Hmm, sikeresen elfeledtem írni a blogom, amikor eszembe volt akkor vagy elfoglalt voltam, vagy már lefükdtem aludni és így mindig kiment e fejemből. Úgyhogy erre oda kell figyelnem, hogy a továbbiakban a folyamatosság ne szakadjon meg.
Amúgy semmi extra sem történt ami lyan hatalmas nagy, emlitésre méltó változást hozott volna, úgyhogy zárom is a soraim... Peace and Freedom

Na ma csak pár sort írok, hisz már későre jár az idő meg koncentrálnom kell a "bonyolult munkámra".
Ma igazából nem történt semmi extra, csak hírdetéseket adtam fel és az álmaimat szövögettem. Gondolkoztam a jövőn, mit, hogy csináljak, néha nosztalgiáztam is, viccelődtünk, mérgelődtünk néha, úgyhogy ma minden érzés fellelhető volt bennem. De sebaj, ennek így kell lenni, ki kell adni ami jön...
És így zárnám is soraim... Holnap majd helyzetjelentést teszek... Béke

Hmm... nem is tudom, hogy kellene kezdeni ezt az egészet, hisz oly sok gondolat kavarog most bennem. Szerintem nem is fogok ma hosszan írni, csak dióhéjban összefoglalom mi is a két gondolatom.
Először is talán legyen az első gondolatom a friss élmény, amit most nemrégen tapasztaltam. Egy rendezvényről jöttem és ott a magunknak szabott gátakról volt szó. Mennyire érdekes, hogy az életben az akadályokat magunk generáljuk és mennyire képtelenek vagyunk -vagyis ide magam már inkább nem sorolnám- kilépni az árnyékunkból, mennyi felesleges erőfeszítéseink vannak az életben a negatív dolog iránt. És ha netán valakinek az életében változás kezd kialakulni, vagy változtatni akar, akkor mennyire erőltetetten le akarjuk beszélni az álmairól, vágyairól. És traktáltjuk neki, hogy ennek meg ennek a személynek sem sikerült, holott abba nem is gondolunk bele, hogy vajon miért is nem jött össze neki, netalántán egyszerűen csak nem volt kitartása és ezért nem tudta megcsinálni? Ezt nagyon sok ember elfeledi megkérdezni a rossz hír terjesztőtől, csak a rossz ragad meg bennük és azt kürtölik vészmadárként úgy a világnak, hogy nem is tudják a valós okokat. Úgyhogy ember, aki Te ezt olvasod, csak annyit szeretnék mondani, hogy soha ne add fel álmaid és küzd azért, hogy jobb legyen, és legyen mindig nemes célod, amiért küzdeni akarsz...
És a másik gondolat... hmm, mi is lenne, ha nem a Nő Erről a lányról tényleg csak röviden ejtek szót. Hmm beszéljünk talán először a külsejéről, hisz akárki akármit is mond, mindig a külső alapján kezdünk el érdeklődni az ellenkező nem iránt. Hmm, egy szép szemű, szép mosolyú, csinos lánykáról van szó. Természetesen vannak hibái, de a belső tulajdonságai azok, amik igazából vonzóvá és széppé teszik. Egy abszolút egyszerű, lány, nincs benne semmi extra, nincs rajta 80 darab tetoválás, 5 piercing a fején és ehhez hasonló extrém külsőt adó kellékek és motívumok. Van helyette egy abszolút egyszerű külső -bár nagyon elragadó- és egy ártatlan lélek. Talán a Kisherceggel tudnám párosítani, attól függetlenül, hogy lányról van szó. Úgyhogy ő a NŐ...
Talán ennyi elég is lesz róla, majd mesélek még ha lesz kedvem.
Lehet ez a levél egy kicsit komolyra sikerült, de valójában nem ilyen vagyok. Természetesen tudok komoly lenni, de alapjáraton sokat mosolygok és elég jó kedélyű vagyok. Egy álmainak élő személy vagyok, aki tesz is azért, hogy jobb legyen a jövő és valójában azért is született meg az a blog, hogy itt leírjam a hétköznapjaimat, mindennapos küzdelmeimet és a sikereimet, ezzel is reményt adni azoknak az embereknek, akik nem mernek hinni...