A Mérgező szülők c. könyv olvasása nagy élmény volt számomra. Megértettem 35-40-50 éves agglegény és öreglány ismerőseim nyomorúságát, akik képtelenek leválni "mérgező" szüleikről.
Most igyekszem megérteni a felnőtt korú, "mérgező" gyermekeikről leválni nem tudó szülő ismerőseimet. Nehezen megy. Az életüket kis zsarnok felnőtt gyerekükhöz igazítják. Ahogy a mérgező szülők, úgy a mérgező gyerekek sem tudatosítják, hogy azok.
A szülők külön költöztek pusztító házasságukból, de elválni nem váltak el. Újraházasodni egyik sem mer/tud. Mit szólna a gyerek?
Susan Forward után szabadon:
...hatással vagyunk mindenki érzéseire, akihez kötődünk. De hatással lenni nem ugyanaz, mint felelősnek lenni azért, hogy rendbe hozzuk mások érzéseit. Mint ahogy te vagy felelős azért, hogy megtaláld a módját, miként érezzed jobban magad, mikor valaki megbánt, ugyanúgy a felnőtt gyermekeid felelősek azért, hogy megtalálják a módját, miként érezzék magukat jobban, ha valami sérelem éri őket.
Például ha olyasmit teszel, ami sem nem kegyetlen, sem nem sértő, a felnőtt gyereked mégis szomorú lesz - mondjuk mert újra házasodsz, vagy más városba költözöl, a felnőtt gyerekednek a feladata, hogy megtalálja a módját, miként érezze jobban magát. Teljesen helyén való, ha azt mondod, "sajnálom, fiam, hogy ez felkavar téged", de nem felelősséged, hogy változtass terveiden pusztán a célból, hogy ápoljad a felnőtt gyermeked érzéseit. Ha figyelmen kívül hagyod saját szükségleteidet a gyermeked érzéseinek kedvéért, nemcsak saját magadnak ártasz vele, hanem a gyerekednek is. A harag, a rosszallás és a frusztráció, amit elkerülhetetlenül érezni fogsz, szükségképpen kihat a kapcsolatotokra. Ha pedig nem sikerül a felnőtt gyerekedet boldoggá tenned, bűnösnek és elégtelennek fogod érezni magad.
Ha az életedet meghatározó döntések meghozatalakor az befolyásol, hogyan érzik majd tőlük a felnőtt gyerekeid, azzal megfosztod magad a szabad választástól. Ha az ő érzéseik mindig fontosabbak, akkor ők irányítják az életedet.
A mérgező gyerekek szülei (ha elvált apáról vagy anyáról van szó, akkor tán méginkább) úgy érzik, hogy a felnőtt gyerekük esetében is
- az ő dolguk, hogy boldoggá tegyék gyermeküket
- az ő dolguk, hogy a gyerekük büszke legyen rájuk
- ha bevallanák gyermeküknek, hogy tönkerement a házasságuk, vagy ha bevallanák, hogy újranősülnek, ismét férjhez mennek, attól azok összeomlanának.
- semmi olyan nem szabad tenniük vagy mondaniuk, ami megsértheti őket.
Ezek és az ehhez hasonló hiedelmek akadályozhatják, hogy a mérgező felnőtt gyerekek szülei kompetens felnőttnek érezzék magukat a felnőtt gyerekeikkel kapcsolatban.
Aki úgy érzi, "megcsalja" gyerekét, ha ismét megnősül/férjhez megy, csalódást, fájdalmat okoz neki, és ezt semmiképp sem engedheti meg magának, akkor az a "mérgező" felnőtt gyerekét méginkább mérgezővé teszi.