És mindig úgy vagyok hogy ez már csak rosszabb lehet...
2 éve vagyok együtt a barátommal kisebb nagyobb szünetekkel (a leghosszabb szünet 1 év volt)
De most úgy érzem az volt életem legnagyobb hibája hogy tavaly karácsonykor újra összejöttem vele.... Ő a világ legédesebb pasija de van amikor úgy érzem hogy nem szeretem...de nem merem neki elmondani mert ő nem bír engem elengedni. De viszont tudom ha szakítanék vele én sem bírnám nélküle. Furcsa ez ahányszor összejövünk újra és újra folyton azt ismételgeti h ő "ilyen feleséget akar mint én"...de ehhez bizonyítania kéne hogy valóban szeret, akkor tudnám neki eztigazán elhinni. Most neki fontosabb a foci a haverok és elég kevés ideje jut rám...ez is lehet az oka annak hogy így érzek... De én úgy szeretném nem ezt érezni. Sok mindent próbáltam már hogy kicsit észhez térítsem hogy foglalkozzon velem annyit amennyit kéne, de semmi eredménye nem volt. Tisztára mintha a falnak beszéltem volna....
