"Adódnak pillanatok ahogy valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek, inspirálóbbak. De azt nem tudjuk mi ez az érzés és hogyan tehetnénk maradandová, mert amikor vége, ott maradunk kielégületlenül, nyugtalanul mert az élet már megint a szokásos mederben folyik!" A naptárban szerda melette nagy betűkkel a PÓTLÁS szó vírított! Fújj! Ilyenkor még az életkedvem is elmegy, főleg h számolós hét. Kész! Fellszállás a buszra, néhány ismerős, kedves arc és megkezdjük majdnem 2 órás utazásunkat a pokolba! Megérkezve tudatosul bennem és a banda többi tagjaiban h ez biztos csak egy rémálom és mindjárt valaki felráz minket, de hiába vártuk a kelltegetést valahogy nem jött, csak azzal bíztattuk egymást h biztos elindult csak valahol eltévedt! Gondoltuk jöjjön aminek jönnie kell, talán hamar reggel lessz és hamar elfelejtünk minden rossz szót amit az éjszaka folyamán hozzánk fognak vágni. A portánál amikor megpillantottam a 27-es emberemet akkor már tudtam h nem lessz egyszerű éjszaka, feléledtek az emlékek és bizsergés kapott el. Na ja, pedig akkor nem volt semmi, de még ma is érzem azt az érzést mint akkor. Már 1 órája megkezdődött a munkaidő és mi serényen dolgozunk, pedig a mi műszakunkba ilyenkor még csak mindenki téblábolni szokott, bosszantó volt, aztán rájöttem h számolós hét van és így megbocsájtottam a műszakvezetőnek ezért a ballépésért. Arra gondoltam h még hányat kell aludni vagy dolgozni mire a szerelmem hazaér és gyorsan jött a felismerés h az még odébblessz egy kicsit, annyira elkapott a bánat h nem is vettem észre amikor odaállt mellém egy ismeretlen ismerős! Hát igen, régóta nézegettük egymást. Az első találkozásnál nemtudtam megszólalni az ijedségtől, a másodiknál meg valahol az ájulás és az összeesés közepén voltam, szoval nem voltam a legjobb formámban, ismét. Akkor azt hittem h mivel megvolt az első beszélgetésünk biztos nemjöttem be neki annyira mert nem is jött le sokáig! Még mindig ott ál mellettem és csak néztük egymást és aztán elkeztünk beszélgetni erről is arról is. Legfőképpen arról h mi lenne ha elszöknénk, én benne voltam bár tudtam h lehetettlen de azért olyan jó volt eljátszani a gondolattal. Azon az éjszakán még sokszor beszélgettünk és az a láthatattlan kisördög valami folyamatot elindított! Később már csak azt vettem észre h csak ő jár a fejemben és a valódi szerelmem meg valahol hátul kullog. Hétvége! Végre megjött a szerelmem akit annyira vártam egész héten, de a találkozás most nem olyan volt mint amilyen szokott lenni. Olyan üresnek éreztem magam, a kapcsolatunkat és csak ő járt a fejemben. Délutánra szerencsére a jótündér vs. kisördög box-ból a jótündér jött ki győztesen és egy bal egyenessel helyre rakta az agyam. És nehez is de HAZATALÁLTAM!

"Adódnak pillanatok ahogy valahogy másmilyenek: szokatlanok, intenzívebbek, inspirálóbbak. De azt nem tudjuk mi ez az érzés és hogyan tehetnénk maradandová, mert amikor vége, ott maradunk kielégületlenül, nyugtalanul mert az élet már megint a szokásos mederben folyik!" A naptárban szerda melette nagy betűkkel a PÓTLÁS szó vírított! Fújj! Ilyenkor még az életkedvem is elmegy, főleg h számolós hét. Kész! Fellszállás a buszra, néhány ismerős, kedves arc és megkezdjük majdnem 2 órás utazásunkat a pokolba! Megérkezve tudatosul bennem és a banda többi tagjaiban h ez biztos csak egy rémálom és mindjárt valaki felráz minket, de hiába vártuk a kelltegetést valahogy nem jött, csak azzal bíztattuk egymást h biztos elindult csak valahol eltévedt! Gondoltuk jöjjön aminek jönnie kell, talán hamar reggel lessz és hamar elfelejtünk minden rossz szót amit az éjszaka folyamán hozzánk fognak vágni. A portánál amikor megpillantottam a 27-es emberemet akkor már tudtam h nem lessz egyszerű éjszaka, feléledtek az emlékek és bizsergés kapott el. Na ja, pedig akkor nem volt semmi, de még ma is érzem azt az érzést mint akkor. Már 1 órája megkezdődött a munkaidő és mi serényen dolgozunk, pedig a mi műszakunkba ilyenkor még csak mindenki téblábolni szokott, bosszantó volt, aztán rájöttem h számolós hét van és így megbocsájtottam a műszakvezetőnek ezért a ballépésért. Arra gondoltam h még hányat kell aludni vagy dolgozni mire a szerelmem hazaér és gyorsan jött a felismerés h az még odébblessz egy kicsit, annyira elkapott a bánat h nem is vettem észre amikor odaállt mellém egy ismeretlen ismerős! Hát igen, régóta nézegettük egymást. Az első találkozásnál nemtudtam megszólalni az ijedségtől, a másodiknál meg valahol az ájulás és az összeesés közepén voltam, szoval nem voltam a legjobb formámban, ismét. Akkor azt hittem h mivel megvolt az első beszélgetésünk biztos nemjöttem be neki annyira mert nem is jött le sokáig! Még mindig ott ál mellettem és csak néztük egymást és aztán elkeztünk beszélgetni erről is arról is. Legfőképpen arról h mi lenne ha elszöknénk, én benne voltam bár tudtam h lehetettlen de azért olyan jó volt eljátszani a gondolattal. Azon az éjszakán még sokszor beszélgettünk és az a láthatattlan kisördög valami folyamatot elindított! Később már csak azt vettem észre h csak ő jár a fejemben és a valódi szerelmem meg valahol hátul kullog. Hétvége! Végre megjött a szerelmem akit annyira vártam egész héten, de a találkozás most nem olyan volt mint amilyen szokott lenni. Olyan üresnek éreztem magam, a kapcsolatunkat és csak ő járt a fejemben. Délutánra szerencsére a jótündér vs. kisördög box-ból a jótündér jött ki győztesen és egy bal egyenessel helyre rakta az agyam. És nehez is de HAZATALÁLTAM!