunk!
De akkor sem hiszem hogy az egész az én hibám lenne!
Szeretem őt, de néha elegem van az egészből!
Azt mondja, hogy nekem még élnem kell!
Nem hiszi el, hogy én vele akarok maradni...16 voltam amikor összejöttünk...és most 18 leszek!
Nem bízik abban, hogy kitartok mellette...mert ő komolyat akar!
Szerintem ez is elég komoly!
Nagyon sok mindenen mentünk együtt keresztül..és szerintem már nem is vagy csak nagyon nehezen tudnék nélküle élni!
Nagyon megijedtem amikor tegnap azt mondta, hogy vége! De később belátta, hogy neki sem menne ha külön lennénk!
Fogalmam sincs mihez kezdenék ha nem vele lennék....egyedül a nagyvilágban!
Már azt is megbeszéltük,hogy együtt költözünk el...nem rúghatja fel ilyen könnyen a terveinket...
Tegnap amikor veszekedtünk összepakoltam az összes holmiját, de akkor annyi emlék jött elő....nem volt szivem, kidobni őket!
De most erősen el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is szeretnénk a másiktól, mert nem kéne továbbra is ennyit veszekedtünk...mert igaza van ebben a 2 hétben sokszor összerúgtuk a port!
Na mindegy most megyek, mert ma én főzöm az ebédet! Jó blogolást!
