Örülük neki, hogy rajtam kívűl mások is olvassák a naplómat. Így úgy gondolom, hogy már nem volt felesleges fáradozzak. És már csak Értetek megéri időt szakítsak arra, hogy írjak néh apár sort ide a Naplómba.

 Ozzy Osbourne segít elterelni a figyelmemet a fogfájásomról, ami remélem holnap egy jó időre meg fog szünni. Nem is részletezem, hogy most milyen kinlódáson megyek át. Jobb, ha ezt nem osztom meg.

Most néztem pár "régi klippet". Hogy megöregedtek "azok" a zenészek, azt a mindenit. De sajnos nem csak Ők. Erre nem most döbbentem rá, csak mindig rossz bele gondolni. Már lassan 26 éves vagyok, olyan mintha egyik nap rohanna a másik után, még nem is olyan rég volt az, amikor bejeztem a gimit, aztán a főiskola. Szóval hihetetlen, telik felettem is az idő, hiába nem akarok róla tudomást venni. Így van. Nem is lehet tagadni.

Úgy néz ki, hogy lesznek dolgok amik változnak nemsokára körülöttem, hogy aztán ez hogy fog lecsapódni, azt még nem tudom. Lesz szerintem jó és rossz oldala. Majd kiderül idővel minden.

"Dead Boys Poem"

Ezt érzem most ....

Olyan, mintha minden fájdalom ami bennem van, az most jött volna elő.

"this dying music - My loveletter to nobody"

Igen így van, tényleg régen volt,

amikor .... utoljára írtam a naplómban. Elég enyhe kifejezés az, hogy rendetlen vagyok és jobban oda kellene figyeljek rá és egészségesebb is lenne a nagy hajtás közepette egy kicsit pihenni is és erre a legjobb hely ez lenne ....

  Nem sikerült a hetet se jól kezdeni se jól zárni, egy bizonyos szempontból. A hét elején a fogorvost jártam, be kellett tömni az egyik fogamta. Nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztam ám a mai nap rácáfolt erre. Megint el kezdett fájni és nem úgy néz ki, hogy gyóygszer nélkül el fog múlni, úgy hogy egy jó és kellemes éjszaka elé nézek már megint. De majd csak túlélem, ahogy mást is ....

Azt hiszem kár is lenne többet erre a témáról írni, mert akkor még inkább arra terelődik a figyelmem, inkább más irányba fordulok. Mindig sok érdekes dolgot olvasok a neten és itt most nem csak a hír oldalakra gondolok. Vannak hozzászólások, amik mindig elgondolkoztatnak vagy éppen megvilágosítanak. Sok mindent tud tanulni az ember mások tapasztalataiból, pláne ha azok a közel állnak hozzá. Nem akarok ok fejtés csinálni, úgy hogy inkább nem osztom meg az összes ez irányú gondolatomat. Viszont, ha valami ilyen messzemenő következtetést akarok levonni, akkor biztos közzé teszem, hogy más is tudjom okulni belőle. Jól megfogalmaztam ezt a kis eszme futtatást.

Tegnap este oly sok dologról elgondolkoztam. Néha azt sem tudom, hogy jó-e az ha az ember ennyire magába tekint? Hozta jó és rossz dolgokat, ha valaki így elmerenge. Én általában elhatározásokra jutok. El is határoztam, hogy nem fogok ennyi idő kihagyja és ha nem is minden nap, de valamit mindig írni fogok ide. A naplóm mellett más hozzám közel álló témákról is elmélkedtem. Valójában zene hallgatás közben képek és érzések kergették egymást előttem és ezeken sikerült egy kicsit eltöprengjek. Hogy is volt? Mit kellett volna másképp csinálni? Miért volt jó az akkor? Mit kellene másképp csináljak? Egy halom kérdés és válasz úszott előttem én meg csak evickéltem egyik hullámról a másikra. Ezért külön köszönet a Nightwish és Sentenced zenekaroknak, akik a zenén túl érzéseket és gondolatokat is tudnak közvetíteni. Azért jó, hogy a mai világban vannak ilyen zenekarok is akik még képesek ennyire hatni az emberre. Nem is tudom, hova lennék nélkülük. Néha lelki vigaszt nyújtanak, vagy éppen enyhítik a fájdalmat. Elhatároztam, egyszer leírom egy ilyen este során előtörö képeket és érzéseket.

Remélem a nagy általánosságban megfogalmazott gondolataimat nemsokára érhető formába tudom majd önteni és le tudom írni, hogy néha mi zajlik benne.

"The Rain Comes Falling Down"

  Kitartás, talán ezzel kezdeném a mai beírásomat.

 Példát vettem kedvenc csapatomról, amely ma megint bebizonyította, hogy kellő kitartással, na meg egy kis szerencsével a dolgokat jóra lehet fordítani. Csak csodálni tudom, ezeket a játékosokat, akik még a kilencvenedenik perc után is úgy tudnak rohanni, mintha most kezdődött volna a mérkőzés. Már megint nem hittem benne, hogy tudnak nyerni és még is sikerült. Kellemes meglepetés.

 Sok munka mellett már érzem jó lenne egy kicsit pihenni. El kellene menni egy pár napra valamerre és elfelejteni az összes számítógépet egy kis időre. Lazítani. Csak úgy lenni. De sajnos ez nem az az idő, amikor ezt meg lehet tenni. Majd egyszer az is eljön. De addig is menni kell tovább, hogy haladjon minden.

 Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a jobbulás útjára még nem sikerült elérkezzek, úgyanis olyan nagyon elkezdett fájni a fogam reggel, úgy hogy már délutánra a fejem, a fülem, meg a kezek is fájt már tőle. Ennek köszönhetően jövő héten még lesz egy "randevúm" a kedvenc fogorvosommal. Ez volt az a pont, amikor már szerettem volna, ha egy kicsit vége lenne ennek az egésznek .... és végre nem fájna semmi. De egyszer ez is el jön. Remélem ....

 Ma este megint a gondolatok tengerében úszok, de szerencsére nem fulladok bele, hanem a felszínen úszok és tudom, hogy hova tartok. Annyi minden van az eszembe. Van egy halom kívánság, ami jó lenne ha valóra válna. Van egy csomó terv, amit jó lenne véghez vinni.

 "She'll Be Right Here In My Arms, So In Love"

 Minden egyben

A technika ördögének IS köszönhető, hogy csak ma írok ide. Azért nem csak rá fogom a dolgot, mert én is benne vagyok rendesen abba, hogy eddig nem írtam.

  Beteg voltam és a helyet, hogy pihentem voltam még munkát válaltam és csak hajtottam egész nap. Na, de kezdjük az elején. Szóval sikerül elkapjak valami nyavaját és szerdán már valami iszonyat mdóon fájt a torkom meg a fejem. Itthon voltam egész nap és próbáltam pihenni, hátha ez segít valamennyi a helyzeten, de se sajnos nem segített estére, még jobban fájt a fejem és már nagyon rosszúl éreztem magam. Csütörtök reggel a helyzet változatlan volt, még mindig írtó rosszúl éreztem magam, de mivel elválaltam egy munkát azt már nem akartam lemondani. Amúgyis úgy tudtam nem lesz olyan vészesen nehéz dolgot, így hát betegen neki láttam. Amikor szembesültem a feladattal, akkor már tudtam, hogy nem egy séta galopp lesz a délőttöm és hát így is lett. Mire haza értem, már hiába csináltam az enyhítő Coldrex-es  segítésget. Le kellett feküdjek pihenni, mert úgy gondoltam nem bírom tovább. Egy kis pihenést követően indúltam is próbára, bár nem túl sok leki erőm volt hozzá. És hát elmodhatom, nem volt hiábavaló az, hogy átmentem. Egy nagyon jó hírrel szembesültem már a próba elején, amit még itt nem akarok "nagy dobra verni", csak majd ha már tutit, de az biztos,. hogy mindannyian nagyon oda voltunk meg vissza. Élveztük is próbát, lehet még egy kicsit jobban is, mint máskor szoktuk. Este azért mire hazaértem már kellően el voltam fáradva, nem is kellett sok idő és már aludtam is.

 És akkor jött a péntek. Délelőttöm nagyon jól indult egy látszólag nem túl egyszerű ügyett kellett elintézzek, amelynek köszönhetően, most ezeket sorokat, majd közzé tudom tenni. Úgyanis nem volt internet kapcsolatom, egy kis "bakinak" köszönhetően, melyet nem is volt olyan egyszerű rendbe hozni. Szerencsére nem magamat kell okoljam nem én voltam a hibás. De nem kevés időmbe és idegeskedésembe került míg végre rendezni sikerült a dolgokat. A lényeg az, hogy sikerült, lehetett volna rosszabb is a helyzet. De a délután az már jobban folytatódott, végre nem csak neten keresztül beszélettem Vele. Igen élő szóban jobban megértik az emberek egymást. Sokkal közvetlenebb valakivel így beszélgetni.

 Sok minden jutott eszembe.... Nagyon jól éreztem magam és nagyon hamar eltelt az a pár óra. Köszönhető ez neki, mivel remek társaság. Még este is sok minden jutott az eszembe. Igazából egy kicsit össze is vagyok zavarodva. Az idő síkok, mintha egy kicsit elcsúsztak volna, úgy éreztem, mintha nem is olyan rég találkoztunk volna. Ott beszélgettünk azon a helyen. Kicsit, mintha a múlt jelen lett volna, vagy nem is tudom, hogy hogy fogalmazzak. Furcsa volt. Annyi mndenről beszéltünk. Mintha nem is telt volna el annyi idő. Megértettük egymást. Aztán elindultunk és mentünk, hogy elérje a haza felé menő buszt. És nekem minden olyannak, tünt, mint amit már egyszer régen átéltem, csak most pár évvel odébb vagyunk.... mind a ketten változtunk. Idősebbek lettünk, másképp gondolunk dolgokat ... egy szó mint száz, az idő az nagy Úr és az élet gyakran produkál érdekes dolgokat. De egy valami biztos. Én hiszem azt, hogy ez nem veletlen történt, történik így. Ennek így kell lennie. Ez valahol meg van írva és mi a sorok között haladunk, azt még nem tudom, hogy hova érünk ..... bármi lehetséges .... meglátjuk.

 És ma .... végre valamennyire sikerült rendent tegyek az asztalomon és környékén, nem volt egyzserű a feladat, de sikerült megbírkózn vele, bár van még mit alakítani rajta, de a nagya már kész van. Este tekertem az állomásról haza fele és még mindig jó pár kérdés és válasz forgott az agyamba. Meg van valahova írva az, hogy mi fog velem történni? Tudok változtatni a jövőn? Tényleg az én kezemben van a döntés? Olyan kicsi pontnak érzem magam az univerzumban. Minden olyan hatalmas körülöttem és csak remélni tudom, hogy megismételhetetlen vagyok. Szeretnék valami maradandót alkotni, amire büszke lehetek, ami belőllem jön, ami én vagyok. Valamijen formában remélem sikerül ezt majd elérjem.

 Nagy út áll még előttem. Nem tudom mi vár rám. De remélem, nem leszek egyedül.

"I Love You (Prelude The Tragedy)"

 Na végre sikerül megint ide keveredjek végre a saját gépem elé és van időm leírni a gondolataimat.

 Tegnap és tegnap előtt ahoz képest, hogy szabadságon vagyok, elég sok munkám volt. Reggeltől estig csak dolgoztam, úgy hogy mire ahaz értem a saját gépemhez már nem sok hangulatom volt, ezért is volt hanyagolva a napló írás. De végre ma nem volt semmi dolgom mások gépével így itthon voltam egész nap.

 Reggel már jól indúlt vagyis helyesbítek a délelőttöm. Beszélgettem interneten egy "kedves ismerősőmmel" egy keveset. Nem is vettem észre és már el is telt a délelőtt. Nagyon jó volt beszélni vele, még ha csak ilyen interaktív formában is. Egészen sok mindenről esett szó és eléggé elgondolkoztam délután .... jól megértettem Vele magam .... sajnos nagyon kevés ilyen emberrel találkoztam az utóbbi időben ... Végre valakinek, akinek vannak normális és komoly gondolait. Komolyan veszi az életet. Egy szóval egy nagyon értelmes ember. Szóval köszönet Neki a kellemes délelőttért.

 Délután megint a gitározásnak szenteltem az időt, nem is volt hiába való, megint sikerült egy pár dolgot jobban eljátszani, mint eddig. Voltam boltban is, elfogyott a Pepsi, így hát kellett vennem. Még sajnos nem jön fel magától a boltból. Összeségében jól telt a nap, mivel tényleg azt csináltam, amit csak szeretek vagy amihez csak kedvem van. Este még azért szeretnék a weblapunkon is mozdítani valamit, lenne még rajta rendesen munka, meg még a Photoshop-pal is akarok egy kis időt tölteni. Van egy pár kép, amit szeretnék megvalósítani. Remélem sikerül is, ha nem ma akkor majd valamikor.

"Let's drown ourselves in this love"