Sziasztok!

Valószínűleg ez lesz az utolsó bejegyzésem itt.
A rendszeres olvasók lehet csalódottak - ahogy a kommentekben is olvastam -, hogy ritkán írtam már az utóbbi időben, és hogy most vége lett a történeteknek, de a múlt fontosabb dolgait leírtam, jól esett, megkönnyebbültem, volt olyan tanács aminek örültem, és volt olyan komment ami nagyon jól esett.

DE!!!!!

Nem kell búcsút intenünk egymásnak, mert új helyen, elkezdtem a jelenről, a mindennapjairól írni. Nem lesz olyan izgalmas, érdekes, mint ez a blog, hisz itt csak a legfontosabb, számomra rossz, vagy épp jó élményeket írtam le, és ugye az emberrel nem történik minden nap valami szuper dolog, vagy épp az ellenkezője.
Azért bízom benne, hogy a régi rendszeres olvasók, néha-néha "belém olvasnak" az új blogban.

És hogy ezt hol tehetitek meg?

www.gaylips.blogspot.com


Köszönöm mindenkinek, aki eddig elolvasta, vagy ezután olvassa ezt a blogot. Köszönöm az eddigi kommenteket, biztatásokat, kritikákat és mindent, amit tőletek kaptam!

Szóval a múlt a jelenbe ért - új helyen!

Üdv. Mindenkinek!
Ashton voltam, vagyok, leszek

Közel egy éve, hogy nem írtam bejegyzést, de örömmel látom, hogy a kommentek szépen szaporodnak! Szeretném folytatni a blogot, de nem tudom mennyire fogja az időm engedni. De igyekezni fogok.
Egy év alatt sok minden történt velem, amiről majd mesélek, de címszavakban a legfontosabbak:
- Újra pesti élet
- Szingli lét
- Új barátságok
- Flörtök
- Bulik
- Munka

Röviden ennyi!
Hamarosan jelentkezem!

Az élet valóban szép. Egyeseknek. Szép autó, lakás, jó munkahely, barátok, szerelem, stb.
Nekem ezekből az utóbbi időben sajnos semmi nem jutott.
Egy szar albérleti lakásban élek hatodmagammal. Ráadásul rajtam kivül mindenki heteró.
Ja egyébként visszaköltöztem Pestre. A vidéki munkahelyemről viharos gyorsasággal kellett távoznom. Exfönökömet idézve: " két perced van, hogy összeszedd a cuccod és elhagyd az irodát!" A fizetésem 50%-át kaptam csak meg , ekkor jöttem vissza Pestr. Ez augusztus elején volt. Nehezen találtam egy szar munkahelyet -mint kiderült-, ahonnan egy fillért nem láttam. így szép lassan csődbe jutottam. Most ott tartok, hogy a bankok szorítják a nyakam, végrehajtóval fenyegetőznek, a telefonomat kikapcsolták. Ha az expasim nem lenne (akivel 2 évig voltam együtt, amikor is megcsalt, de erről olvashattok lejjebb) nem olvashatnátok ezeket a sorokat.
Őt sem értem. Állítólag szeretné ő is újrakezdeni, de fél. Meg hogy nincs pénzem és ő olyan kapcsolatot szeretne, ahol egyenlő feltételek adottak az anyagiakban is. Én sajnos ezt most nem tudom biztosítani. De amit neki is mondtam, ha valaki szeret valakit, akkor is szereti ha van pénze, és akkor is ha nincs. És mellette nem keres komoly kapcsolatot a gayromeon (mint olvastam ma is) és nem ismerkedik ilyen szándékkal. Úgy érzem csak szánalomból mondta nekem azt hogy lehet esély, és csak szánalomból találkozik velem. Vagy tévedek?
Egyébként a régi olvasók közül jár még ide valaki?

Miután kirúgtak az állásomból, és nem találtam munkát, valamint a párom olyan emberrel ismerkedett, aki veszélybe sodorhatta a kapcsolatott (emiatt veszekedés is volt), az elkeseredettség és a idegeskedés miatt a lakótársakkal is megromlott a viszony. Egyik nap közölte az egyik lakótársam, hogy mivel ő a főbérlő ezért arra kér hogy költözzek el. Ezekután még rosszabb lett a viszonyunk. Indoklásként azt mondta, hogy a viselkedésem miatt (amiben volt némi igazság), de én csak azt adtam nekik, amit tőlük kaptam. Bunkók voltak én csak ezt viszonoztam. De az igazi ok, amiért nekem mennem kellett az az volt, hogy a srác összejött az egyik haverommal, és ugyebár kellett a hely neki. Így jártam. Munkám nem volt, ebből adodóan pénzem sem, így nem maradt más hátra mint, hogy irány vissza a szülői házba. Nagyon nem akartam ezt a megoldást, ahogy párom sem, de más megoldás nem volt. Épp költözhettem volna páromékhoz ideiglenesen, de célzásaim ellenére párom otthon nem kérdezte meg. Annyit mondott utólag, hogy nem engedték volna meg. De azért megkérdezhette volna. A lényeg , hogy december 15-én elhagytam a fővárost, és visszaköltöztem vidékre, a csendes, unalmas falusi életbe. Persze –mostmár expárom- párom azóta is engem okol, hogy én hagytam ott egyedül, nem kellett volna hazaköltöznöm stb. Holott én is egyedül maradtam nélküle, nem jókedvemből költöztem el. Két választásom volt akkor: vagy a híd alá megyek, vagy haza. Utobbit választottam. Akkor még azt hittem, hogy otthon össze tudok annyi pénzt sporolni a munkanélküli segélyből és alkalmi munkákból, hogy tavaszra visszaköltözhetek. Nem így lett. Annyit értem el, hogy az addig felhalmozott adósságomat lenulláztam. Jött a következő időpont, a nyár. Reméltem addigra már Pesten leszek ismét. Nem így lett. Majd jött az ősz és még mindig otthon voltam. És ez így ment 2005 decemberétől egészen 2007 októberéig. Igaz akkor sem Pestre költöztem, hanem egy dél alföldi városba, így Pest még minidg várat magára. Bár egyre kevésbé szeretnék már ott lakni. A haverok eltűntek, a párom sincs már mellttem. Csak sok fájó emlékkel néznék szembe. Talán külföldre kéne mennem. Hátam mögött hagyni mindent. Idegenbe menni, ahol nem ismerek senkit és semmit. 100%-os környezet változás. És hogy miért gondolom így, hogy ne menjek vissza Pestre, sőt még az országból is elmenjek? A következő bejegyzésekből majd kiderül! (Weboldalam: www.bekesimelegek.gportal.hu )

Októberben be kellett feküdnöm az egyik pesti kórházba műtét miatt. A műtétet mindenféle vizsgálatot előzte meg: EKG, vérvértel, altatóorvosi vizsgálatok stb. A drága munkahelyemen közöltem, hogy a vizsgálatok miatt nem mindig tudok bemenni dolgozni, illetve a műtét után is otthon kell maradnom táppánzen egy rövid ideig. A főnök „megértő” volt. A műtét előtt nagyon izgultam és féltem. Attól féltem, hogy nem fogok felébredni az altatásból, ill. hogy a műtét után fájdalmaim lesznek. Nyugtattak, hogy ez egy rutinműtét, de ha az ember ebbe a szituációba kerül, a legrosszabbra gondol. Nos a műtétet túléltem, nem is fájt. Időben haza is mehettem, és otthon lábadozhattam. Egyik nap a munkahelyemtől jött egy aláíros levél amiben az állt hogy ki vagyok rúgva, és meg is küldték a munkaügyi papírokat. Nem értettem miről van szó, hisz táppénz alatt tudtommal nem lehet felmondani. Bár tudtam, hogy a munkahelyemen nem vagyok egy közkedvelt személyiség (lásd lejjebb: A barátomat mindenki kedveli a cégnél, belém meg a lábukat törlik! Ez nagyon fáj, azért ez a húzásuk felháborított. Fel is hívtam a fönököt és nem épp kultúrált módon beszéltünk egymással. Beszéltünk? Inkább kiabáltunk. Majd abban maradtunk, hogy másnap bemegyek és megbeszéljük a dolgot. Így is tettem. Másnap bementem és a fönök azt a választ adta a történtekre, hogy nem tudta, hogy táppénzen vagyok (na persze, hisz mindenkinek mondtam), de akkor a felmondás törölve mindaddig míg táppénzen vagyok. ezzel le is zártuk a dolgot én pedig haza mentem. Kis idővel később az OEP-től jött egy levél, hogy a táppénz kifizetését ők fizetik passzív táppénz címénk. Nem értettem alvélben leírtakat, ezért felhívtam az OEP-et. Mire elmagyarázták nekem, hogy akinek nincs munkaviszonya, annak az OEP fizeti a táppénzt. Értetlenül álltam a hallottaktól, és elmondtam nekik hogy itt valami félreértés van mert nekem van munkahelyem. Mire közölték, hogy nincs. 1 hónapja felmondtak. Na akkor megint felment bennem a pumpa. Tehát a felmondást a főnököm mégsem vonta vissza. Utánaérdeklődtem egy munkajogásznál, hogy ilyen helyzetbe mi a teendő, törvényes volt e ez az eljárás. A jogász elmondta, hogy ez jogszabályt sért, mert táppénz alatt kirúgni nem lehet, és hogy tegyek feljelentést, a munkaügyi főfelügyelőségnél. Ezen információk bírtokában elmentem a már volt munkahelyemre és kérdőre vontam az exfönököm, illetve elmondtam neki milyen lépéseket tehetek ha épp úy hozza kedvem. Erre kiabálni kezdett, hogy nincs igazam, mert ő tisztában va na téyekkel, és ezért se vonta vissza a felmondst. És hogy én egy gerinctelen, undorító, szemét alak vagyok, meg köcsög, meg buzi, homokos stb. Szóva lsok kedves jelzővel illetett. Majd megfenyegetett, ha bármi lépést teszek ami a cégnek ártana, akkor olyan verést kapok, hogy azt nem élem túl. Hát így ért véget a kapcsolatom a munmkahelyemmel. Nem bánom hogy nem dolgozom ott, sőt örülök. De nem felejtek. Megfogadtam, hogy még hallanak rólam. Nem rég tudtam meg, hogy a vállalkozást mindenki ott hagyta, csak a családtagok vannak már ott. Meg is érdemlik. Remélem azóta már a rolót is lehúzták! Sajnos azzal, hogy ilyen későn tudtam meg, hogy munkanélküli vagyok, egy lavina indult meg, ami magával sodort mindent ami szép és jó volt számomra: a nagyvárosi életem, a haverjaimat, a páromat. Mindent elvesztettem! De a szomorú részleteket majd legközelebb! (Weboldalam: www.bekesimelegek.gportal.hu )

Ismét itt vagyok, hosszú szünet után. Ezt a szünetet tudjuk be a hosszú szép nyárnak. (Persze nem emiatt, nem csak emiatt, nem írtam.)
Hamarosan folytatom a blogot, Van miről írnom bőven. A múltidézést még a nyáriszünet előtt ott hagytam abba hogy kirabolt egy meleg srác. Amikor ez történt, akkor 2005 ősze volt. Még nem tudom, hogy onnan folytatom a múlt idézését, vag a jelenről írok. erről is - arral is sokat tudnék írni. Na majd eldöntöm. Alszok rá egyet.
Szóval hamarosan újra itt! (Weboldalam: www.bekesimelegek.gportal.hu )