Újra otthon. Mint mindig. Azért sem fog éjfélkor otthon tespedni. Nemmmmmmmmm... Le az utcára.
Lent persze senki sem volt, leszámítva pár tökrészeg bulizót. Valami Republic dalt üvöltöttek... vagy nem is Republic?
Egyszer én is hazatalálok, egyszer te is hazatalálsz.
Cigi be, öngyújtó ki, nem gyullad meg. Francba. Na, negyedjére csak sikerül. Mély szippantás. Navégre. Átcigizi magát az Új Évbe. Csak egy pillanatra villan át az agyán valami szám, hogy hány olyan izé... léghólyagja ( ? ) ment most tönkre. Kitérdkel.
Nagy hó van. Ma esett az egész. Talán az új év tiszteletére. Bejön egy kép:
Holle anyó áll egy budapesti bérház erkélyén, rázza a dunnát, a háttérben megy a tvben a Saskabaré.Hülyevagy.
Otthon fülledt meleg, rosszul esik a kinti hó után. Az ablakból egész jól lehet látni a tűzijátékot. Senki nem küldött még egy smst sem. Bekaphatják.
Nyugi van, 2008, tudod, új élet ...
Hagyjukmá. Akkor se sikerült, most se fog.
Nehogy elhidd. Hazudik.
Oké, Kisangyal legyőzte a Kisördögöt.
Akkoris. Csakazértis. Most inkább nem fogad semmit. Olyanok ezek az újévi fogadalmak mint valami fekete kis mumusok... mindig ott vannak mögötted és ha nem törődsz velük, harapnak és a füledbe ordítják hogy egy rakás szar vagy.
52 hét. Talán elég. Mindig ezek a határidők. Meg célok. Ha így lesz, meg az sikerül akkor jobb lesz minden. Tudja már rég hogy ez nem így van. Ha sikerül valami akkor jó, oké, ügyes vagy. Nem fog megfordulni a világ. Legalábbis általában nem fordul meg ilyenkor. Azért csak reménykedik. Legbelül, a szíve mélyén.
Hátha.
Negyedkettő. Francba. Holnap is átaludja a fél napot. Menni kéne aludni.
Holle anyó is visszavonult. Biztos fázott az erkélyen.
Oldal :
1