A mai napon sokat gondolkoztam... Különösképp akkor fájt, amikor bevertem a fejem az asztalba.
Konkrétan a gépem csináltam... Hogy mi lehet a probléma 2 évnyi vér izzadás után? Mondjuk, hogy amikor memória típust cseréltem, elfelejtettem átváltani a típust az alaplapon...
(Hogy jó-e, az majd még később derül ki).

Délután bementem leadni a könyvet, ami a mesterséges intelligenciával foglalkozik, majd haza gépet szerelni, majd újból a város találkozni Bettivel...

Hazajöttem, csináltam vacsit, és néztem, amint a CSI-NY-ban boncolnak... Miért pont ilyenkor jó nekem az étvágyam?...

Elkezdtem gondolkodni, főleg az exeimen, meg úgy ámblokk mindenkin. Mindenkinél fellelhető az a gixer, ami miatt pszichológiai eset is lehet, de vajon nálam mi lehet? A beteges ragaszkodás?
Más csak egyszerűen irtózik az emberektől, vagy irányítani akarja őket. De mindenkiben lakik egy kisördög.

Akik nagyjából követték az eseményeket, azok tudják, hogy a windows live tárhelyen már volt egy blogom, de azt most végleg letitkosítottam, egyéb külső és belső okok miatt.

A helyzet a következő... Én vagyok az a srác, aki szabadidejét gitározással, és a legjobb barátaival tölti, de nem vetem meg az informatikai munkákat se (játszani azért nem szoktam).
A Dunaújvárosi Főiskolára járok, de már nem sokáig, és mégis remélem hamarosan újra, és sok időmet töltöm ebben a városban. Sokan ismernek, még olyanok is, akiket én nem ismerek, és mint kiderült sok az olyan mesebeli sztori, ami könnyeket facsar a szemembe (csak sokszor nem az örömtől, hanem a szánalomtól).

Egy szó, mint száz, mostantól ide írom bejegyzéseim, hátha valaki, aki szeretne, az jobban megismer...