HáegyeNegy

Már éppen kezdtem volna unatkozni. Sehol semmi veszély. Mégsem von az USA rakétapajzsot Európa fölé, nincs kerge-marha kor, sem sertés influenza és a madarak sem használnak el annyi papír zsebkendőt, így megóvva az esőerdőket a pusztulástól. Csekély eséllyel kaphatok ma már anthraxnak álcázott mosópor csomagocskát. Már Oszama is csak háromhavonta jelentkezik be. (igazán érdekes lenne, ha érteném, mit is mond ilyenkor és nem rágnák a számba)

Minden elveszett! A bébi tápszer újra megfelelő, de Kínában így is meghalt 3 újszülött ember a kb. egymilliárd háromszázmillió négyszázhetvenhatból.

Rend és nyugalom uralkodik világszerte. Unatkozom. Még XY (állítólagos celeb) esküvője vagy válása sem mozdíthat ki ebből az állapotomból.

Hiányzik életemből a félelem. E találmány pedig minden találmányok fölött áll. A félelem a mai kor legnagyobb vívmánya, még egy kicsit háttérbe is szorítva a kollektív bűntudatot – régmúlt korok örökségét.

A legnagyobb marketingfogás, mely mindenkire hatással van. Mert ugye ki szeretne meghalni valami ismeretlen eredetű „mikroszkopikus törpe bigyusztól”?

Mit tehetünk? Megvesszük a szérumot vagy sem, mert nem tudjuk, kinek van igaza. Annak, aki azt állítja, hogy a szérummal minden rendben van, vagy annak, aki az meri állítani, hogy a szérum semmire sem jó, illetve jó az csak nem a HáegyeNegy ellen.

De szerencsére van Flóra margarinunk, amit csak meg kell ennünk és máris helyreáll a koleszterin szintünk (legalább) - aminek megfelelő szintjét egy kicsivel lejjebb vitték elérve ezzel, hogy az eddig normális szint ma már magasnak számítson.

Azért ez jó dolog. Játszani az érzelmeinkkel. Egy izgalmas filmben, ahol éppen a főhős már majdnem eléri a célt – gyorsan megszakítani valami egészen mással. Különböző impulzusokkal elérni a kívánt célt.

Mi lehet a cél? Az, hogy ne unatkozzam, hanem féljek. Mert ha félek, akkor mindenre hajlandó vagyok/leszek. Mindent megveszek/teszek.

Jöhet a szuri!?

Gondolatok a könyvválasztásról

Kezdhetném azzal, hogy itt a karácsony és folytattatnám azzal, hogy vegyél egy könyvet magadnak, de nem teszem!

Pusztán azért futnak végig ujjaim a számítógép billentyűin, hogy segíts nekem. A véleményedre vagyok kíváncsi. De mivel segítesz nekem? Nem! Nem kérem továbbra sem, hogy vedd meg a könyvem. Csupán arra kérlek, ha megveszed és elolvastad, oszd meg velem a véleményed.

Mond el, hogy milyennek találtad! Mond el, hogy segít-e vállalkozói életed könnyebbé tételében, adott-e új információkat vagy éppen melyik fejezet szerzett neked csodálatos felismerést.

Ne hagyd meg ezeket a titkokat magadnak, oszd meg velem és másokkal, akik olvasták e könyvet! Tudjunk általa fejlődni, épülni.

Mond el véleményedet! Kinek és miért ajánlanád, esetleg miért nem? Beszélgessünk a könyvemről!

Manapság tömegek keresik fel a könyvesboltokat és vannak olyanok, akik az Internet böngészve keresik az ajándéknak való könyveket. De hogyan válasszuk ki a nekünk tetsző könyvet, amit másnak is szívesen ajándékoznánk? Csak a magyar könyvpiacot évente 9000 új olvasmány lepi el, így hát a választás nem is olyan egyszerű eset. A legdöntőbb és legmeghatározóbb, ha valamelyik ismerősünk ajánl egy könyvet. Másodsorban pedig elolvassuk a tartalmát.

Vajon mennyire tudjuk eldönteni pár röpke pillantás alatt, - amennyi időnk éppen van betérni egy könyvesboltba és eltölteni a roskadozó polcok dzsungelében -, hogy az a könyv, értünk kiállt-e? Hozzánk szól-e vagy csak egy üres porfogó lesz majd belőle?

Vajon nem hagyjuk-e ott pont azt a bizonyos könyvet, ami megkönnyítené a vállalkozásunk építésének, irányításának hétköznapjait? És vajon nem kellemes érzés saját elégedett tekintetünkkel találkozni reggelente a fürdőszoba tükrében?

Ugye te is csalódtál már az 5 perces filmelőzetesekben? Mikor összevágták pár percbe a film összes poénját és utána végig unatkoztad a hátralévő másfél órát. Ezért jó dolog pattogatott kukoricával és kólával moziba menni, mert akkor valamivel ilyenkor is leköti magát az ember.

Talán nem csak velem fordult elő, hogy megbántam a kidobott két-háromezer forintot - mert ugye már a legolcsóbb könyv is itt kezdődik -, mert az elolvasott néhány sor a hátulján felkeltette érdeklődésemet, de sajnos mikor már a 30. oldal is eljött és nem fogott meg semmi benne, csak üres szavak és sorok voltak, szomorúan és bosszúsan tettem félre. Talán ha már korábban jobban megismerem, másikat választhattam volna helyette.

Szomorú a statisztikákat hallgatni. Egyre kevesebb ember olvas, egyre kevesebb szülő és akkor a felnövekvő gyermek milyen példát lát majd? Látja édesapját amint ül a karosszékben és olvas?

Most csak a számítógéped elé kell leülnöd és máris beleolvashatsz könyvembe. De még mielőtt könyvem kiadói oldalára érkeznél, álljon itt egy olvasói vélemény:

„Ügyvédi munkám során nagyon sok olyan emberrel találkoztam, aki igen komoly erőfeszítéssel próbálják megválaszolni, hogyan lehetne sikeresebb az élete, hasznosabb a munkája. E kérdés megválaszolásához nyújt kiváló segítséget Metzger Gábor Hogyan válhatsz vállalkozóvá c. könyve. Társasági szakjogászként bizton állíthatom, hogy a szerző módszeres alapossággal járja végig azokat a problémákat, amelyek a vállalkozások, a cégvezetők számára mindennapos segítséget nyújthatnak tevékenységük prosperáló megszervezéséhez. Összegezve, ajánlom mindazoknak, hogy forgassák haszonnal ezt a könyvet, akik érvényesnek érzik magukra azt a régi magyar közmondást, hogy „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”.
Dr. Milló-Nagy Orsolya”

Mond el te is véleményedet! Kinek és miért ajánlanád, esetleg miért nem?

Kiadóm oldala: Olvasópróba

http://www.novumverlag.hu/novitaeten/6/?product_id=59&detail=1&what=leseprobe


Üdv,
Gábor

Ma ügyfelemnél átbeszéltük a teljesítménybérezés feltételeit és módját. Már a szokásos jó kávé várt rám. Kávézgatás közben szóba került a küszöbön álló ISO minősítésük megújító auditja. Megkérdeztem, hogy minden rendben van-e? Minden a helyén? Már csak egy hét és itt az audit. Utasítások rendben vannak?

Felszalad jobb szemöldöke. Miféle utasítások?- kérdeztet. Hát az ügyvezetői utasítások. Rendben vannak?

Na elő az ISO anyaggal! Igaz, nem vagyok ISO specialista, de otthon vagyok benne egy kicsit és maradt még egy kis kávém is. Hadd nézzek bele! Az ISO 9001-ben találtam két hivatkozást az ügyvezetői utasításokról. Azután felbolydult a méhkas és előkerült valamelyik asztal fiókjából két másolat is. Hurrá! A koradélutáni kávémat fogyasztva az egyik alkalmazott lobogtatva beállított a harmadik utasítással is… Hazafelé jövet még rám telefonált ügyfelem, találtak még hármat. Gyors fejszámolás útján kiszámoltam, hogy ez összesen hat ügyvezetői utasítás. „El voltam ragadtatva” ettől! Már mint a darabszámot illetőleg. Megkértem, hogy küldjék el nekem e-maliban a most előkerülteket.

Elolvasva a maradék utasításokat, valamennyi értelmesen fogalmazott és ma is érvényes, szükséges és követendő szervezési utasítás volt. Amelyet hellyel-közzel használtak is, csak nem pontosan úgy, amint az le volt írva.

Azokban a cégekben is, amit korábban én vezettem, vagy mint tulajdonosként operatívan közreműködtem, és ügyfeleimnél is sokszor megfigyeltem, hogy micsoda mindent elsöprő ereje van a munkatársaknak a visszarendeződésre, a szabályozás előtti káosz, rendezetlen állapot folytatására, ha az utasítások a fiókokban lapulnak meg.

Ismerem én is a mondást: "csak a hülye tart rendet a zseni átlátja a káoszt"! Csak egy bajom van ezzel a mondással, hogy éppen a zseni legnagyobb visszahúzó ereje a rendetlenség, a szervezetlenség. Nem véletlen, hogy a napi rutin, az emberek viselkedését szabályozó illem, a közlekedési előírások, a divat és még sorolhatnám, hogy mennyi egyéb konstrukció könnyíti meg és gyorsítja meg életünket. Mert ugye nem nekem kell kitalálnom minden reggel, azt hogy mit vegyek fel, ott a divat, az majd megmondja! Reggel felkelek, megmosakszom, fogat mosok, ruhát veszek, reggelizem, bepakolok a táskámba és elmegyek dolgozni. Unalmas? Persze hogy az, de hatékony. Fél óra alatt végezek mindezzel, nem kell gondolkodnom ezen, sőt még arra is ráérek, hogy közben más, fontosabb dolgokról elmélkedjek. (Nem tudom, hogy Te hogy vagy vele, de nekem fogmosás közben jutnak eszembe „korszakalkotó ötletek”.) A minap halottam, hogy mi magyarok átlagban évente 2 és fél tubus( fogkrémet használunk el. Lehet, hogy ezért nincsen sokuknak „korszakalkotó ötlete”? De most vissza az eredeti témához!

Az ügyvezetői utasítások olyan céllal születnek: ugyan ne kelljen már elmélkedni, hogyan is kell ezt vagy azt elvégezni. Itt a leírás, ezen túl csinálja mindenki így! A normális emberek örömmel fogadják ezt, hiszen felszabadítja az energiáikat egyéb, fontosabb, még ennyire meg nem szervezett dolgok végzésére. Ám nem mindenki örül egy ilyen szabálynak. Egyesek utálnak mindenféle előírást. Ők ezt nyűgnek, tehernek érzik és éppen abban lelik kedvüket, hogy lerombolják ezeket, aláássák a hitelességét, megkérdőjelezik a fontosságát, azt híresztelik, hogy elavult, már nincs is érvényben, megváltozott, stb. és más efféle szövegek. Az ő életének ez a játszmája. Megint visszaalakul a cég élete a régi zűrbe, ismét lelassul, többféleképpen végzett, más és más eredményt produkálóvá válik a korábban már szabályozott folyamat. Így csökken a termelékenység, a hatékonyság.

Valamikor nincs ilyen tudatos rontó, ártó fickó a cégben, csak nagy a fluktuáció, sok a teendő és egyszerűen feledésbe merülnek az utasítások. Ott kezdődik el minden, hogy van aki még eszerint végzi a dolgát, mások meg újak és nem tudnak róla, így más módon kezdenek tevékenykedni, ami visszahat a korábban már erről hallott, de az eltérő gyakorlat miatt elbizonytalanodó munkatársra is. Ha nincs aki folyamatosan emlékeztet erre, nincs aki számon kéri a helyes gyakorlatot, akkor idővel elsikkad a legnagyszerűbb, legtöbb munkafolyamat felgyorsulást hozó ügyvezetői utasítás is.

Az ügyvezetői utasítás érték, fontos hatékonyság növelő eljárás. A legjobb gyakorlat kijelölni valakit - egy titkárnőt - aki a cég munkatársait folyamatosan emlékezteti az érvényben lévő utasításokra, minden kis változást átvezet rajtuk, nehogy valaki elavultnak mondhassa. Ha elegendő ilyen utasításod van, nagyon felgyorsul az ügyintézés, javul a termelékenység.

Sok ügyvezető folyton csak sír, hogy nem marad elég pénze, talán még kénytelen adót is csalni, vesztegetni ahhoz, hogy munkát kapjon, pedig csak egy kis szervezettséget kellene vinni a munkatársai közé és máris egyensúlyba kerülne a gazdálkodása. Ennek fontos és gyors eszköze az ügyvezető utasítás. Élj vele!

A Halalom Színháza

Miért bánik mostohagyermekként a kormány a vállalkozásokkal? Nem tudom! Hiszen ők adják a munkahelyek zömét a magyar embereknek.

Hiába az, hogy már lassan a második X-hez közeledik az áhított demokrácia megjelenése, lassan rájövök, hogy lehet hogy nem is ez a legideálisabb államforma. Tizenhét év tapasztalatai alapján azt látom, hogy igazságtalan, nagy az életszínvonalbeli különbségek, és még mindig az állatfarmon* érzem magam. Még mindig nem fér a fejembe az, hogy hogyan lehetséges egy választáson alapuló, elvben önjavításra képes rendszer miért nem tudja ezeket a gyerekbetegségeket elhagyni? Vagy ez is csak itt kis hazánkban jelent problémát?

Hogy miért vagyunk mostohagyerekek? Az ok egyszerű. Egy ember egy szavazatot adhat le. Ha minden ember egyforma, akkor ennél nincs igazságosabb rendszer. A baj csak az, hogy nem vagyunk egyformák vagy inkább hála Istennek. Sőt, nagyon is különbözők vagyunk. Vegyünk egy kissé szélsőséges példát! Azonos értékű-e egy egyetemi tanárral az a sarki csavargó, aki elitta már mindenét és a májzsugor utolsó stádiumában ballag szép csendben a temető felé? Nyilván a csavargónak önmaga még fontosabb is, mint az általa soha nem látott egyetemi tanár. Ám mi egy társadalomban élünk, amelyben azt hiszem, hogy egymásra szorulunk, egymást támogatjuk és így - állítólag - többet érünk el, mintha csak külön-külön erőlködnénk. Társadalmi szempontból tehát fel lehet tenni a kérdést, hogy mi a társadalom számára az értéke az egyetemi tanárnak, és a csavargónak?

A válasz ugye egyszerű – gondolhatnánk és mégis sokan azt állítják, hogy ezt a kérdést fel sem szabad tenni, ez egy rossz kérdés, erről így még gondolkodni sem szabad. Nem kívánom a halálát a csavargónak sem, hiszen az épkézláb emberek dolga segíteni az ilyen elesett embereken. Ez volt a demokrácia eredeti elve is azt hiszem. Közülünk a legkisebb is jusson érdekérvényesítő képességhez. Remek!

De úgy látom, hogy ez a modern korinak becézett demokráciákban azonban minden a visszájára fordult. Ma sokkal többen vannak az elesettek, a kegyelemkenyéren élők, a társadalomtól alamizsnát kapók, a „megélhetési bűnözők” mint a termelő, értéket előállító emberek. És itt a lényeg talán. Mivel ezek az emberek vannak többen, így az egy ember - egy szavazat elv alapján ők választják meg a kormányt.

Hurrá, ez jobb, mint amire valaha is tudtak gondolni, a legelesettebbek így váltak a legnagyobb hatalmúvá! - mondhatná erre valaki. Akár a tündérmesében! Miért nem érezzük akkor a helyzetünket mesébe illően jónak?

Oka van ennek is. Nem mindegy, honnan nézzük a jelen állapotot. Ha a dolgos igáslovak közé tartozol, akikről az állam a hetedik bőrt is lehúzza, akkor nem igazán érzed jól magad. A csavargó sem érzi jónak a helyzetét, mert kevés a pia, nincs ruhája, nincs étele, nincs lakása, nincs állása, nincs önbecsülése. Szóval innen se, onnan se jó a helyzet. Mégis mi veszi rá a csürhét, hogy valamelyik politikai kurzust megválassza? Hát a propaganda. Amivel szemben annál védtelenebb az ember, minél inkább elvesztette a természetes józan eszét.

Régebben azokat az embereket tették meg kormányfővé, akik mögött a politikai hatalom állt. Ma azokat az embereket teszik kormányfővé, akik mögött elég pénz áll, hogy a csürhének (durva a jelző tetsző politikai propagandát nagy mennyiségben eladjon. Ezek a politikusok fűt-fát ígérnek, s ezek gazdaságilag célszerűtlen részét még meg is tartják. Véleményem szerint gazdaságilag célszerűtlen ennyi embert állami állásokban lebzselni hagyni, 14. havi nyugdíjat fizetni a nem létező adóbevételből, emelni a lóvét a segélyekre, (majd felháborodni azon, ha valaki munkához köti a segély kifizetését) progresszív bérezéssel elvenni a kedvet a további munkától és attól, hogy egy KKV új munkahelyeket hozzon létre.

Miért ilyen ostobák a politikusok? Ostobák? Dehogy! Egyáltalán nem ostobák, csak… erkölcstelenek! Pontosan tudják, hogy ha államháztartási egyensúlyt tartanának, csökkentenék a bérekhez tapadó adókat, addig nem növelnék a nyugdíjakat, amíg ennek nincs meg a fedezete, akkor rövid időn belül szárnyalna a gazdaság, jobban élnének a nyugdíjasok, lenne pénz elvonókúrára az alkoholisták esetén, gépesíthető lenne az államigazgatás és még sorolhatnám a kedvező kimeneteleket.

Ám a demokrácia ma már nem erről szól. Ez a jó öreg Hatalomról, annak a megszerzéséről és magáncélokra használásáról dalol. Sunyi törtetők, antiszociális zsarnokok, másokon élősködő piócák tucatjai alkotják a politikai osztályt és itt tisztelet a kevés kivételnek.

Ők azok akik emelik a vállalkozók adóterheit - miközben tudják, hogy ennek csak még nagyobb adócsalás, még kevesebb bejelentett munkahely lesz a vége. De ez a szemükben nem baj! Miért? Mert így születnek az alattvalók! Mert kérdem én, ugyan melyik kisvállalkozó mer tiltakozni, ha tudja, hogy vaj van a füle mögött? Akire rá lehet uszítani az APEH rohadt gonosz kutyáit! Az így kialakul egyfajta csend.

Ezt még tetézi az újságok és a tévétársaságok birtoklása. A hatalomhoz mindig hű, azzal mindig összekacsintó újságírók, főszerkesztők, tulajdonosok hadával. A sajtószabadság bárkire vonatkozik - kivéve az újságírót. Neki azt kell írnia, amit a tulajdonos főszerkesztő mond. Finoman van ez megolajozva ám! Évtizedes agymosás iskolában, médiában és kész a fiatal és készséges újságíró palánta, aki önként azt gondolja, amit kell. Ha továbbra sem gondolkodik, fényes karrier előtt áll. Ám csak egyszer merjen ilyen gondolatokat leírni: máris kiderül, hogy rendszeresen elkésik, rossz a helyesírása és egyszerűen nem elegendő a cikkeinek a nívója az adott újsághoz. Mehet, amerre lát! Van utánpótlás.

Miért nem bánnak el ilyen csúnyán a multinacionális vállalatokkal is a politikusok? Az nem ilyen egyszerű! Most, hogy szűnnek az adókedvezmények - na nem mi nem adunk, hanem az EU tiltja - máris megindult a multik vándorlása keletebbre. Bezzeg a KKV-k! Ők igazán foglyai az országnak. Hiába mondják nekik, akinek ez nem tetszi, el lehet innen menni! (Amikor ezt halottam nem akartam hinni a fülemnek! Egy felelősen gondolkodó vezető nem mondhat ilyet. Bár mióta nincs felelősen gondolkodó első embere kis hazánknak? Batthyány Lajos óta Nincs elegendő pénzük máshova menni, így hát tűrnek és szenved. Ideális prédájuk a gyáva politikusoknak!

Ebben a színházban, ha felmegy a függöny az élősködő, ingyenélő, hazug, ostoba, a hamar felejtő tömegek tapsolni kezdenek. Tetszésüket fejezik ki így. Persze, hogy tetszik nekik az előadás, hisz nekik, és róluk szól.

A tulajdonos ügyvezető el van foglalva élete nagy játszmájával, a cége építésével és el sem tudja képzelni, hogy valaki, talán a „jobb keze” aljas is lehet a csapatában! Szemébe mosolyog, közben minden eszközével a tönkretételére törekszik!
Egy cég működésének hatékonyságát nagymértékben meghatározza az ott dolgozó vezetők munkája. Egy jó vezető szárnyakat tud adni beosztottainak, viszont egy rossz vezető a leglelkesebb, legjobb csapatot is alacsony teljesítményre kényszerítheti. Azt tapasztaltam, hogy egyes vezetők alatt a munkamorál magas, amíg másoknál mindenki elégedetlen, csak morognak és csak magyarázzák alacsony teljesítményüket. Ezekben a magyarázatukban mindig csak a rajtuk kívülálló, tőlük független okok szerepelnek.

Bár embere válogatja. Az esetek többségében azt tapasztaltam, hogy akkor kerül erre sor, ha berkeken belül helyezünk vezető posztra egy addig alacsonyabb poszton lévő munkatársat. Nekik általában jó az önmarketingjük. Elhitetik magukról, hogy lojálisak a cég felé.

Tapasztalatom szerint a munkavállalók nagyobb része tisztességes, rendes ember. Mint ahogy a társadalom többségében is az. Sajnos ezek a tisztességes, rendes emberek fele viszont meg van fertőzve azzal az oltári butasággal, hogy ő is jól akar járni. Már elég régen ezt bömböli a TV, a rádió, ez ordít az óriásplakátokról, hogy járj jól! Azt persze elfelejtik közölni, hogy amikor valaki jól jár, akkor általában sokan rosszul járnak! Tehát a "járj jól" propaganda miatt a tisztességes, rendes emberek nem akarnak – mondjuk úgy - balféknek látszani és időnként munka, és teljesítmény nélkül akarnak jól járni. Ez viszont az átlagemberek másik felének, soha.

Van azonban egy kisebbség, akiket nem lehet ilyen egyszerűen észhez térítenem. Ők komolyan kizsákmányolnak másokat, vérszívóként élősködnek másokon. Sajnos a sikeres vállalkozásokban is bőven akad belőlük! Volt már olyan céggel dolgom, ahol több ilyen alak is vezető állásokban pöffeszkedett. Az ő működésük, ebben a közegben is életveszélyes!

Először is, ha hosszabb ideig basáskodnak mások felett, akkor képesek teljesen elbutítani a környezetükben előforduló embereket. Szolgalelkű, lelkiismeretét vesztett, elbutult, degenerált gondolkodásmódú, hullámzó vagy alacsony teljesítményű emberek fémjelzik „teljesítményüket”! Ezek az emberek ügyesen elrejtik ezt az arcukat és kifelé igyekeznek barátságos arcot mutatni. Akkora művészi szintre fejlesztették már ezt a tudományukat, hogy egy Oscar talán járna nekik. Van azonban jó pár jellemvonásuk, amit a tapasztalt megfigyelő elől nem tudnak elrejteni.

Miért ilyenek ezek az emberek? Nem tudom! Tönkreteszik a kenyéradójukat, munkatársaikat és a kenyérkeresők családját is, de képtelenek megállni a lejtőn, mert talán ilyen az alaptermészetük. Egyetlen dolgot lehet tenni! Megkeresni őket és kicserélni tisztességes(ebb) emberre. Az vallom, ha egy cégbe nem lehet bevezetni mondjuk egy gondosan előkészített teljesítménybéres rendszert, akkor fenn állhat a gyanú, hogy még egy-két ilyen alakot működni hagytunk vezető állásban. Az eltávolításuk szinte önmagában garantálja a sikert. Ha hosszabb ideje sikertelen a céged vagy konkrétan gyanakszol valamelyik munkatársadra, nem látok más megoldást! Mennie kell! Viszont ezeket az eltávolításokat sem lehet csak úgy ripsz-ropsz elvégezni. Egyedül soha ne kezdj bele! A gyanú még nem bizonyték!

Már nagyon sok ilyen zsarnokoskodó, élősködő embert volt „szerencsém” megfigyelni. Kezelni nem tudom őket, csak az elbocsátásukat szoktam javasolni. Tudom, hogy kissé rázós, de, ha az illető vezető vagy éppen fontos ügyintéző. Mivel egy vezető, egy fontos ügyintéző csere mindig nagy trauma egy vállalkozás életében, ezért segítek a csere lebonyolításában.

A cég biztonságát és a tisztességes, rendes munkavállalók, valamint a tulajdonos érdekeit védem ezekkel a cserékkel. Sok esetben láttam már, mennyi mocsok ömlik ki azokról a munkahelyekről, ahonnan az ilyen alakokat már eltüntettünk! Korábbi lopások, sikkasztások, munka átjátszások a konkurenciának vagy saját zsebbe, a meglévő munkavállalók megrontása, korrumpálása, fusizásra és lopásokra kényszerítése, a cég aktív elárulása, titkainak eladása és még sorolhatnánk, ilyen bűnök tapadtak ezekhez az emberekhez.

http://www.jobbvallalkozo.hu

Tanulni, tanulni, tanulni!

Ugye ismerősen csengenek ezek a szavak. (Egy letűnt kor meglapuló morzsái.) Mi meg képességeinkhez, szorgalmunkhoz mérten próbáltunk minden anyagot megtanulni, amiről az akkori oktatási rendszer úgy gondolta, e tudás nélkül elkallódunk a nagyvilágban.
Mostanság, miközben az egész világ attól hangos, hogy egy XXI. századi vállalat didaktikus vállalat, és hogy a tanulást egész életünkön keresztül kell folytatni, akkor a hazai vállalkozások 80%-a semmiféle képzési programot nem működtetnek a munkavállalói számára! Se belsőt, se külsőt. Ha valami új tudásra van szükségünk, akkor az azzal már rendelkező munkavállalót keressük meg és számunkra a dolog ezzel el is van intézve.
Felveszünk egy vadidegen embert, aki vagy jó vagy rossz munkarutinokat hoz a cégünkbe. Semmit sem tudunk róla, és aki azt állítja, hogy egy félórás interjú alatt meg tudja mondani, hogy valaki be fog-e válni, az…..kimondom, de csak finoman: nem mond igazat!
Van úgy, hogy nem azért nem válik be az új ember, mert alkalmatlan a poszt betöltésére szakmailag. Lehet, hogy a régi csapat nem hajlandó befogadni őt. Lehet, hogy a munkastílust nem tudja megszokni. Mindegy mik az okok, az új ember megfelelősége eléggé bizonytalan.

Ennél sokkal biztosabb módszer, egy meglévő, megbízható munkatársat az új feladatra felkészítenünk. Tanulmányi szerződést lehet és kell is kötni vele, és amikor áthelyezzük az új posztra, még megfelelő mértékű fizetésemelés kell adnunk. (Megteheted azt is, hogy még mielőtt elfoglalja új posztját, előtte három hónappal már félreteszed azt a pénzt, amivel többet kell majd adnod neki.) Ekkor nem fog elmenni tőled a végzettség megszerzése után. Tudom, hogy ettől félnek a legjobban a cégvezetők. Nem szeretnének azzal szembesülni, hogy miután fizetették a tanfolyamot, más cég arassa le a babérokat. Na nem!

Ahogy hírlevelekből értesülök róla az a benyomásom, hogy a vállalkozások vezetői még mindig jobban bíznak a konferenciákban, szemináriumokban, mint az oktatásban, egyéni tanulásban. Ezzel kapcsolatban nekem más a véleményem. Egy szeminárium kizárólag az érdeklődés felkeltésére alkalmas, ott tanulni szinte semmit sem lehet. Egy konferencia, hasonló ehhez. Hiába olvasom blogok hozzászólásaiban a lelkes és köszönő hozzászólásokat és azt, ha egy cégvezető szinte kérkedik azzal, hogy ilyen és ilyen konferencián, szemináriumon vett részt és hogy mennyi mindent tanult ott. Remélem tudják, hogy ez még nem elég. Ettől még nem változik meg semmi. Na jó egy kicsit. Fel vannak tüzelve, tele vannak megoldási ötletekkel de a legtöbb esetben a harmadik napon újra csak beállnak igával a nyakukban és mennek körbe-körbe.

Persze nincsenek kifogásaim előadások részvételén. Kaphatunk érdekes információkat a témában, kaphatunk azonnali megoldásokat éppen aktuális, a saját vállalkozásunk problémáira, de véleményem szerint tanulni csak egyénileg lehet és érdemes.

Akadnak jó szemináriumok (ez az elnevezés is egy kicsit engem a múltra emlékeztet engem), melyeknek nagyon jó a témaválasztásuk, nagyon jó az előadó előadásmódja is. Kihagyni ezeket vétek lenne.

Mert mi a legfontosabb? A cégünk szervezeti felépítése, az itteni igazgatói utasítások, a cégünk minőségbiztosítási rendszere, az itteni technikai és adminisztrációs eljárások rendje, a cégen belüli és kívüli kommunikációs, utasítás kiadási és számonkérési rend, a cégen belül követendő viselkedési kultúra, az intelligens marketing és még sorolhatnám.

Ez másutt talán semmit nem ér, de házon belül aranyat ér!

http://www.jobbvallalkozo.hu