Mert gondolok rád!

Szeretném ha szeretnél,
mindig velem lehetnél.
Csókolnálak éjjel,nappal
szeretnélek áhitattal.
Őrizném a hangodat,
láthatnám az arcodat.
Keresnélek mindenhol,
ahol szíved megfordul.

Olyan érzés van bennem,
mintha nem lenne kedvem.
Megszűnt minden jó érzés,
fel merült ezer kérdés.
Hol vagy?Merre?Mit csinálsz?
Mit vétettem kisbabám?

Betegségben szenvedek,
mert nem láthatlak tégedet.
Nem hallom már hangodat,
Nem látom az arcodat.
Nem érzem a testedet,
Megölelő két kezed.

Sokszor látlak álmomban,
ott fekszel az ágyamban.
Próbálom törölni arcod,
nem adhatom fel a harcot.
Szeretlek s te nem tudod,
Forró szívem eldobod.

Érted ég a szívem lángja,
mert én benne téged látlak.
Kiabálsz,hogy segítsek,
szedjelek már ki téged.
De ezt én nem tehetem,
Mert ott őrizlek édesem.

Fáj ha arra gondolok,
szívedben nem én vagyok.
Bocsánatot kérhetek,
mert szerettelek tégedet.
Mindig csak rád gondolok,
sárkányokkal harcolok.

Érzem egyik rám ugrott,
s bennem sebet okozott.
De belé döftem én a kardot,
megnyerhettem így a harcot.
Későn vettem sajnos észre,
hogy a sárkány milyenféle.

Te voltál az álruhában,
kardom végén ájulásban.
Végig veled harcoltam,
de ezt akkor nem tudtam.
Próbáltalak menteni,
kezeimmel kelteni.

De a seb már túl mély volt,
kezed lassan átkarolt.
Még egy percig szorított,
aztán gyengén elhagyott.
Ha tudtam volna te vagy az,
megvédelek biztosan.

Most belőlem könnyek törnek,
ahogy nézlek elfeküdve.
Nem tudlak már felkelteni,
hosszú csókkal ébreszteni.
Mert ez nem egy tündérmese,
ahol minden jó ha jó a vége.

Ez kérlek a valóság,
most már nagy a távolság.
Én a földön te a menyben,
ne felejts el soha engem.
Egyszer úgy is találkozunk,
újra össze barátkozunk.

Élt egyszer egy lány,akit nagyon sok csalódás ért már.Sokszor szeretett,de őt nem szerették viszont,kihasználták,becsapták,reménykedni hagyták.Régebben sem volt jó élete az apja szíjjal verte,anyját is ütötte.A szülők elváltak úgy tűnt,minden rendbe jön,de a gondok csak jöttek és jöttek.Telt múlt az idő,s a lány édesanyjával és 2 testvérével elköltözött,nem messze a régi háztól egy lakótelepre.Szerencsére az iskola megmaradt a barátokkal együtt,már amennyi volt neki sajnos nem sok,pedig a lány nem volt rossz,csak értékelni nem tudott soha,ha voltak barátai előbb utóbb azokkal is megromlott a kapcsolata.3 legjobb barátnője csupán,akikre általában számíthatott.De térjünk a lényegre.Költözés után nem sokkal,édesanyja bemutatta új barátnőjét aki,az ő házukban lakott fiával,aki akkor 12 éves volt.A fiú eleinte ostobán és idiótán viselkedett,sokszor átjárt a lányhoz,akit már nagyon bosszantottak a fogdosások meg a fiú hülye dolgai ,igaz néha normális volt és vitt át a lánynak játékokat a gépére,mindig hívta,hogy mennyen át,de a lány nem nagyon szerette.Anyjának is sokszor mondta,hogy ne engedje be a srácot,mert szinte minden nap ott volt a lakásukon.Egyik nap csöngettek,a lány ajtót nyitott,a fiú állt ott némán,zavarodottan.Voltak jelek és hát a lány tudta a srác mit fog mondani,de várt és várt.A fiú megszólalt:
-Szeretnék valamit mondani. a lány folytatta:
- Tudom!
-Mit?
-Hát,amit mondani akarsz.
-Hogy nagyon tetszel?
-Igen.
-Honnan tudtad?
-Észre lehet venni az ilyet.
És akkor sújtotta le nagyon a srácot:
-Sajnálom,de éppen most léptem ki egy kapcsolatból,ami nem végződött túl szerencsésen.
-Értem.
-De maradjunk barátok.
A lány nem gondolta,hogy ezt a mondatát még viszont fogja hallani csak éppen a gyerektől.
A napok ismét teltek.A fiú még átjárt a lányhoz és úgy viselkedtek mintha nem mondott volna senki semmit.A lány ekkor 15 éves volt,csak egy kis idiótának tartotta a srácot.Valójában az a 3 év is zavarta,ami köztük volt nem csak a gyerek hülyeségei,semmiképp nem járt volna vele.Még sokszor hívta a srác,hogy mennyen át gépezni meg dumálni,mivel a csaj sokkal kevesebbet volt náluk, 100 alkalomból úgy 2x. Párszor ott aludt a gyerek és ugye megint jöttek a fogdosások.Ölelgetés a takaró alatt.A lány úgy gondolta nem érezhet igazán semmit ez a kis siheder,csak egy hormontúltengéses kis kölyök,de aztán a fiú megcsókolta a nyakát,olyan érzékien,hogy a lány bármit megadott volna,hogy még 1x érezhesse a fiú puha,meleg ajkát.
-Ez mi volt?
-Tudom,hogy te szereted a romantikát.
A fiú meglepte a lányt.
-Még is érezhet valamit irántam?
-Csak 12 éves,nem szabad,hogy belém essen,mert akkor mi lesz velem?
Azt gondolta,keményen kell viselkednie,hogyha nem akarja magába bolondítani még jobban a srácot. Nem ment át többet,az ajtót nem nyitotta ki csak nagyon ritkán.Elhidegültek egymástól teljesen.Teltek múltak az évek és a lány 17 lett, a fiú ekkor 14 volt.A csajban megmozdult valami,érezte,hogy nem bírja ha nincsen vele a srác,elhanyagolta meg minden,de kell neki,vele kell,hogy legyen,ezért áthívta nagy nehezen.Olyan indokkal,hogy a gépet kell összeszerelni,igaz is volt,de a csaj meg tudta volna csinálni.Miután végeztek a srác még maradt egy kicsit.Beszélgettek.A csaj írni kezdett már pár hete egy naplót és gondolta majd kint hagyja,hogy a fiú meglássa.De túl jól sikerült a terve.A srác megfogta és nézegetni kezdte.
-Ez mi?
-A naplóm,most kezdtem el írni.
A csaj gondolta belemegy a játékba. csaj azt felejtette el,hogy a naplónak elvesztek a kulcsai és mindig hullámcsattal kellett nyitogatni,amit kint tárolt a szekrényen,és nem valami biztonságos helyen.Na jó direkt hagyta kint,hátha a srác kinyitja és meglátja a beleírt szerelmi vallomásokat.Igazából félt,hogy mi lesz ha asrác megtudja a dolgokat,de gondolta,hogy biztosra megy,mert hát bele van esve a gyerek,vagy is bele volt,egészen idáig.Hát minden kiderült,a srác beleolvasott,de a csaj megállította.
-Inkább én mondom tovább.
-Oké.
A lány nem merte,erre a fiú beleolvasott még pár mondatot.
-Oké elmondom.
-Úgy érzem,hogy többet érzek mint barátságot,de ez nem szerelem.
A lány mentegetőzött össze-vissza,de legbelül tudta,hogy menthetetlenül belebolondult a kis srácba.Ezek után a srác furán viselkedett,kerülte a lányt.
-Te kerülsz engem?
Egyik nap ezzel a mondattal szólt a sráchoz.
-Nem.
-Miért?
-Csak úgy...izé nem tudom.
A lány át akarta hívni a srácot,dumálni,mint annak idején a srác őt.
-Figyelj maradjunk barátok ezek a szavak csak úgy belehasítottak a lányba,hogy lehet valaki ilyen öntelt,hisz ő csak dumálni akart vele,mert nagyon eltávolodtak egymástól,de a srác rögtön azt hitte,hogy a csaj akar valamit.
-Csak dumálni akartam veled,mert rég dumáltunk.
-Ja ok.
Át ment a srác.Megbeszélték,hogy ott alszik,meg dumálnak.A lány örült,hogy legalább most a sráccal lehet.
A gyerek a folyamatosan tapogatta a csajt és mindenfélét akart tőle,mikor a csaj megszólalt:
-Nem járunk,nem vagyunk együtt nekem így nem megy.
-Vagy elfelejtetted,hogy mit mondtam?
-Te nem érzel semmit irántam.
-Te lesmárolnád egy haverodat?
-Mert én ezt érzem.
A srácnak még most sem igazán esett le a helyzet,tovább próbálkozott,de sokat nem ért el.
Másnap felkelve a lány a fiút nézte.És arra gondolt,hogy bár nem ment bele,abba amit a fiú akart még is ez volt élete legjobb éjszakája,mert ott volt ő...
Ezek után sem változott semmi. A csaj még mindig szereti a srácot 18 évesen is,de a kis 15 éves idiótájára tudja még várnia kell,és tudja ő szalasztotta el a lehetőséget,
Mert aki a szemünk előtt van észre nem vesszük,de a hiányát érezzük.