Egyszerre szeretem és gyűlölöm ezeket az éjszakákat... Meg tudnék zavarodni ettől a rengeteg gondolattól ami kísért. Ma este századszor kezdődik "Az otthontalanság otthona" . Nem értem miért kínzom magam még tovább ezzel a zenével, de néha olyan élvezetes szenvedni... Még bennem él a tegnapi Quimby koncert keserédes hangulata. Engedtem hadd menjen... Köszönöm neked, hogy a megfelelő pillanatban szorítottál magadhoz. Jó érzés tudni, hogy van aki mindig... És sajnálom, hogy csak ritkán tudok így megnyílni feléd... De még így is te vagy az egyetlen aki el tudja érni.
Oldal :
1