Hát ilyet... Most mi leesz??? Mert ugye akkor kell szólni, hogy van mudis tábor, amikor már be van fizetve a másik... Damn!!! Mostmár persze, hogy abba mennék, mert én is mudis vagyok... Áhh.... És most nem tudok dönteni... Persze Bogárnak és Demonnak édesmindegy, hogy hova megyünk, csak velem lehessenek...
Azért elég jó napom volt... Reggeli után elmentünk egy korai sétára. (Igaz, hogy ez 10-kor volt... )
Aztán megtudtam végre Watson doktor elbeszéléséből Holmes pályafutásának végét. Szomorú volt... Persze érdekesebb lett volna, ha nem olvasom el előbb azt a részt amelyikben Holmes megint feltűnik a szinen, de így is jó... Aztán átvedlettem könyhatündérnek és sütöttem.
Délután pedig jött a különprogram: hajmosás...
Csak egyvalaki hiányzott: Drága... De holnap suli, és akkor végre megint hallgathatom!

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
Itt hagyott... Tudom nincs semmi baj, de akkor is fáj... Csak egy macska volt. De szeretett. Nem úgy mint az emberek. 7 évig volt hű társam... És sokat tett értem... Hiányzik.... Hiányzik a nyfogása, a dorombolása....
Remélem jó helyen van.... Megérdemli....