Kb egy éve jártam egy sráccal, elég sokáig, imádtam, mert ő volt az akivel el tudtam beszélgetni, megnevettetett, és egyszerűen tökéletes volt. De sajnos a sors úgy akarta h vége lesgyen. Sokáig húztuk vontuk, először én szakítottam vele, összetörtem a szívét, majd ő az enyémet!
Én voltam neki az elő komoly barátnője.
Aztán teljesen megszakadt a kapcsolatunk.
Ő volt eddig az első és az egyetlen aki levelet írt nekem.
Minap megtaláltam ezt a levelet, 17. szülinapomra írta, két éve.
Gondoltam írok neki egy üzenetet, msn en fent vagyunk egymásnak (habár nem nagyon beszélünk)
Az üzenet a következő volt:
Helo
Egyszer réges-régen kaptam egy levelet egy általam akkor kedvelt személytől
Azóta sajnos azzal a személlyel már nem tartom a kapcsolatot, hogy miért nem is tudom
Azt a levelet a minap találtam meg, s miközben olvasgattam, azon gondolkoztam, vajon ha akkor másképp történnek a dolgok, még barátok lennénk e
A levélben a következő vers volt:
„Boldog szülinapot,
Kezdem versem egy tanáccsal,
Nem pedig egy jó nagy darab kaláccsal:
Változni senkinek kedvéért se akarj,
Te maradj mindig ilyen,
S örülj, mert itt a tavasz kincsem.
Szépségeddel töltsd be a teret,
Mert neked ez csuklóból mehet ha mered.
Ez lehet?
Hogyne lehetne már,
Hisz a környéken te vagy a legszebb lány.
Ja és még eszed is van,
No meg kezed is,
Bár nem olyan puha mint az enyém,
Viszont otthon vagy a körömlakk-színek terén.
Most hogy végre túl vagy a 17-en,
És mellbőséged sem 17-es,
Bátran mehetsz mindenhova,
Követni fog férfiak hada.
Végére ér ez a vers,
Hiszen elég hosszú lesz,
Csak annyit hogy még egyszer Boldog Szülinapot!
Meg hogy nyáron sokat ülj és napozz!
Szeretlek de ezen nem nevetek,
Hiszen ez komoly,
Nem pedig humor.
Ismerős volt? Két éve kaptam tőled ezt a levelet… Nem tudom most mit gondolsz, sőt lehet hülyének nézel, és nem is válaszolsz, csak ezt meg kellett írnom…
Pusz
Azt hittem hogy legalább egy jól van b*meg csá... vagy valami választ kapok, - de semmi.
Egy kicsit csalódtam...
Mondjuk mindketten sokat változhattunk, de akkor is!