Szia kedves blogom, újra itt vagyok. Nem is olyan egyszerű ez a blogolás, az embernek rengeteg minden kavarog a fejében, de mikor oda kerül a sor, hogy le is kellene írnia,egyszerre minden kerepül a fejéből. Így vagyok ezzel én is. Írtam, hogy szeretném összefoglalni a szoptatással kapcsolatos tapasztalatimat, de rájöttem, hogy ez hatalmas munka lenne, hirtelen azt sem tudom hol kezdjem. Azt hiszem az elején összevissza fogom írni, és talán a végén összeáll valamilyen értelmes tartalommá. Ez már azért is jó lenne, mert valőban sok hasznos, a mindennapokban alkalmazhatő tapasztalatot sikerült, többnyire saját káromon megtanulnom a szoptatással kapcsolatban. Akkor tehát indulhat a bejegyzés...

A sikeres szoptatás három alappillére:
1, mellrehelyezés megfelelő kivitelelezése
2, elegendő folyadék fogyasztása (legalább 3-4 liter)
3, egy jó mellszívőgép, akár kézi, akár elektromos.

Akkor tehát haladjunk pontról pontra.
A megfelelő mellrehelyezésnél ügyelni kell rá, hogy a babának ne csak az arca, hanem az egész teste felénk nézzen, tehát has a hashoz! A baba feje ne legyen elfordítva, hanem kb. úgy mint egy henger, egész testével forduljon felénk. Ez azért nagyon fontos, mert így tud minél nagyobb részt a bimbőből a szájába venni, ez pedig nagyon fontos, hogy ha nem akarjuk, hogy a bimbő rögtön az első néhány alkalom után (szerencsés esetben néhány, előfordulhat azonban, hogy már az első rossz technikával kivitelezett szoptatás után) annyira kisebesedik a mellbimbó, hogy az jó időre pokollá teheti a további szoptatást. Több hasznos pozíció is létezik, ebből jómagam kettőt-hármat alkalmaztam. Az egyik a klasszikus bölcsőtartás, aztán a hónaljtartás, és végül a fekve szoptatás, ami állítólag nagyon kényelmes, igaz nekem nem igazán jött be.


Az elegendő folyadék fogyasztásról annyit érdemes még részletezni, hogy mi legyen az. Részben víz, részben teák, vagy gyümolcslevek. A tea lehet tejfokozó, vagy zöldtea. Ma már szerencsére tobb ilyenből is lehet választani. Lehetőleg igyekezni kell arányosan elosztani a nap folyamán a folyadékot. Figyleni kell, hogy ez a mennyiségű folyadék. ha túlzott arányban cukortartalmú folyadékból van fedezve, akkor az jelentős kalóriabevitelt jelent, ami a testsúly villámgyors növekedéséhez vezet. Tehát csak ésszel.

A mellszívók közül többet is próbáltam, saját tapasztalatom alapján messze a legjobbnak az angol gyártmányú AVENT bizonyult. Mindengyik része kompatibilis mindegyikkel, nagyszerűen kombinálhatók. Tökéletesen kézreáll, könnyű és hatékony, minden alkatrásze sterilizálhatő a deformáció veszélye nélkül. Egyszóvel erre mondják, hogy megéri az árát.

No, ezennel én is beléptem a blogot vezetők népes táborába. Olyan sok mindent szerettem volna leírni, de persze most semmi konkrét nem jut az eszembe...
Szerettem volna írni a szülővé válásomról, hogy mennyire nehéz és ugyanakkor mennyire csodálatos dolog látni a gyerkőceimet felnőni, ahogyan kinyílik az értelmük, felfedezik,a nagyvilágot, ugyanakkor szép lassan megismerik és hozzászoknak saját kisebb világukhoz is, benne velünk a szülőkkel. Azonban talán még ennél is nagyobb örömöt jelent részese lenni annak a csodának, ahogyan két testvér ismerkedik egymással és szép lassan egymás életének pótolhatatlan részeseivé válnak.
Mindkét fiamat imádom...
Pedig ennél jobban testvérek nem különbözhetnek. A nagyobb egy kis energiabomba, onnantól kezdve, hogy reggel felkel az ágyból, egészen addig amíg végül este újra ágyba nem bújik, ő a mi kis duracellnyuszink. A kisebb ezzel szemben egy földre szállt angyal, nem is értem, hogy sikerült pont a mi családunkba pottyannia :-) Hihetetlenül kiegyensúlyozott,, neki minden úgy jó, ahogyan van. Kissé lusta azt nem mondom, legalábbis nem kapkodta el a forgást sem, de most már minden nap megörvendeztet egy-egy hasról-hátra forgással, egyre többet tudom hason hagyni anélkül, hogy üvölteni kezdene, úgyhogy ez már egészen biztató. Félek a hétfőtől (MR), részben az altatástól, részben, hogy esetleg találnak valamit... Bár nem hiszem, hogy olyasmit találnának, ami rossz lehet... vagy inkább csak remélem...
Na mindegy, nem is akarok rágondolni, addig még úgyis van 2 nap.
A következő bejegyzésben le szeretném írni a szoptatással kapcsolatos tapasztalataimat. Mert abból aztán van bőven. Megfogadtam, hogy összegyűjtöm az okosságokat, még akkor is, ha rajtam kívül senki más nem fogja olvasni. Olyan sok az idealizált írás ezzel kapcsolatban, hogy élénken él bennem a szándék leírni a mindennapi tapasztalataimat, amik sokszor nem annyira hiperszuperek, mint ahogyan azt a szoptatási tanácsadók előszeretettel lefestik. Mindezt egyébként úgy tenném, hogy második kismanómnál annyira sikeres volt a tejszaporításom, hogy miután már a mélyhűtőnk is tele lett lefejt tejjel, rájöttem, hogy ha nem akarom literszámra a mosdóba önteni a tejet, inkább le kéne adnom anyatejgyjtő állomásnak. Így lettem én tejadó anyuka. A részleteket egy másik bejegyzésben fogom folytatni. Addig is pihenj jől kis blogom, még nem tudom, hogy folytatni foglak-e...