Dolgozom! S több értelemben is dolgozom. Fizikailag két helyen óóóó jeeee dolgozom magamon is, ma kaptam egy kisebb pofont, szembesültem hogy nem mindegy hogy mondjuk el a jó dolgokat, hogy viszonyulunk valakihez. Ez kellett ahhoz hogy egy kicsit visszavegyek magamból, érdekes, hogy rohadt nagy önbizalma van az embernek és nagyon tud, addig amíg nem csinálja. De az a kérdés, hogy utána is van e neki? Eldöntöttem, hogy nekem lesz önbizalmam. Most egy kicsit nyalogatom a sebeimet és holnapra elfelejtem szépen, kivéve azt amit megtanultam ebből az egészből, na azt meg szépen beépítem!
Annyira jó ez az új munka! Pénzügyi tanácsadó, legjobb, sohasem gondoltam volna, hogy lesz olyan meló ami tetszik és sokat lehet vele keresni. S ami legjobban tetszik hogy nem öncélúan törtetek előre, hanem segíteni tudok másoknak is. hihetetlennek tűnik, hogy ez összejöjjön, hogy én majd jó leszek. De bízom!!!!!!! Bízom magamban és bízok az emberekben és fejlődni fogok nem hagyom hogy egy pofon a földre kényszerítsen. nem fogom feladni ha ez jó, akkor kitartok! jeeeee! Igen ez most egy önbizalom építés volt. hehe

Váááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!
Na valahogy így érzem magam. Hiányzik a cigizés. Most vagyok a negyedik dohányzás mentes napomon. Igen, úgy döntöttem, hogy leszokom a cigiről. Hova tettem az eszem amikor ezt eldöntöttem. Úgy szeretttem leszívni a füstöt és a meggyújtás pillanata, amikor fellobban a láng aztán rákap a dohányra és az első slukk... ohhh.
Most hogy leszokóban vagyok, úgy érzem, hogy újra kell szerveznem az egész életemet és ez nem tetszik, nagyon nem. Csak a cigit akartam letenni, de ehhez le kell mondani a kávéról, a fűszeres kajákról, mert nem akarok elhízni, és nem akarok áttérni a nasizásra mint pótcselekvésre. Sokkal többmindenről mondtam le mint amiről le akartam mondani ez fáj azért!
De ami jó, hogy érzem ahogy tisztul a tüdőm. Érzem az ízeket és a szagokat, bár a nátha nem sokat segít.
Aztán neki kezdtem a sportnak hamár, így tisztulok. Úszás és futás!
De még mindig nem hiszem el, hogy leszokom! pedig nekem kellene a legjobban hinni benne. De nem a hitem hanem a dacom, a büszkeségem miatt nem fogok újra rágyújtani. Vicces.

Előző életeidben hatalmas szexuális kisugárzással rendelkeztél, így bárkit könnyedén megszerezhettél magadnak. Örömmel használtad csáberőd, hogy minden nap mást ejts rabul. Gyakran visszaéltél különleges képességeddel, ami a sok szerelmi bukást eredményezi a jelen életedben. De ne ijedj meg, előbb vagy utóbb rád fog találni az, akit neked rendelt a karmád.



éreztem, hogy előző életemben valamit jól csináltam ilyen téren, de mi a francért pont ebben az életemben kell vezekelnem érte???

Amikor táncolok nem érzem a határokat, csak a zenét és a testem, s e kettő ritmusát. Az ebből fakadó felszabadultság vajon szégyenletes e? Néha úgy érzem igen. S ilyenkor ellentétes érzések kavarognak bennem és feszültséget keltenek, lelkiismeretfurdalást. Talán azért van ez így, mert az ismerőseim többsége visszafogottabban viselkednek és amikor szégyent érzek az ő képzelt szemükkel vizsgálom a viselkedésemet. Az általam elképzelt normák tükrében, s nem a saját viszonyrendszeremet veszem alapul.
Általában ilyenkor még az is megesik, hogy a szexualitás jobban felszínre kerül és könnyebben adom oda magam. na nem teljesen, de a tánc a testek összefonódása, az illatok, a mozdulatok minden, minden arra motivál, hogy csók legyen a vége. A szex ilyenkor nem is olyan fontos inkább a csók, az érintések. Ha nem fiúval táncolok akkor is ugyanúgy elengedem magamat, mármint nem szégyellem a testem, nincs kontroll csak a lüktető test. Nem járok tánc órákra se sehova, csak ha szórakozóhelyen vagyok akkor táncolok és annyira imádom. Más nem is érdekel és sokszor csak utólag gondolok bele abba, hogy talán jobban kiadtam magam, mint amit általában kiadok magamból, amit mások megismernek, nem is tudom. Szégyelnem kellene magam ilyenkor? Nem is tudom, ott és akkor jó nagyon, de aztán másnap nem annyira, sőt emésztem magam azért ahogy viselkedtem. Furcsa ez az ellentét amikor táncolok és amilyen úgy általában vagyok. nem mindíg tudok mit kezdeni vele... mint ahogy most sem!

reggeli nehéz felkelés, zötykölődés a városban, szürkeség és megakadt idő, újra és újra, hajléktalan pornóújsággal, kávé és a füstölgő pályaudvar, kietlen pusztaság, felhalmozott tudás, köd lepte nap az egén, a fehér homály súlyán át ezüstösnek tettszik, üdvözítő megérkezés, a fáradtság belülről emészt, zilált testet vonszol a tudat, kétes vizsgaeredmény, haza, haza. Leopárd mintás, ezüst csízmás nő, vörös hajjal, férfiak tekintete, lebegés, arcok, arcok, néznek, csak úgy érzem hogy néznek, pénz, kiadás, lehangoltság, düh, valóság, otthon, nyugalom...


és most egy zomis filmet nézek, annyira jó, hogy közben minden mást csinálok kb. dehát zombis nem kapcsolom ki csak azért mert nem az igazi a sztori. Zombis, zombis!!!

Tanulni kellene, de nem érdekel most per pillanat mert hulla fáradt vagyok, én nem is értem, hogy a csoporttársaim hogy a fenébe csinálják, hogy remekül felkészülnek és semmi probléma nélkül leteszik a vizsgát. Aztán lehet csak túlreagálom a dolgokat és valójában hiper szuper vizsgát nyomok le pénteken...haha persze!
na mindegy, eddig mindíg volt valahogy és most is lesz valahogy, hát igen vagy sikerül vagy nem. Végül is némi fogalmam mindegyik tételről van... ahhh mindegy, mindegy!!!!!
Ami jókedv volt apróság, kb. 4 hónapja kinéztem egy cipőt amit megvettem ma és boldogság. Milyen hülye dolog, hogy egy cipő miatt ilyen jó kedve lehet, mondjuk nekem. De ez a hosszas sóvárgásnak köszönető azt hiszem. És most jön a szerelemetes kapcsolatom a cipőmmel. vicces! Fáradt vagyok, rohadt fáradt azthiszem most nem lesz gondom az alvással. Film sincs a tvben ugyhogy nincs semmi ami ébren tartana, szuper!