Megint jó régóta nem írtam, nem történt velem semmi extra.
Időközben azért történtek dolgok. Cigány ver magyart, magyar ver cigányt, rendesen lincshangulat van egy-két helyen.
Szegény Marian Cozmát meggyilkolták és ez elindított egy olyan lavinát, ami eddig is a felszínen volt, de mégsem tört ki annyira, mint most.
Persze, hogy nagy balhékat okozott a gyilkosság, de ezen nem is lehet csodálkozni.
Ami pedig a cigánygyűlöletet illeti: hol is van ennek a gyökere, miben nyilvánul meg?
Nagyon sok emberrel beszélgettem erről az elmúlt hónapban, de ahány ember, annyi válasz és annyi feltételezés.
A szüleim lakóhelyén rengeteg a kisebbségi és bár nem vagyok fajgyűlölő, de mindenképp megjegyezném, hogy van oka az incidenseknek.
Az említett településen élők olyan dolgokat mondtak el, amik megdöbbentik az embert. Például egy kislány kezében egy bevásárlólistával segít édesanyjának, mert neki sok jutott az aznapi házimunkából. Elmegy a boltba, mindent megvett, ami fel volt írva, de hazafelé szó nélkül jött egy ember, aki nemes egyszerűséggel kiszedte a kezéből a kosarat és elszaladt vele.
A történetben az az érdekes, hogy pár házra volt tőlük a bolt, tehát az anya nyugodtan átengedhette a kamasz leányzót vásárolni, eszébe sem jutott, hogy ilyen megtörténhet. A férfi roma származású volt, a kislány ismerte is látásból, így sikerült az ügynek utánajárni.
Azt gondolom mindenkiben felmerült, hogy ez nem is akkora nagy ügy, mert meglett a kosár és a tartalma is.
De: gondolkodjunk el azért egy kicsit. Mekkora lelki megrázkódtatáson ment át a tizenéves gyerek, mi több, hány hétnek, hónapnak vagy évnek kell eltelnie, hogy úgy lép ki az utcára, úgy megy haza az iskolából szürkületkor, hogy ne nézzen maga mögé, ne féljen?
Ez itt a lényeg, nem a tett, hanem a következménye, mert lopjanak el egy táskát, verjenek át bárkit - nem szép dolog, de egy hosszú ideig gyógyuló sebet ejteni egy fiatal lélekben - kérem szépen, ez az egyik legnagyobb bűn!
Mondok egy másik példát.
Az egyik iskolaigazgatóval beszélgetve érdekes dolgokat hallottam. Az általa vezetett általános iskolában a romák és a nem romák aránya közel 40:60 %.
Mondja nekem a diri, hogy vannak olyan helyzetek, amikkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Tanárok jelentik neki, hogy az egyes osztályokban a roma gyerekek elveszik a nem romáktól a reggelit, amit a szülők csomagoltak, szinte maffiarendszerben csinálnak ezt és azt, a tanárokat elküldik az anyjukba, szanaszét szaggatják a tankönyveket(amit segélyként ingyen juttatnak nekik
, a kisdiákoktól ellopják a tolltartót, mert azon valami csudajó szuperhős feszít, valamint nem egyszer volt tapasztalható, hogy általános iskolás romák a vécében dohányoznak(
és verik az alsóbb osztályos diákokat.
Volt ettől persze durvább eset is, már ami a vécében esett, de ezt inkább nem írom le, mert nem hinném, hogy okos ötlet lenne.
Érdeklődve hallgattam a monológot és rákérdeztem a végén, hogy miért nem tudnak semmit tenni az ügyben?
Meglepő volt a válasz: nem mernek.
Többélű ugyanis a dolog: tételezzük fel, hogy egy roma gyerek megalázza egy diáktársát a mosdóban (megtörtént eset), de a gyerek nem mer szólni. Ha mégis, akkor előveszik a tettest, de nem tudnak vele mit tenni, meg persze nem verhetik. De akkor jön a szöveg, hogy azért bántanak (verbálisan), mert cigány vagyok.
Kap egy figyelmeztetést az igazgatótól, ha nem javul, akkor gondoskodnak róla megfelelő keretek között, hogy javuljon meg, például a javítóintézetek ezért vannak kitalálva.
Egyébként meg: majd szólok a bátyámnak és nektek annyi.
Nem viccelődök, tényleg ez a helyzet.
Nagyon komoly.
Ezek persze nincsenek a tévében, nem foglalkozik vele a sajtó. Szerintem erre egyébként napilapot lehetne építeni, márcsak a számuk miatt is.
Na most: hogyan alakul ki az emberben egyfajta gyűlölet, melyet nemritkán bosszú szokott követni?
Kérem szépen, tételezzük fel, hogy a megalázott kisdiák az Ön gyereke.
Mit tenne ekkor?
Elhallgatná, nem venne róla tudomást?
Szerintem nem.
Szerintem elsődleges emberi ösztön ekkor a düh és a bosszú, de mivel a tettet egy roma gyerek követte el és a bosszúja feléje irányul, vagy -tudom is én- az őt nevelő szülők felé, ezért Ön rögtön rasszista lesz, cigánygyűlölő, a társadalom egyik perifériáján elhelyezkedő olyan egyén, akit ezért mélységesen el fognak ítélni. A romák egységesen utálni fogják mert úgy érzik, hogy rajtuk összességében csapódik le az Ön bosszúja.
Normális ez?
Nem tudom, hogy mi lehet a kulcs, hogyan tudnának egymás mellett élni romák és nem romák. Azt sem tudom, hogy van e erre működő, kitalálható tézis.
Egy viszont biztos: mélységesen felháborító, hogy minket nem véd meg senki és semmi, félnünk kell, ha éjszaka érünk csak haza, ha beül mellénk egy csoport roma a vonaton és inzultálnak. Ha a gyereket megfélemlítik a kisebbség elemei már az iskolapadoktól kezdve.
Csodálkozik valaki, hogy egy meglett férfi vagy nő teljes szívéből utálja a romákat, ha kisdiákból felnőve megannyi megaláztatáson megy keresztül úgy, hogy tudja, nem segít senki, ha baj van.
Mert ők is félnek.
Ők sem mernek lépni az ügyben.
Kérdezem én végezetül: hol van ekkor és az ilyen ügyekben az állami szerepvállalás? Mit tesz az ország vezetése azért, hogy ne legyen cigánybűnözés, hogy ne kelljen rettegésben felnőni egy gyereknek már az elemitől elkezdve?
Ha valaki úgy érzi, hogy a fenti sorok haragkeltők, vagy rasszisták, sőt egyenesen hergelőnek tartja, akkor annak üzenem: ezek csak és kizárólagosan tények, amikről az emberek zöme nem mer, vagy nem akar nyilvánosan beszélni.
De attól, hogy nem beszélünk róla, hogy nem találunk megoldást még a szőnyeg alatt lévő kupac nem tűnik el, hanem egyre csak nő addig, míg valaki orra nem esik benne.
