Sír a lelkem akarat erőm nulla, sőt mi több a béka segge alatt van. Nem hiszem el, hogy nem tudok tíz kilótól megszabadulni!!Aki kéri szívesen át passzolnám neki.

[ tovább.. ]

Mi a haza?

"Édesanya, Édesapa!

Mondjátok csak, mi a haza?

Tán e ház, amelyben vagyunk?

Amelyben mindnyájan lakunk:

Ez a haza?"

"Nem, gyermekem, ez csak házunk,

De amit itt körül látunk,

Merre földeink terülnek,

Merre kertjeink feküsznek:

Ez a haza!

Minden, amit a szem belát,

Itt e föld, mely kenyeret ád,

E folyók tele halakkal,

E szőlőhegyek falvakkal:

Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,

Merre a berek sötétlik,

Merre a róna kanyarul,

Melyre a kék ég leborul:

Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,

Itt csatáztak, itt mulattak,

Ahol a határt ők szabták

S örökségül reánk hagyták:

Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak

S mindig a földben maradnak,

Ahová bennünket tesznek,

Midőn egyszer eltemetnek:

Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,

Melyet legjobban szeretünk,

Ahová, bármerre járunk,

Mindig vissza-visszavágyunk:

Ez a haza!"

La Fontaine: A tücsök és a hangya (mai magyarra aktualizálva)

Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a

hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy

munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében.

A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer

csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen

megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny

álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.

Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos

helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében

be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit

a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát,

egyikük éhen is halt.

Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.

Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az

alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért

neki több jár!

És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások:

- "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!"

- rendelkezett.

A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a

helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért.

Tücsök koma útonhazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén

elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre:

- "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de

gyermekeimet...!"-rikkantotta.

Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen

gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor

visszament a hangyákhoz.

A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük

elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:

- "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha

szüksége van rá?"

Erre a tücsök agresszívan visszavágott:

- "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú

hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd

útjára indult.

Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő...

nemtudják ezek, ki vagyok én!!!"

Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait.

- "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel

szemben!"- duruzsolta társai fülébe.

Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más

dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell

vágnia hogy rasszista és kirekesztő.

Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így

mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen,

hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a

tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak

magára gondol, amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne

venni tőle...

Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé,

kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét

rendfenntartóihoz fordult:

- "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!"

A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:

- "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?"

A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette

barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak

bólogattak, hiszen

velük is ugyanez történt.

A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen

mulatozó tücskök fülébe nem jutott:

- "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!"

Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök

raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a

hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója

résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal

üvöltötte "RASSZISTAAAA!"

A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a

hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen

egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli

börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú

hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek.

Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül.

Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más

hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét

komoly gazdasági válságba sodródott.

Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A

hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők

nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték

hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét

fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden

tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.

Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki.

Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a

válaszra.

Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős

nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:

- Takács néni, ismer engem?

Mire a hölgy:

- Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom,

kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az

embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad,

miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy

ismerlek.

Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön, vagy nyeljen.

Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:

- Takács néni, ismeri a védőügyvédet?

- Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem,

italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni, és

mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem,

ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége,

ügyész úr... Igen, ismerem.

A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az

ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:

- Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy

börtönben fog megrohadni

Mindenkinek üdv.!Tulajdon képpen fogalmam sincs ,hogy keveredtem ide, de gondoltam ha már itt vagyok csinálok egy blogot.Témám igazából nem terjed ki egyéni dolgokra ezért adtam a mindenes nevet a blogomnak.Szerintem találó.Unalom űzésre kiváló,igaz ritkán unatkozom hál Istennek van mit csinálom,de ha majd nyüglődöm tuti ide találok. Most is nyűglödöm szenvedek a melegtől,nem ártana valami jó kis fogyókúrás recept sem ,igaz van egy a tarsolyomban de én sajnos nem szeretem a sört azért leírom nektek.
Jah és osszátok meg velem aki kipróbálta)" />
üdv.gabi
A termodinamika elvén működő fogyókúrás módszer Mindenki számára ismeretes, amit már az iskolában is tanultunk, hogy 1 g víz (folyadék) felmelegítése 14,5 fokról 15,5 fokra 1 kalóriát emészt fel.

Tehát egy pohár (2,5 dl) 5 fokos víz felmelegítése testhőmérsékletünkre 250 x (37-5) = 8000 kalória. Hát ezt az energiamennyiséget kell testünknek felvennie ahhoz, hogy a testhőmérséklet állandó maradjon.

Ehhez a legkézenfekvőbb rendelkezésre álló energiaforrás a test zsírfeleslege. A termodinamika nem hazudik. Amennyiben megiszunk egy korsó 5 fokos sört, 16000 kalóriát égetünk el. Természetesen nem szabad senkit becsapni, így le kell vonni az 500 ml sör kalóriatartalmát, azaz a kb. 1000 kalóriát.

Gyors számolás: 15000-1000= 14000 kalóriára van szükség a felmelegítéshez. .. Természetesen ez a veszteség annál nagyobb, minél hidegebb a sör és minél nagyobb a felmelegítendő sörmennyiség.

A kalóriaégetés, kalóriafelhasználás ezen módja sokkal hatásosabb, mint a testmozgás módszerével végzett kalóriafelhasználás. A fogyás így abszolút gyors és szinte automatikus. Egyszerűen nagy mennyiségű sört kell magunkba önteni, a többit már elvégzi a termodinamika. Egyetlen hátránya van a dolognak: ha például egy nagy tányér forró pacalt, babgulyást, vagy halászlét eszik az ember, akkor a hőenergiával felesleges kalóriákat viszünk be a testbe.

Nem érdekel
Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal
Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már a fájdalmad középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegülve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életedet. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy mit, kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.\"