Mondhatom?

1. Hiányzással kezdtem az évet. Jó dolognak tűnt ez az év eleji nyaralás.
"Persze, menj csak, kislányom, év elején semmi fontos nem történik az iskolában."
Ahogy azt a királylány megálmodta.
Felelés dolgozat hátán, csomó másolnivaló, a matekot akárhonnan nézem, értehetetlen.

2. Nyakamon az előrehozott érettségi. Középszintű informatika, emeltszintű német. Németből 5ös KELL, hogy egyben letudhassam a nyelvvizsgát is. Fuck, fuck, fuck, fuck.

3. Ez a Hévízi kirándulás (mert hogy ott voltam) teljesen leamortizált lelkileg. Egy roncs vagyok. Már akkor furcsa volt a dolog, mikor nem tudtam aludni, és csak csendben sirdogáltam este, mert az egyik bácsi csak ilyen géppel tudott beszélni, amit a torkához nyomott. Annyira sajnálom szegényt. Itt panaszkodok, holott megvan mindenem, ő meg még beszélni sem tud rendesen.

4. Ismét Hévíz (többet nem megyek, esküszöm). Ismét bajos szerelem kategória. Főszereplők: a világ legesleghelyesebb pasija és én. Annyira, de annyira...áh, ezt nem lehet leírni. Azok a barátságos szemek, a kisfiús mosoly. Annyira, de annyira sajnálom, hogy nem lett az egészből semmi. Most hallgathatom, hogy miért nincs nekem semmi önbizalmam. Nem a fiúnak kéne kezdeményezni?! Vagy csak én élek a középkorban? Annyira cukin jött utánam, mikor ránéztem, elkapta a tekintetét és elpirult. Az ok, hogy én egy kis nyuszi vagyok, de ha valaki így néz ki, az igazán leszólíthatna minden csajt. Na mindegy, csirr-csörr, megint darabokban a szívem, és önbizalom mínuszban.

Én vagyok ennyire nulla? Nem látok kiutat! Help me!

Most hol kezdjem? Fogalmam sincs...

Közelebb, közelebb...most már jó. Nyújtom a kezem. Tekintetedben felfedezem azt a vonakodást, mellyel viszonzod a kézfogást. Szia. Bea vagyok. Látod, nem is volt olyan nehéz.

Nem rengett a föld, nem állt össze a bolygók sora és a tenger sem fordult ki a medréből, mikor megszülettem. Miért tette volna? Átlagos család átlagos harmadik gyermekeként születtem.

1990. december 25.

Feltételezem, tudsz számolni. Igen, 17 leszek. Csak számok. Az igazság az, hogy elvileg 17, viselkedésben 15, agyilag 19, testileg 18 vagyok. Egy nagyranőtt gyerek.

Festett haj, barna szem. Punk vagy emo szerelés. Sokak számára ez a legriasztóbb. Tisztelet a kivételnek. Sajnálom, ilyen vagyok.

Na leesett végre? Punk és emo. Kicsit ütik egymást. A lázadó és az érzékeny. Valójában legbelül van bennem egy válaszfal. Én is ilyen vagyok: belül lázadok, mások csak a beletörődésemet láthatják. Csendben szenvedős.

Lehet, hogy leszarod ezeket, de gondoltam mielőtt monitorra vetem életem aprócska fordulatait, legyen valami kép előtted rólam. Úgyis jössz az előítéleteiddel és alaposan félreismersz. Nem baj. Elnézem neked.