ma nem találkozunk sütivel mert munka után bicózik de en engem nem is zavar csak a gondolataim a tegnap este uyg éreztem mintha teljesen idegenként feküdnék mellet az ágban most nem éreztem az a szeretetet ami meg bodit mikor árad belőle most csak ennek a hiányát éreztem és közbe fájt szívem! szinte kézzel érinthető volt a tér köztem és közte!tudom butaság de még is úgy érzem hogy nem szeret pedig tudom hogy szeret de nem érzem mostanába és csak erre tudok gondolni hogy ebből Milesz ah ez igy folytatódik tovább félek hogy egyszer azt hallom hogy már nem szeretlek:S

2009.agusztus.04 hát egy napra két bejegyzés igen mert ma a mát kezdem írni! reggel arra keltem hogy süti felhívott assem tudtam merre áll a fejem beszéltünk hogy mizus meg ilyenek de azt egy szóval nem említette volna hogy bocsi hogy elfelejtettelek vissza hívni este de erről egy szó szó sem esett de inkább magamban tartotta nehogy megint veszekedés legyen belőle.le tettem a telefont és felkeltem,felöltöztem,ettem ,ittam,tévét néztem stb.... kockultam és azon töprengtem közben hogy mit kéne tennem mi van velünk sütivel és csak szorongva jártam keltem és kitaláltam hogy kiírom magamból ezeket és így születette az előző bejegyzésem a tegnapról!dél körül felhívott süti és megkérdezte hogy nemkarok-e neki bemenni Pestre belsőt venni a bicójába de én nem tudtam mert itthon volt János és nem engedett volna be és ezt elmondtam sütinek is de ö miért nem?? mintha én tehetnék róla hogy nem tudok bemenni fölajánlottam neki hogy holnap bemegyek neki kérdtem az nemjó??erre ő nem tudom majd kiderül!és durcásán és haragosan elköszön és lerakja mikor nincs oka rám haragudni!!mindegy nem si szóltam minken hogy megint veszekedés legyen??nem inkább befogom!pedig rosszul esik hogy velem beszél rondán aki nemhetek róla hogy nem tudtak bemenni neki más akit megkért! a még nem ért véged még irok.. betartom ígértem folytatommegbeszéltük sütivel hogy átjön amint megcsinálja a bicójánaka a kerekét de én nembirtam otthon ülni inkább elindultam a suli felé és felhívtam sütit hogy ott találkozzunk!egy orát vártama főtéren mire megjött süti de elvoltam élveztem a körülöttem nyüzsgő embereket zenehallgatás kiséretébenvégre megjött süti fáradt volt dolgozott biztos ezért volt oyln nem furcsa hanem nem tudom úgy már d elehet hogy bemeséltem!jött a többi bicos és átmentünk a vasbólt elé ott bicoztak meg ilyenek én addig elvoltam de nem maradt el aznap kisebb veszekedésektől sütivel! végig rosszul esett hogy amiért nem hívott fel és nem rita visza meg smemi még eszébe sem jutott észre sem vette magát d ehát mindegy ez van nem akrtam veszekedést igy befogtamhazafelé sétáltam mikró pont már majdnem beértem házba olyn vihar lett és én meg a fehér pólóm na mindegy mondanom sem kell a folytatást beértem és áram szünet lett 3percre rá szupi volt mivel nemsokára kezdödött a kedvenc sorozatom a chuk uncsiztam felhívtam sütit mizus??nemvolt vele semmi különös már otthon volt de azért beparáztatott a repűlő pókjaival kb 3negyed órára rá mér volt áram de kiderült hogy az a sorozat már nincs is levették ugy hogy feleslegesen izgultam néztem a tévét egy kicsit utána felmentem aludni de hajnalba felkeltem a viharra utána már egész éjszaka nem tudtam aludni mert megtámadtak a szuncsik és vakaróztam:S uyghoyg jo szar este volt

2009.augusztus.3 tegnap volt a barátommal a az nap amikor 2év 10 hónaposak voltunk.de a kellő öröm elmaradt este írtam neki egy szép SMS-t de semmi válasz aztán gondoltam mindegy úgy is van még az egész nap hisz alig múlt hajnali egy igy feküdtem le.reggel felkeltem és készülődtem a sacámhoz.beértem Pestre várom barátnőmet a buszmegállóba meg is érkezik elmegyünk hozzá elvagyunk habár már nem olyan a hangulat mint régen de ez érthető mert barátnőmnek is a barátja járt az eszébe és nekem is az én barátom de azért elvoltunk nagyon is!hazaértem és elcsaptam az időt tevéztem ittam, ettem, kockultam és vártam hogy felhívjon az egyetlenem telefonon.elmenetem vezetni a Jánossal elég szarul ment de ez van !és amikor felhívtál kérdeztem hogy átjössz e mag mondtad még kitalálod(rossz volt hallani mert iszonyatosan hiányoztál de megértettem mert fáradt voltál mert dolgoztál egész nap) meg beszéltünk hogyha hazaértem vissza hívlak így is történt de te nem tudtál választ adni hogy átjössz e hozzám vagy nem megfürdesz és vissza hívsz hogy hogy döntöttél.miközben én is letusoltam egyre szorongóbbá váltam a gondolataimtól éreztem hogy valami nemútul jól megy de tudtam hogy mi mivel nemrég akartál otthagyni amiért állandóan veszekszek veled és nembíród elviselni hogy mindenbe belekötök és hogy nem hagyom hogy éld úgy az életed ahogy igazán szeretnéd.igazából azért vagyok úgy megijedve mert tegnap amikor megint elékeztünk veszekedni méghozzá azért mert mindig túllövöm a célt ami már fájdalmat okoz és olyan mintha feslem fognám mit teszek esküszöm nem direkt csináltam csak azt szeretettem volna ha nem elfordulva és nem úgy feküdnél mellettem mint aki nemtudóm de talán miatta feküdtél úgy na mindegy akkor sem kellet volna fájdalmat okoznom SAJNÁLOM.igyekezni fogok hogy nem bántsalak többet! Te kimentél a kertbe és én tudtam hogy oda mész dohányozni vártalak hogy majd gyere vissza miután elszívod a cigidet addig ezernyi ezernyi gondolat járt a fejemben hogy márt megint bántottam hogy már megint én szúrom el a dolgokat de még is annyira beborított a fájdalom amit a szívem sugárzott hogy úgy le ordibáltál mint még sose de tudtam hogy nagy részbe megérdemlem de akkor is annyira fájt ilyenkor ez a hang olyan mintha hirtelen becsapnád a szíved előtt az összes ajtót és az én szívem egyszerre belefacsarodik hogy idegennek érzi a tiédet jó tudom nyálas amit írtam de ezt érzem sajnálom.a vitatkozást folytattuk tovább míg egyre egyre durvább nem lett!egyszer csak azt vettem észre hogy elakarsz menni mert nem engedtem neked és te se nekem!nem engedtelek ki de te ki másztál a kerítésen és otthagytál és közbe azt bizonygattad hogy én tehetek róla. de vissza jöttél és elkérted a filmet amit aznap hoztál át (jó film volt Hé haver hol a kocsim.fölmentem érte és lehoztam miközben kifelé igyekeztem mit kéne mondanom de ilyenkor nem tudom hogy kezdjem el vagy mit mondjak pedig tudnék mit de félek a reakciótól vagy nem tudom mitől.odaadtam a filmet és reménykedtem benne hogy abbamarad a veszekedés és rendesen megtudjuk beszélni de mait átadtam a filmet neked elkezdted hogy jól megbeszélted sziszivel a bajodat?? én meg erre azt válaszoltam hogy sziszi telefonál és nem velem beszél és hogy egyből belém kell kötnöd és még annyit sem tudtál mondani hogy bocs hogy benéztem na de mindegy elvakított a gyűlölet amit irántam éreztél éppen mert tönkreteszem a kapcsoltunkat az állandó veszekedésemmel.a következő fél órában ide oda mentél az utcán amikor bunkóztam vagy éppen nem tetszett amit mondtam de azért remélem azt is tudod hogy te is bunkózol ilyenkor na mindegy!ideges voltam mert tudtam hogyha bemegyek sziszi leszedi a fejem hogy megint kint vagyunk az utcán de ez volt a legkisebb bajom abban a pillanatban!a veszekedésünk odáig fajult hogy te elhordtál mindennek aminek tudtál elmebeteg vagyok nyomorék és hogy szánalmas és hogy azt hiszem körülöttem forog a világ és ezek a szavak annyira a szívembe döftek hogy azt elsem lehet mondani csak álltam ott és nem tudtam mit kéne tennem otthagyi bemenni mert ezt senkitől nemtűrőm főleg attól nem akit a legjobban szeretek alvilágon vagy ottmaradni mert nemkarom azt elvessiteni akit a legjobban szeretek de a gyűlölet ami áradt belőled irántam az a megvetés az a nem is tudom elmondani mi egyszerűen nem éreztem magam ezekben a percekben másnak mint egy nagy hulladék senkinek az a kisugárzás ami belőled jött irántam egyszerűen lébénítót nem tudtam semmit tenni sehogy gondolkozni megértem hogy én hoztam ki belőled a sok hülyeségemmel de akkor is ilyen fájdalmat még nemeréztem amit te okoztál legszívesebben abban a pillanatban elsüllyedtem volna és soha nem tértem volna vissza.és csak azt érzetem ha ennyire nem vagyok neked jó akkor miért van velem de tudtam a választ mert szeret és én is szeretem és még is ilyeneket művel és mondtam neked hogy akkor remélem találsz egy nálam jobb lányt nem azért mondtam hogy találj mást mert abba megpusztulnék de úgy éreztem ha ennyire sugárzik belőled hogy semmire nem vagyok jo és csak egy szánalmas hazug ember vagyok és te erre azt felelted hogy remélem is hogy találok eddigi tartásom azon nyomban elernyedt és érzetem asos könnycseppet a szemeimbe inkább bementem nehogy azt hidd neked adoma műsort!az utóbbi időkben azért tartottam minig vissza a sírásom nehogy azt hidd neked csinálom a műsort vagy hogy meg enyhítsem a szíved sajnos ilyenkor nem erre ment ki játék hanem a szívem vérzik és jelenik meg könny csepp formájában a szememben azok könnycseppek tömör fájdalomból tömör megbánásból és tömör szenvedésből vannak.bementem leültem a hátsó kertbe és az agyam leblokkolt csak azt érezte hogy fáj nagyon fáj és ez a fájdalom emlékeztet mindig arra hogy n cseszek el minden t és miért kelet otthagynom kétszer miért?? én tehetek mindenről!!de az nemelég hogy szeretem és soha nem akarok ilyen tenni nemelég az hogy meghalnék érte nemelég az hogy csak neki akarok jót!és miért nem tudja elfelejteni miért nem veszi észre hogy már ezerszer megbántam és hogy mindennél jobban szeretem és ha lehetne egy kívánságom azt kívánnám bárcsak vissza röpülhetnék az időben és kitörölném azt a sok rosszat amit neki tettem csak azt kérném!mikor a könnyeim mögül megláttam hogy leülsz velem szembe ahogy rád nézetem egy pillanatra még láttam a szemedbe azt a sugárzást de már enyhébben és tudtam hogy a sírásom az oka ezért inkább elfordultam!de csöndeb burkolóztam nem tudtam meg szólalni nem tudtam mit mondja lesokkoltam tudtam hogy itt fogsz hagyni fölállsz és kisétálsz beleuntál a veszekedésekbe beleuntál már mindenbe!próbáltam elmondani amit akartam hogy sajnálom nem direkt veszekszek és hogy rosszul hiszed ha azt hiszed hogy nekem ez öröm mert nem egyáltalán nem az utálok veszekedni főleg veled!pamacs közbe hol hozzád hol hozzám tömte labdáját én örültem mert addig is próbáltam össze szedni magam de te tudtad hogy ezzel skac húzom az időt!elakartál menni én pedig lefagytam és lelkeztem összevissza habogni pedig normálisan akartam beszélni de nem tudtam oylan mintha a szakadnék szélén állnál és félsz hogy beleesel!ilyenkor egy kicsit sem érzem hogy szeretnél és ettől megrémülök más leszek mintha nem tudnám kimutatni hogy szeretlek pedig ég bennem az hogy mindent megtennék érted és mikor kimondtad hogy de ha esetleg változtatnál nem lenne vége és én ilyenkor meg örömömbe fagyok le és nem merek semmit mondani! de nagyon örülök hogy mégse akarsz otthagyni és talán mégse úgy érted amiket mondtál rólam!de ilyenkor még nemszemed össze magam és olyannak tűnik mint aki nem akar változtatni és leszarja az egészet pedig nem csak félek a továbbiaktól mert nemdiriket veszekszek és félek attól hogy amit nem direkt csinálok aon nem tudok változtatni de megígérem hogy minden erőmmel azon leszek!!elmentél vissza adtad a sim-kártyát amit elkértél!adtál egy csókot vagyis kettőt és elmentél!!bementem és láttam a szekrényt amit én döntöttem szét véletlen mert beeset egy mamusz mögé én kiakartam szedni egy pár napja de nem sikerült és szétdőlt ma szekrény!ez is azt bizonyította hogy szerencsétlen vagyok!fölmentem szobámba és próbáltam feldolgozni a mai történteket de csak azok a szavak kavarogtak a fejembe hogy szánalmas vagy önző vagyok és az az undor amivel mondta és azok a kemény szemek mintha ez érzelmeit 50ezer kalitkába zárta volna előlem!mardosták szavai a szívemet még mikor visszaemlékeztem akkor is!felhívtam telefonon és úgy beszélgetünk minta semmi sem történt volna pedig nekem a szívem ugyan úgy fájt és vártam azt hogy legalább annyit mondjon hogy nem ugy gonoltam teljesen amit mondtam rólad hogy enyhüljön szívemen a seb de nemhalottam semmi ilyesmit és inkább nem erőltetem ne hogy megint veszekedés legyen miattam!aznap nem tudtam aludni vagy hajnali 2 ig!reméltem a következő nap jobb lesz!