Rá kellett, h jöjjek megint: a szülővárosom kishazánk egyik legszebb környékén van. Ódon, aggszakállú, zöld vendéghaj alatt pusmogó tanuhegyekkel körülvéve. A legszebb, amikor látod az arcukon tépett bazaltsebeket, ahogy vörhenyes színt kapnak a lemenő nap fényében. Úgy viseli meg őket a szél és a víz, akár minket az idő. Közöttük medencényi síkság, lankáik ölelésében. Apróbb -nagyobb falvak, a megművelt földeken most bálákban pihen a széna. És azért eszembe jut egy kósza gondolatra: valaha régen itt is a Balaton hullámai vertek tajtékot.
Oldal :
1