Üdv!

Ismét itt!
Igazából már tegnap hazaérkeztem, de nem volt erőm írni... meghát el is felejtettem.
Hát eléggé fáradt vagyok. A mai napom eléggé "mozgalmas" volt. Kilenckor keltem fel(reggeli meg a szokásos....) utána pedig belevágtam az Antigoné tétel kidolgozásába, ami ebédig elhúzódott....
Délután pedig olvasgattam, megcsináltam az egyik rajzházim és kidolgoztam az Oidipusz királyt. Hétkor meg kimásztam Andival a pékségbe, utána pedig dumálgattunk még.
Hát és most itt vagyok...
Hát nem is tudok mit írni... de komolyan. Épp Evanescenc-t hallgatok(The Open Door-t...mivel már tök régen hallgatoltam.... mostanában Fallent nyomattam ezerrel... )
Öhm.... tegnap este pedig Végső állomást néztem. Nagyon jóó az a film így másodjára is.
/a többi része is tetszett.... remélem leadják azokat is a tvben.../
tényleg nem tudok már miről írni...

kB.

Üdvözletem!

Visszaolvastam a tegnapi bejegyzésem.... hát eléggé zavarodott voltam...szal eléggé hadarós lett az egész, de így éreztem és érzek most is...
Na de most nem vagyok világmegváltós hangulatban. Most inkább szenvedek mert irtózatosan fáj a hasam.

Hétvégén nem leszek, ezért blogbejegyzést sem fogok írni. Ugyanis megyünk triatlonozni Tújvárosba. Hát nincs sok kedvem és erőm hozzá.
Este meg Edda koncert.... hát.... nem az én világom, de azért majd kitekintek oda is, hátha összefutok Tüdiékkel... vagy vmi...

Na most ennyi... majd jelentkezek.

kB.

Üdv!

Jajj! Nem is tudom, hogy miképpen fogalmazhatnám meg a bennem lévő érzelmeket. Olyan idegen már számomra ez az egész világ. Pedig pár évvel ezelőtt még hittem benne, hogy minden jó lesz. Mindenki szeretni fog, én leszek a középpontban és mindenki az én barátnőm szeretne majd lenni a suliban. Hát gyerek voltam még akkor. Nem tudom, hogy miképpen is gondolhattam, hogy sikerülhet "tökéletessablonlányka" szerepbe bújnom. Nem vagyok plázába járkálós típus, aki a trendről cseveg a sok kimázolt barátnőjével. Nem vagyok olyan ember aki mondenen és mindenkin átgázol, hogy elérhesse céljait. Én egy semleges, szürke lány vagyok akinek nincs rengeteg barátnője, álompasija és hű de klassz élete. Nem szarok pénzt se és keményen meg kell harcolnom mindenért amit akarok. Nem hullik minden az ölembe, hiába is modogatja ezt az anyám. Nem járok minden este buliba, nem csinálok olyan dolgokat mint a többi tini és egyszerűen elfelejtettem élni az életem. Gyerekkoromban minden más volt. Életvidám a középpontba álló kiscsaj voltam, akiért még az oviban is harcoltak a többiek, hogy kivel barátkozzon. Az emberek szerettek volna megismerni. Most mikor belenézek egy ismeretlen szemébe, vagy szánalmat látok vagy pedig közönyt. Nem érdeklem a világot.
Ezzel most nem azt akarom kifejezni, hogy tömegdivatmajomlány akarok lenni. Sosem akartam... na jó talán olyan négy éve még éltem a divat nyújotta lehetőségekkel, de ma már undorodom tőlük. Na jó ez erős.... de nem szeretem az "ítéljük meg a márkás ruhája által" típusú embereket. (akiket csak divatmajmoknak v trágárabb kifejezéssel, plázakurváknak hívok...)
Szóval arra akarok kilyukadni, hogy én nem olyan életre vágyok már idősebb fejjel, hogy mindenki szeresse, ünnepeljen, ajnározzon.... nem is tartok olyan nagy igény több barátra (van nekem egy legeslegjobb barátnőm, aki ha nem lenne nem tudom, hogy hogyan élném túl az életet)
Nem szeretnék hipergazdak se lenni, de azért jó lenne, ha könnyebben élhetnénk ebben a "márnemistudommilyenkifejezésseléljek" rendszerben...
nem szeretném már megjátszani magam mások szeretetéért, mint ahogyan régebben tettem. Nem akarok álarcok mögé relytőzni. Az osztálytársaim, meg úgy alapjában az emberek nem is ismernek. Nem is tudják, hogy milyen vagyok én legbelül. Csak a maszkot látják rajtam. A csendes, visszahúzódó, kedves, de szürke lány álarcát. Szeretném levenni ezt a maszkot, hogy megmutathassam igazi önmagam, de félek hogy saját valómat hinnék hazugságnak.
Szeretnék olyan ember lenni, akit nem érdekel más véleménye, kritikája, de nem tudok nem odafigyelni másokra, nem tudok visszaszólni, mert félek, hogy mégjobban bántanak.
Mindig azt mondogatom magamban, hogy most igenis nem törődök mások vélemyényével és végre olyan leszek, mint valójában... de nem megy.
Nehéz.
Hát... nem tudom mit írhatnék még. Még rengeteg dolog cikázik az agyamban. Azt talán majd holnap kiírom magamból, ha olyan hangulatban leszek.
Szal végülis annyi a lényeg, hogy az élet egy igazságtalansággal és rosszindulattal túlfűtött tömlöc. Az emberek nem tudják és nem is akarják elfogadni egymást! És én sem tudok elfogadni bizonyos embereket, nem is állítottam, hogy szent vagyok.
hát mára ennyi

kB.

Üdvözöllek ember!

Azthiszem meg fogok őrülni. Már beszélni sem tudok és erre élő két lábon járó embertársaim a tanúk...
És mérhetetlenül fáradt és álmos vagyok!! Pedig alig csináltam ma vmit...
Még estefelé kimentünk barátnémmel punnyadni a "városba".
Most pedig msnen HIM-et küld át Andi... csakhát pár szám nem nagyon akar átjönni.
Hát sztem ma sem lesz hajnalig tartó msn party.... Dave már megint csalódhat bennem...
Na hát ma nem vok alkalmas az írásra... pedig már verset is szeretnék írni...

kB

Üdv mindenki!

Annyira punnyadt idő van, hogy ezt már nem lehet elviselni. Meleg van, de mégsem, süt a nap, de mégsem... olyan semmilyen.
Még élni sincs kedvem... a mai napom is halál izgalmasan alakul...illetve alakult, mivel már nincs sok hátra belőle.
Alapjában véve egész nap sok értelmetlen dolgot csináltam. Olvasgattam, neteztem és aludtam...hümm...
Ki kéne ülni kicsit dumálni havernémmel.... de ma mindig csak elkerüljük egymást.
Belefogok pusztulni az unalomba... de komolyan...

kB

öhm... nem is írtam, h miért adtam ily értelmes címet bejegyzésemnek. ^
Szal egy nénike megkérdezte a rajzom fölé hajolva, h : " Arcképet nem vállal?" Wehehehe... na ennyi....

kB