A porszem-filozófia mindenkiben ott van. Éppúgy bennem, ahogy benned is. Hisz te sem vagy más, mint én. Éppúgy láthatatlan és látható, titokzatos és átlátszó, mint én vagyok. Szenvedélyektől izzó, szikrázón ragyogó, boldogságtól kicsattanó, de ugyanakkor keservesen bánkódó és elveszetten tántorgó, ki tudja mi után vágyódó vagy te is, ahogy én. Egy apró pici pont a hatalmas Föld kerekén... A felfoghatatlan világmindenség számára senki vagy. Porszem csupán. A szél felkap, magával ragad, tovaszáll veled a végtelen felé.
Fájóbb a jelentéktelenség, mikor nem madártávlatból tűnsz annak. Mikor a mindenséget rejtő szempár egyetlen pillantása időtlenséget okoz, de ő nem téged néz. Hanem keresztül rajtad. Belefulladsz a magányba és az üres lebegésbe. A láthatatlanságba. Azt hiszed egyedül vagy, de ne légy önző. Osztályrészedben osztozom én is, hiszen veled vagyok, melletted állok, de te mégsem látsz. Egyszerre állsz kívül és belül. Egyszerre vagy önmagad és ellentéted. Elvesztél a fénytelen éjszakában. Hát nem érdekes? Te, aki eltűntnek nyilvánítod magad éppúgy megvakulsz ha tovább kell nézned az orrodnál... Pedig ültél már velem szemben, szemedben mégsem ragadtam meg... Filozófiád csiszolatlan gyémánt, s fénylő csillagod én vagyok. Kövesd égi útját, mert ahová lehullik, ott megtalálod holnapod.

Egy nagy bögre forró, gőzölgő tejeskávé felér a világ minden jóléti cikkével. Hatalmas tejszínhabfelhővel lágyan betakart karamellszínű csoda. Átmelengeti a testet és a lelket, különösen a maihoz hasonló homályos-ködös napokon...Elfeledteti a hétköznapi gondokat, a szürke valóságot, s úgy érzed valamiért kiváltságos vagy. Nem számít miért, nem kellenek az okok, egyszerűen csak megrészegít. Kortyonként repít messzebb és messzebb. a harmónia és a boldogság lankás dombjai felé.
...
Csend a zűrzavarban. Megérkeztél.
...
S csendben zűrzavar. Lesz. Amint kinyitod a szemed és lassan újra érzékeled a körülötted működő erőket. Úgy hívják: mindenki más. Az emberek zajszintje megüti a felső határt, kizökkentenek. A kezedben lévő bögre sem több, mint egy söröskorsó, s a hab is csak víz, hidrogénezett növényi zsiradék, cukor, tejfehérje és társai. Az életed egyszerű és ugyanakkor bonyolult. Szabályokhoz kötött. Mégis szabad. Tanulsz, dolgozol, alszol, és alig szórakozol. Élsz, közben élni mégsem jut elég időd. Fáradt vagy. Ezért csak csücsülsz szépen a pult mögött, iszogatod a tejeskávédat. Az egyetlen dolgot, ami megöli a jelent és kényszerít érezni a kiváltságot. Mert feladni nem ér.
Te, te vagy. Mindenki, más.