Nem tudom, és nem értem! Egyszerűen kezdem feladni, hogy valaha is megértem a férfiakat. Összezavarodtam, mert vagy egy férfi, aki megfogott, én harcoltam érte, és hol érzem, h van értelme, hol nem. Rettenetesen bizalmatlan, nem tudja mit akar, néha elejt egy-egy olyan mondatot, aminek rettenetesen örülök, aztán visszavonja. Felhív hajnalban, fél órát beszélünk, aztán megint semmi, és megint történik valami, és megint nem. Egyszerűen lelkileg már teljesen fel őrlöm magam, mert nem tudom mit akar. Akar engem, vagy nem, szeretne velem lenni, vagy nem!? Dönts kérlek, és úgy dönts, hogy mindkettőnknek jó legyen és ne bánd meg!

Nem tudjuk, hogy az amit teszünk az jó vagy nem, főleg a másik félnek, csak azt tudjuk, hogy azt érezzük meg kell tennünk. Miért olyan különbözőek a nők és a férfiak? Talán azért, hogy vonzzák és kiegészítsék egymást. Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, ugye, hogy hallottuk már ezt a mondatot?! A férfiak kevésbé veszik fel az érzelmi dolgokat, mint a nő. De lehet, hogy Ők is szenvednek, csak nem mutatják. Ha egy pasinak problémája van, akkor csak arra figyel, és a partnere eszébe sem jut. Így mi teljes joggal kívülállónak érezzük magunkat, és még úgy gondoljuk, hogy segítünk neki, a legnagyobb hibát követjük el. Próbálunk tanácsot adni és bölcsnek látszani. Ez a férfiban nem ugyanazt kelti, mint bennünk. Nem a gondoskodást fogja észrevenni, hanem, hogy képtelennek tartjuk arra, hogy megoldja a saját problémáját! Pedig a nőkben csak az anyai ösztön uralkodik és gondoskodni akarunk arról, akit szeretünk! De ez nem mindig sül el jól, sőt...
Sokszor többet kell nyelnünk, mint gondolnánk, hiszen nekünk több mindent kell elviselnünk, gondoljunk csak a menstruációra, a terhességre, a gyermek megszületése után következő évekre és így tovább. A férfinak fele ennyi problémája sincs a magánéletben. Ők ösztönösen cselekednek, néha az érzelmek is vezérlik őket, de ehhez meg kell bíznia a nőben és szeretnie kell!

Hihetetlen hogy az ember gondolatai hogy összekuszálódhatnak egyetlen perc alatt. Hiába tudunk biztosan valamit, akkor sem tekintjük konkrétnak, még valaki ki nem jelenti, hogy megtörtént az, amit mi tudtunk. Fájdalmasan össze tud törni az ember, ha olyan következik be, amire számított, mégis reménykedett! Hatalmas erőt tud adni nekünk, ha várjuk, hogy eljöjjön egy hétvége, egy találkozás, egy sms, egy telefon. Egész nap csak arra az eseményre gondolunk. Amikor pedig nem történik meg és ez sorozatban előfordul, akkor úgy érezzük, hogy leszívta az összes energiánkat! Hirtelen úgy érezhetjük, hogy kicsúszik minden a talpunk alól, egyedül vagyunk, és senki nincs mellettünk, nem fogja senki a kezünket. Főleg azt az embert érezzük a legtávolabb Tőlünk, akit szeretnénk, ha most mellettünk lenne!