A szenvedés mindig felkelti a buta emberek figyelmét,
és keselyűvé változtatja őket..
Nos az én hullámból nem esznek..
Én élve maradok,mégha páran a temetőben akarnak viszontlátni.. De nem érdekelnek.
Többen vannak azok,akik szeretnek,és élve szeretnek.
Szóval kedveseim hiába vártátok a fejem fölött megjelenő halálmadarakat,azok elmaradnak most..

Hmm.... szeretnék idén majd a fűben feküdve felhőket nézni.. Hagynám hogy simogasson a szellő,
és nem gondolnék semmire..

Néha,ha belegondolok,
hogy bizonyos jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni,
lassan azt hiszem nincsenek is jelentéktelen dolgok...
Minden tett további tetteket von maga után..
Ez alapvető törvény.
Ettől forog a föld.
De olyan jó lenne néha megállni egy percre!

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni,mire vágysz,
és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel,hány éves vagy.
Azt akarom tudni,megkockáztatod-e,
hogy őrültnek tűnj szerelmedért,
álmaidért és azért a kalandért,hogy életben vagy.
Nem érdekel,milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni,
hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját,
hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai,
hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már
a félelemtől,hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni,
hogy elfogadod-e fájdalmamat
és fájdalmadat anélkül,
hogy elrejtenéd,
vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e örülni nekem
és önmagadnak.
Nem érdekel,hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni,hogy mersz-e másnak csalódást okozni,hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül,
hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni,hogy hűséges vagy-e,
s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni,
hogy látod-e a szépséget akkor is,
ha nem minden nap pompázik.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni,
és a tóparton állva
mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel,hol élsz,és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni,fel tudsz-e állni a kétségbeesés
és a fájdalom éjszakája után, megviselten,
sajgó sebekkel,hogy magadnak,nekem,
gyermekeidnek megadd mindazt,
amire szükség van.
Nem érdekel,ki vagy,és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni,
hogy beállsz-e velem a tűz közepébe,
és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel,hol,mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni,mi ad neked erőt belülről,
amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal...
Azt akarom tudni hogy erősen fogod e a kezemet..?


Igen... Tőled kérdezem..
ezek a sorok Neked szólnak....
Csakis Neked....

"Csak a hétfő, meg a szombat
De a lányok másra várnak!
Csak a brit-pop megy meg a hip-hop
De a lányok másra várnak!
Csak jobbra vagy balra
De a lányok másra várnak!
Csak ütnek vagy nyalnak
De a lányok másra várnak!

Többet ne szólj rám!
Ne is állj elém!
Csak adj még rá!
Hangosabban szeretném!

Csak a reklám meg a maszlag
De a lányok másra várnak!
Csak vesznek, eladnak
De a lányok másra várnak!
Csak az étlap, meg a make up
De a lányok másra várnak!
Csak a pénzed meg a farkad..
De a lányok másra várnak!!!"

Hát megint eljött az ami sokszor volt már életemben...
Ha valaminek nagyon örülök,vagy boldog vagyok,biztos hogy nemsokára végeszakad és megint sírhatok....
Szerencsére ez csak egy apró kis "szakadás" volt,
és még időben megnyugodhattam,mert ha pár percet még ezen gondolkodom,
biztos hogy olyat tettem volna,ami nem visszacsinálható.
Vessenek meg érte,tessék... nálam is elszakad a cérna,és nincs tovább..
Bár már igy is sok olyan dolgon mentem át,amik miatt jónéhányszor tehettem volna ostobaságot... mégsem tettem meg...
Ha földbe is tapostak,én felkeltem.... Mint most..
Csak az ember elöbb-utóbb belefárad..
Belefárad abba hogy megpróbáljon bízni... hogy megpróbáljon boldog lenni..
Sokan kérnek tőlem tanácsot,sokaknak segitek... Mindenki felnéz rám,
mondván milyen erős vagyok,és milyen bölcs..
Haha... bölcs.. én? Na igen... lehet jó pár dologban az vagyok,de...
Nekem is szükségem van tanácsra... nekem is szükségem van megerősitésre,
hogy NEM ÉLEK HIÁBA..!!!
De sokat váratott ez a jel is magára... nagyon sokat....
A szivemet összeragasztottam már... de a lelkemen ejtett sebek nehezebben gyógyulnak.... van rá egy kiváló kenőcs,úgy hivják hogy szeretet..
Ezért is várok most a "gyógykezelésre"...
Hogy én is mosolyoghassak... csak egy kicsit....

[ tovább.. ]

Azon gondolkoztam,hogy a normális embereknek miért kell annyit szenvedni...
A normális,rendes emberek mindig bajban vannak,
vagy olyan életet élnek,amit nem érdemelnek..
Persze vannak kivételek,mint ahogy mindenben..
Sokaknak kell tűrnie az élettől,
a "kedves" embertársaitól...

Nekem most konkértan csak annyi a bajom,
hogy eddig olyanokat fogtam ki,
akik tönkrettek,és összetörték a szívem...
És aztán megjön az akire mindig is vágytam..
Egy olyan ember,akit tiszta szivből lehet szeretni,
akinek a létezése szinte maga a csoda..
Ilyenkor kérdem én,miért nem lehet,
hogy azok akik egymás felei,
hamarabb egymásratalálanak?
Egy csomó könnyet,és szenvedést meglehetne spórolni.

Jó tudom.... akkor ha nem lennének akadályok,
és nem szenvedne az ember,
semmit sem tudna becsülni..

Én ezt aztán tényleg jól tudom...

Tyűha... Talán végre érdemes belekezdenem ebbe az irogatásba... Igaz hogy a rendes naplómba eddig is irtam,de ez most más... Hmmmm....
Először is hozok egy kávét.. X)

Dalszöveg:

Nem vagyok még halott
Nem vagyok halott, csak lebegek
Nem számít, merre megyek
Megtalállak
Egyátalán nem félek
A pofonok és sebek alatt
Megkapjuk azt, amit senki sem veszít el
Meg foglak találni
Meg foglak találni

Nem vagyok halott, csak lebegek
Nem félek, csak változok
Te vagy a napsugaras pillanatom igen..