Reggel már korán kidobott az ágy, és azt gondoltam: Micsoda szar nap ez a mai, pedig még el sem kezdődött igazán! Hát nem mondtam hazugságot ezzel kapcsolatban. Eddig annyi jó történt h voltam szoliba, befestették a szemöldökömet és vettem még egy üveg piát az esti buliba. Apropó buli. Milyen buli? Azt igérte a Gaborino h jelentkezik h mi az ábra de eddig nem nagyon tisztelt meg a figyelmével és van egy olyan érzésem h nem is fog. Ugyhogy egyedül bulizok a Cinivel az ágyban. Bár hívtak az Annáék, sajnálatból de semmi kedvem a csecsemő megjegyzését hallgatni, hogy én milyen ünneprontó vagyok! Mintha ő tökéletes lenne, hülye segfej!!!!!!!!!!!!!!! Tavaly sem volt valami fényes, de úgy néz ki hogy idén sem csapok bele a lecsóba. Majd talán jövőre minden más lessz. BÚÉK!

Nos túl egy újjabb pocsék karácsonyon, és a Runway-en. Ismét egyedül, de inkább nem részletezném, de azért mégis volt benne valami izgalmas. Történt ugyan is h jelentkezett a Gaborino egy kari jókívánság erejéig. Gyorsan kaptam is az alkalmon h viszonozzam kedvességét egy aranyos kis versikével csak az volt az egésznek a szépséghibája h az új telcsimről írtam és annak a számát még nem tudta. Na igen, volt egy kis kavarodás is mire rájött h én vagyok bár elég sokáig tartott, de megérte, azthiszem! Azután nagy sms cserébe kerültünk, kiderült h felmondott és egy kft-t vezet, nincs barátnője de már nagyon szeretne egyet, és ami a legfontosabb meghívott a szilveszteri bulijába. Ettől teljesen lázba jöttem, hátha újra ránkmosolyog a szerencse és talán újra egymásra találunk, és nem ugat bele senki!!! A buli meghívásra nem mondtam semmit, bár azt írta addig még jelentkezik, Ámen! Pedig nagyon szívesen megírtam volna h Rossi gyorsasságal fogok száguldani hozzád de előbb még informálodni kell h kik lesznek a jelenlévők. Sajnos nem mindegy mert félelem szórítja a gyomrom ha arra gondolok h belépek és a többi régi kedves barát mit fog szólni hozzám. Na meg ha a dög is ott lessz, hát az utóbbi üziváltásunk egész jól sült el hátha most is kíméletes lessz velem, én megteszek mindent az ügy érdekében. Akát pertut is iszom vele, egy-fene hátha sógorasszonyom lessz. Egyszer, talán. Mindenesetre remegő gyomorral várom h jelentkezzen és ha ottleszek azon az örült bulin, örült emberekkel akkor teljesülhet akár egy álom is!

Remekül telt a szabim, persze megint egyedül, de már hozzá kellett volna szoknom, nemtudom h miért csodálkozom rajta mindig és várom a szebb jövőt! Sajnos mindjárt vége mert holnap mehetek dolgozni. Szóval ennyit a legjobb munkahelyi címről. Remélem azért másnak jobb a munkája mint az enyém. Na de akkor csapjunk bele a lecsóba! FRIDAY: A pasim kijelentette h majd csak szombaton jön ezért behiztiztem és kidobtam, szó szerint. Most már elég! Jelszóval, amúgy sem érdemel meg engem! Délután a tesómékkal gombaszedésre voltam hivatalos! Teljes harci szerelésben vártam őket, aztán mint később kiderült annyira beöltöztem h mozdulni sem bírtam és nem is volt olyan hideg mint azt gondoltam. Jó volt, láttam őzikét meg nem sok gombát. Hazajövet csak átöltöztem és tesómat elvonszoltam a szoliba egy kis napozásra. Sajnos túl jól sikerült mert csöppet leégtem és annyira lángolt a testem mint még soha. A szépségért szenvedni kell, na de ennyire? Mindegy, én túléltem csak lehet h a bőröm nem. SABATO: Sikeres égés után amit a futárral produkáltam nagy örömmel rohantam be az első neten rendelt könyvemmel és olyan izgatottan bontogattam mint amikor régen megkaptam a karácsonyi ajándékot. Na ja, lángoló fejjel tekertem tesómékhoz, ismét szépülni. Szemöldökfestésre. Amilyen szörnyen festett azért egész jó lett, úgy vigyázok rá mint a hímestojásra!!! Délután megint hiszti, a csúcsszuper könyvem olvasása közben, próbálok esélyt adni a kapcsolatunknak de nem megy meg nincs is értelme. ENNYI Elkeseredésemben megbeszélek egy talit jövöhét szombatra a Gaborino-val, hátha most összejön. Vagy nem. Aztán már fél 7-kor álomra hajtottam a fejem, félig mert közben röpködtem az sms-ek h miért nem válaszolok a kérdésekre, a volt palimtól kaptam. Idióta. SUNDAY: Sunday moorning. Gyors fürdés, tiszta felüdülés volt így kora reggel. Tesómék majdnem fél délelőtt itt ülltek, szokás szerint. 11 után újra a rettenthetettlen Miranda Priestly és a Runway vette át az írányítást az idő felett de nem bántam. És most ott tartok h sehol, temetem az ez évi utolsó napos szabimat amiből már csak pár óra van hátra. ENNYI.

Még ma sem tudom h miért de szinte minden nap eszembe jut a volt pasim. Nemtudom miért, bátorkodtam feltenni magamnak azt a kérdést h : Talán ő az igazi? Válasz nem jött rá, sajnos. Talán majd egyszer, ha itt lessz az ideje. Amikor 3 hónapja azonos a bizonyos forró augusztusi hónapban megbeszéltünk egy ivós beszélgetést szinte lázasan készültem rá, a gyomrom majd ki ugrott a helyéről és még enni sem bírtam az izgalomtól. Nagy nehezen elérkezett a készülődési idő és akkor az időjárás, Isten beleszólt. A randi elmaradt. Haragudtam mindenkire, h nekem miért nem jár egy kis kikacsolódás, pedig akkor pont szabad voltam és elkeseredett. És akkor megint azt gondoltam még nincs itt a megfelelő idő. Hát igen régen találkoztunk személyesen talán egy éve kerültünk teljes testközelbe egymáshoz, mit mondjak jó volt újra vele, és végre New Yorkos Carrynek érezni magam. Még ma sem feledem azt a képet amit a tükör adott vissza, amikor átölelve egymást belenéztünk. Bár a csók-on küvül semmi nem történt mert megszólalt a lelkiismeret, de minek? Ha tudtam volna h milyen bizonytalan szerelem lessz amiben most vagyok akkor talán soha el nem engedem. (GUMIBILINCS) De észrevettem egy kis változást rajta, felnőtt!!! Bár ez nemtudom h most jó vagy nem de bennem mindig úgy fog élni mint amikor megismertem. Olyan kis szűz félénk volt. IMÁDTAM mindent rajta. IMÁDTAM nála lenni. Mikor jön el az én időm a mi időnk?? Vagy ennyi volt? Éljenek az emlékek tovább és érjem be azzal ami most van, közel de mégis oly távol!

Na igen, zajlanak az események! Folytatva a kis történetet, kezdetét vette a nagy beszélgetés éjszakái, persze azért nem mindig úgy ment ahogy akartuk mert néha az idő szólt közbe, néha pedig a főnökség vicsorított a mi kis romantikázos randinkra! Sokszor elhangzott a "nejem" szó is amit a végén már nagyon keztem unni, de mint jó feleség nem szól semmit csak tűl jelszóval hallgattam tovább és a végén már megszoktam h őt is be kell vonni a játékba! Összegezve az érzéseket: idézem-"Minek fussak olyan szekér után ami nem vesz fel"! Áttárgyaltunk minden lehetőséget, mi lenne ha taliznánk és mi történne ott, érdekes gondolatok születtek, én is meglepüdtem de viszont egyben csalódtam is. Azok után amikor néha odasonfordált és a fülembe súgta h hiányzok, meg amikor csöpögtettem a szemébe és csak áradozott közben a fönök meg ott volt a hátunk mögött, és amikor indulás előtt csak annyit tudott mondani h szeretlek, ahhoz képest ott tartunk h sehol. De ennél többet nem is várhatok el. Bár amikor azt kérdezte h el e tudnám képzelni az életem vele és a válaszom igen volt akkor nagyon mérges lett de látam rajta h szenved és annyi a megoldás h próbálunk bele törödni és így elfogadnia a dolgokat. Ö, a mostani pótlás volt a legjobb, ő is akkor pótolt, véltlenül és hát az egész éjszakát együtt töltöttük, sajnos nem szó szerint mert nekem azért dolgoznom is kellett de kitartóan örzött. Néha volt egy két belepiruló beszólás is de bátran viselkedve túléptünk rajta. Az utolsó nap vasárnapra esett, gondolva nem lessz sok munka és tudunk beszélni egy kicsit hosszasan a szeretlek mondat után h mi is volt ez, de csak megint röpke percek és gyilkoló szemek vártak reánk. Annyiszor jött mert 3 hétig nem talizunk h már kezdett idegesíteni de kaptam búcsú ajándékot is egy összecsukható kagylót, és annyit mondott hogyha kinyitod minket jelképez. Ja gondoltam középen meg a kedves nejed. Aztán gondolatbeli öleléssel és egy puszival elengetdtük egymást 3 hét-re. 1 már letelt belőlle, de viszont kíváncsian várom a találkozást h milyen érzéssel fogunk újra egymás szébe nézni.

A jó ötletek mindig munka közben jönnek, persze ez most sem maradhatott el. Megkapva a hétvégi kimenő pontos időpontját úgy zakatolt az agyam mint a vonat h mi legyen a szombat esti program. Ötletben nem volt hiány csak a részvevők listája árvákodott, egy darabig. Na jó, gondoltam akkor legyen a Gaborino. Imádom, tisztelem, legjobban kinéző pasi a környezetemben talán tud fogadni szombat este. Nagy izgalommal meg is írtam h mit tervezek, sajnos egy boxmecses kiütéssel le is rázott de szavát adta egy másik időpontra. Akkor lapozzuk tovább kicsiny listánkat, az abc csak a z betünél állt meg, akkor még nemtudtam h sikerrel is járok. Reggel előadtam a Mártikának h mi újsi este ő benne volt, értesítve a célszemélyt a szombat esti bandázásunkról ő sem tudott nemet mondani a felkérésnek, csak egy kicsit modosított rajta de így még izgalmasabbnak tünt az egész. Végül eggyesztettünk, és az én New York-os városom határának átlépését és pontban 17:00-kor megkezdtük a bevándorlást hatalmas izgalommal. Utunkat csak a remegő gyomor és mi nem vagyunk normálisak szavai kísérték. Megérkezve magunkba szippantottuk azt a jellegzetes illlatot, és igyekeztünk a megrendelt taxihoz. Pár telefonálgatás után kiderült a taxi nincs is csak a fejünkben sajnos gyalogosan kell közlekednünk. Kisebb hiszti, idegbaj után elindultunka tacskóba feltankolni, a kosarunkat finimabbnál finomabb italok díszítettél és még a pénztáros meg is jegyezte h elmultunk e már 18 évesek. Ezen kicsit kiakadtam h én még ennyinek sem nézek ki, de aztán rájöttem h ez csak a szabályzat, remélem. Kijövet máhászamárnak éreztem magam a sok csomagtól de szerencsére berobogott a segítség és végre megkezdhettük az uticélunkat. Ahogy teltek a percek mi is ballagtunk szép lassan bár néha meg megállva és egy kis frissités képpen egy fagyi az arcba de csak kiharcoltuk azt a taxit. A söfőr kedves ismerős volt és párperc alatt meg is érkeztünk a legénylakásba. Belépve a hatalmas kapunk egy parányi udvar fogadott, benne a répafőzelékes hányásos fekete verda bámult reánk. Továbbmenet hatalmas mennyezet hatalmas szobákkal, nem sok berendezéssel később kiderült h az eggyik az enyém csak még ki kell festeni. Hát akkor igyunk, jelszóval belekoccintottunk a szombat éjszakába. Nagy beszélgetések következtek, régi emlékek felidézése na és a pofon-ofon story 100. elmesélése mert ez nem maradha ki a jó bulikból. Mert a jó bulikhoz hozzá tarozik a nevem is!! Előkerültek a fényképek is és nagy meglepetésemre egy nem annyira kedves arc is ott tündökölt egy kedves ismrősöm mellett. Ha meghallom ezt a nevet mindig előtérnek az emlékek és a gyülölettől összeszorul a gyomrom, ez most sem volt másképp csak épp a látvány váltotta ki bellőle. Csendben duzzogtam magamban és azt hittem ezzel le van zárva de az est folyamán még egy párszor meg lett említve a neve. Később a tűz tálalva volt a hófehér nagy kanpéval együtt és kivonult a szerény kis bandánk. Körbe néztem mindenkia tüzet bámulta és szinte hallottam ahogy cikáznak a gondolatok, én is bele néztem a mélyére de nem volt olyan kellemes mert jó volt de valami hiányzott. Akárhogy próbálkoztam rájönni nemtudtam mi volt a hiányérzetem. Közben mindig csak azt a mondatot hallgattam h: Költözz már ide! Válaszolni nemtudtam rá de belegondolni igen, egész jónak látszott és mire feleszméltem már a kezemben volt a fénykép amin az ellenségem virított és az a megtiszteltetés ért h belebobhatom a tűzbe. Bár a fényképen elégttem őket élőben nem volam benne biztos. Az emlékek még élnek és vajon megtudunk e bocsájtani ha nemtudunk felejteni? Elérkezett a takaródó ideje és újra az ismrős ágyban feküdhettem, vele. Jó érzés volt kis c-nek lenni de annál idegesítőbb volt a horkolását hallgatni. Pár óra múlva a Cristian Dior-os égboltra és a madarak reggeli zenéjére ébredtem. Mártika is felkellt és kiülltünk a reggeli friss-fress levegőre. Bekomálva vacogtunk és vártuk az indulási idő elérkezését. Később az az ötletünk támadt h keltsük fel a horkolót is. Tervünk sikeres is lett de kisebb szünet után csak visszatuszkolt minket az ágyba. A tv-ben Üvegtigris 2 ment. Valahogy nem csodálkoztam rajta mert ez a film olyan mint a Diego volt. Fiatalság bolondság címmel. Elérkezett a búcsú pillanata, laza puszi az arcra, megköszönve a meghívást és remélve a mielőbbi viszonlátást hajnali 06:15-kor egy üres szerelem érzésével elhagyni kényszerültük az én csodálatos New Yorkomat. Hazavárt az én kis állatkám és a vonaton már azon elmélkedtem h mi vár otthon, szerencsére alvással töltöttem a napot és délután egy e-mail fogadott ismét költözési kéréssel. Ismét nemtudtam mit válaszolni csak valahogy a hét közepén 12 óra dolgozós fejjel megpróbálkoztam megfogalamzni egy nem választ. A levelemben az időzítésre utaltam. Nem voltam benne bíztos h ezt akarom de reméltem a jobb jövöt. Ma már rájöttem hogy az a jobb jövő csak álom volt számomra és egy régen dédelgetett jónak tünő ajánlatot utasítottam vissza, lehet h örökre!