Régen írtam, mert el voltam foglalva azzal, hogy túléljek. De a minap az egyik órán írtam egy verset. Íme:

Börtön

Konvenciózus emberek,
Reggel a buszon, szépek-e?
Néznek bután a semmibe,
S rágják bajszukat csendesen

Bezárkózott szürke elmék
Fedik őket rongyos kelmék.
Jól elvagy te magaddal,
Mint medencében az aranyhal.

Te vagy a saját börtönöd,
És még le is etted az öltönyöd.

Pénzed költöd, hajtod
Van autód, házad, csajod.
Boldog vagy?! na ne mondd,
Hogy életed nem a Gond!

Tömik a fejed a semmivel,
Enni, inni, venni kell!
Agyad már csak kocsonya,
Egy piszkos, bűzös pocsolya.

Te vagy a saját börtönöd,
És még le is etted az öltönyöd.

Én is blogot írok. Nem gondoltam volna, bár éreztem, mert minden politikus blogol. Én is. Na jó én nem nagy politikus vagyok, hanem csak egy kecskeméti srác, de úgy gondoltam meg kell osztanom gondolataimat a világgal.Először is a politikámról. Mindenkinek meg kell mutatnia magát. Ez a lényeg. Szerintem. Lehet hogy csak a velem született exhibicionizmus mondatja ezt velem, de így gondolom.A másik, senki ne ítélje el a másikat. Mondok ere egy példát. A minap jövök ki a gimiből ahova járok és éneklek, mert úgy esett jól.A barátnőm rám szólt, András ne már, ez olyan égő. Ezen elgondolkoztam. Én ne mutassam ki az érzéseimet, azért mert az utca népe nem akarja. Nekem kell szégyenkeznem azok előtt akik a legnagyobb képmutatók, hisz amikor megyünk a buszon fapofával, akkor is "képet mutatunk", mert nem azok vagyunk akik belül.Hogy világosabb legyen amikor megyek a buszon és fapofával bámulok, miközben legszívesebben lehúznám a gatyámat és élvezném a nap gyönyöreit a mellettem ülő jó lökhárítójú csajjal. Na ez a képmutatás. És ezt támogatja a társadalmunk, és az egész világ. Egy nagy hazugságban élünk. Így van ez a toleranciával is. Erre Ágay Ágnes versét tudnám felhozni.

"Van egy cigányfiú az osztályban.
Mindenki nagyon kedves hozzá.
Súgnak neki, odaadják a tízóraiukat,
felköszöntik névnapján.
csak nem ülnek mellé, mert
hátha lop."

Jellemző. Ennyit mára.