.. Új barátok. Mikor ideköltöztünk, nem ismertem itt senkit, de tudtam, hogy velem szemben lakik egy hasonló korú lány, mint én. Anyát láttam, hogy beszélgetett az anyukájával .. így hát odamentem hozzájuk. Az anyukája azt mondta, csengessek be hozzájuk, és hívjam ki a lányt. (akit Vivinek hívnak.) Ismerkedjek össze vele, biztos jóba leszünk majd, csak ő elég félénk, kezdeményezzek én. Így is lett. Becsengettem, ő lejött. Tisztán emlékszem ezt mondtam neki: "Szia. Nem akarsz kijönni megismerkedni velem? Az anyukád mondta, hogy csengessek be." : DD Vicces volt, de kijött és elbeszélgettünk. Vivinek hívják, a lányt. Majd a lányból, a legjobb barátnő lett. Minden délután több órás beszélgetések, hülyülések. Majd a suli is elkezdődött.. Már az első napon elkéstem. Én voltam a legutolsó, aki belépett az osztályba, így hát csak az ablak mellett, a 2. padban volt egy üres hely. Leültem. Fura érzés volt a sok idegen között. Főleg mikor beléptem, mindenki engem nézett. Elég kínos volt, féltem kicsit. De ezt hamar levetkőztem.. szünetben megismerkedtem mindekivel, majd a napok során jóba lettem az osztály egyik legrosszabb tanulájával,Dalmával. Nagyon jó barátok lettünk, az osztályban ő volt a legjobb barátnőm. Egy gond volt, nagyon sokat hiányzott. Rengetegszer volt beteg, és emiatt ott is hagyta az iskolát félévkor. Nagyon rosszul éreztem magam.. a többiekkel is jóba voltam, de ő tudott rólam szinte mindent. Neki meséltem el, hogy épp melyik srácért vagyok oda, és hogy másnap mit vegyek fel. Sokat jelentett nekem, de otthagyott. Sokáig beszéltünk még msnen, de az már nem volt olyan.. ráadásul ő nem is fehérvári, hanem iszkaszentgyörgyi, így hát a találkozás se ment olyan könnyen. 13 évesen, azért még nem járkálhattam el kedvemre. Még néha most se, pedig már 16 vagyok. Szóval azt hittem, hogy ott akkor abbamarad minden, nemlesznek már igaz barátaim az iskolában. De tévdtem.. lettek. Először az Orsi. Ő lett a padtársam, Dalma helyett. Mostmár persze, nem a 2. pad, hanem az utolsó előtti volt a mienk. Pontosabban, a mai napig az. : ) Már lassan 3 éve. : ) Kiismertem őt, majd csatlakozott még 2 lány a kis csapatunkhoz. A Herta és a Kata. Így lettünk mi négyen a legjobb barátnők. Egész nap együtt voltunk, minden nap órákat beszéltünk. Ez tart már 3 éve. Bár.. mostmár inkább csak hárman vagyunk. Orsi kezd kiválni ebből a kis csapatból. Egy vallás.. egy vallás tönkretud tenni mindent. Új barátokat talált, mi már nem kellünk neki. Ugyanúgy padtársak vagyunk, de ez már nem olyan. Az iskolában és itthon is önmagamra találtam. Nem hiányzott már a kisváros, a hely ahol felnőttem. Hozzászoktam az újhoz. Nagyon jó lett minden, persze azt kivéve hogy a kapcsolatunk a Dalmával teljesen megromlott. Már több, mint egy éve nem hallottam róla semmit ... Minden jó volt. De minden jó, egyszer véget ér. A barátságaimat tekintve ez tavaly következett be. Vagyis akkor kezdődött minden. Orsi új barátokat talált. Herta.. azt hittem egy pasi nem tudja tönkretenni a barátságomat vele, de mégis megtette. Kata.. egyre többet járt bulizni, és ő is új barátokat szerzett. Vivi.. elköltözött. Heti 7 találkozásból, heti 1 lett. Már ez sem a régi. Úgy éreztem magamra maradtam.

Minden 1993 december 2-án kezdődött. Nem voltam szép kisbaba, tény. Az apukám mikor meglátott, őszíntén megijedt. Majd, ahogy egyre cseperedtem, minden megváltozott. Egyre szebb kislány lettem. Volt egy álomvilágom. Orvos akartam mindenáron lenni, pedig nem bírtam se a vér, se a tű látványát. De mégis segíteni akartam az embereken. Egészen 6 éves koromig minden tökéletes volt. Majd, megszületett az öcsém. Rá kellett jönnöm, ez már nem csak az én világom. Osztoznunk kell. Bevallom őszíntén, először féltékeny voltam. Úgy éreztem, engem elhanyagolnak, de rá kellett jönnöm, ez nem így van. Csak egy kisbaba rengeteg gonddal jár, amiket anyukáméknak kell megoldani. Pont akkor született meg, amikor én iskolába mentem. Még rosszabb volt, hisz egy új kisbaba + egy gyermek iskolakezdése szellemileg és fizikailag is megterhelő. És mivel a nagyszülők vidéken laktak, ezért a szüleim csak egymásra számíthattak. Na és persze rám. Egy idő után elmúlt a féltékenység, minden jó lett. Játszottam az öcsémmel, ide-oda cipeltem. Olyan volt ő nekem, mint az egyik babám. Csak annál sokkal, de sokkal törékenyebb. Az élet ebben a kisvárosban mesés volt. Az emberek, az utcák. Nem túl zajosak, de mégis hangulatosak. Az osztályomban voltak akik mellettem álltak, voltak akik ellenem szegődtek. Hogy miért? Mert én voltam Ő. Mindenbe bele akartam szólni, én akartam mindig a középpontban lenni, ami általában sikerült is, ezért hát megutáltak néhányan. Ezek mellett jótanuló is voltam. Ez se tetszett mindenkinek ... Sok volt a civakodás, sokszor sírtam otthon, de nem érdekelt. Akartam egy szép jövőt. Jó iskolát, karriert. Úgy mint az anyukámnak. Mikor ötödikes voltam, anyukámnak munkát ajánlottak Székesfehérváron. Rá 1 évre, a bíztatására megpróbált felvételizni a megye legjobb gimijébe. Azt mondta, ha felvesznek, beköltözünk fehérvárra. Öcsém tudná ott kezdeni a sulit, apu is keresne munkát, keresünk egy lakást és minden jó lesz. Felvettek .. Beköltöztünk. 3 éve lakom itt. Székesfehérváron a Berkes lakótelepen. Elindult a pálya, a karrier, amire mindig is vágytam.. de. mégis hiányérzetem volt. Hiányzott a kisváros, ahol szinte felnőttem. Hiányzott a park, a séták, az iskola.. és néhány barátom is. De hiába .. már nem megnetünk vissza. Új barátok, új hely,új séták, új iskola.