Októberben be kellett feküdnöm az egyik pesti kórházba műtét miatt. A műtétet mindenféle vizsgálatot előzte meg: EKG, vérvértel, altatóorvosi vizsgálatok stb. A drága munkahelyemen közöltem, hogy a vizsgálatok miatt nem mindig tudok bemenni dolgozni, illetve a műtét után is otthon kell maradnom táppánzen egy rövid ideig. A főnök „megértő” volt. A műtét előtt nagyon izgultam és féltem. Attól féltem, hogy nem fogok felébredni az altatásból, ill. hogy a műtét után fájdalmaim lesznek. Nyugtattak, hogy ez egy rutinműtét, de ha az ember ebbe a szituációba kerül, a legrosszabbra gondol. Nos a műtétet túléltem, nem is fájt. Időben haza is mehettem, és otthon lábadozhattam. Egyik nap a munkahelyemtől jött egy aláíros levél amiben az állt hogy ki vagyok rúgva, és meg is küldték a munkaügyi papírokat. Nem értettem miről van szó, hisz táppénz alatt tudtommal nem lehet felmondani. Bár tudtam, hogy a munkahelyemen nem vagyok egy közkedvelt személyiség (lásd lejjebb: A barátomat mindenki kedveli a cégnél, belém meg a lábukat törlik! Ez nagyon fáj

, azért ez a húzásuk felháborított. Fel is hívtam a fönököt és nem épp kultúrált módon beszéltünk egymással. Beszéltünk? Inkább kiabáltunk. Majd abban maradtunk, hogy másnap bemegyek és megbeszéljük a dolgot. Így is tettem. Másnap bementem és a fönök azt a választ adta a történtekre, hogy nem tudta, hogy táppénzen vagyok (na persze, hisz mindenkinek mondtam), de akkor a felmondás törölve mindaddig míg táppénzen vagyok. ezzel le is zártuk a dolgot én pedig haza mentem. Kis idővel később az OEP-től jött egy levél, hogy a táppénz kifizetését ők fizetik passzív táppénz címénk. Nem értettem alvélben leírtakat, ezért felhívtam az OEP-et. Mire elmagyarázták nekem, hogy akinek nincs munkaviszonya, annak az OEP fizeti a táppénzt. Értetlenül álltam a hallottaktól, és elmondtam nekik hogy itt valami félreértés van mert nekem van munkahelyem. Mire közölték, hogy nincs. 1 hónapja felmondtak. Na akkor megint felment bennem a pumpa. Tehát a felmondást a főnököm mégsem vonta vissza. Utánaérdeklődtem egy munkajogásznál, hogy ilyen helyzetbe mi a teendő, törvényes volt e ez az eljárás. A jogász elmondta, hogy ez jogszabályt sért, mert táppénz alatt kirúgni nem lehet, és hogy tegyek feljelentést, a munkaügyi főfelügyelőségnél. Ezen információk bírtokában elmentem a már volt munkahelyemre és kérdőre vontam az exfönököm, illetve elmondtam neki milyen lépéseket tehetek ha épp úy hozza kedvem. Erre kiabálni kezdett, hogy nincs igazam, mert ő tisztában va na téyekkel, és ezért se vonta vissza a felmondst. És hogy én egy gerinctelen, undorító, szemét alak vagyok, meg köcsög, meg buzi, homokos stb. Szóva lsok kedves jelzővel illetett. Majd megfenyegetett, ha bármi lépést teszek ami a cégnek ártana, akkor olyan verést kapok, hogy azt nem élem túl. Hát így ért véget a kapcsolatom a munmkahelyemmel. Nem bánom hogy nem dolgozom ott, sőt örülök. De nem felejtek. Megfogadtam, hogy még hallanak rólam.

Nem rég tudtam meg, hogy a vállalkozást mindenki ott hagyta, csak a családtagok vannak már ott. Meg is érdemlik. Remélem azóta már a rolót is lehúzták! Sajnos azzal, hogy ilyen későn tudtam meg, hogy munkanélküli vagyok, egy lavina indult meg, ami magával sodort mindent ami szép és jó volt számomra: a nagyvárosi életem, a haverjaimat, a páromat. Mindent elvesztettem!

De a szomorú részleteket majd legközelebb! (Weboldalam:
www.bekesimelegek.gportal.hu )