Ezt az állítást bizony csak cáfolni lehet az Eb kellős közepén.
A napokban egy igen jelentős mecs-nézés közepedte, ami nálam inkább csak háttérzajként ment, egy nagyon aranyos barátnőm csatlakozott társaságomhoz. No mit látok, egyszer csak elkezd nagyban szurkolni az egyik csapatnak és mondogatja, hogy ez most így jó és ez most így nem jó egyik másik csapat részéről. Nagyban pislogok, mint a miskolci kocsonyában a béka, mikor egy újabb hölgy csatlakozik a társaságunkhoz, aki szintén megcsillogtatja kommentári tudását. Ezen aztán elgondolkoztam.
Hogyan is alakulhatott ki a férfi nem szemében és a közhiedelemben is, hogy a nők nem szeretik a focit és unják. Számomra ez teljesen megkérdőjeleződött ezen este után. Talán az lehetett az oka, hogy nem tartottak bennünket elég elszántnak ahhoz, hogy kitartóan és beszéd nélkül végignézzünk 90 + néhány percet? Vagy nem való ez azoknak akik nem művelik a sport ezen ágát? De hát akkor miért vannak női focicsapatok és aktív női focisták is?
No még jöhetnének a kérdések, találgatások, de igazán nincs erre magyarázat.
Az tény, hogy ha nő vagy akkor is szeretheted a focit és nem kell csak azért nem nézni, mert nő vagy! Izig vérig nő, aki szereti a focit, de aki nem az is csak az éppen más teületen az életben.
