A ház előtt beszéltük meg.Mikor megláttam nem érdekelt semmi és senki;hogy ki láthat meg,a nyakába ugrottam.Még mindig az a nagyon jóképű srác volt
Leültünk egy padra és beszélgettünk.Sokat.Mindenről.
Nagyon gyorsan eltelt az idő,nekem meg mennem kellett,hogy a legújabb tetoválásomat alkossa meg a mester,így hát el akartam köszönni.De ő úgy döntött jön velem.Már ott álltunk a szalon bejáratánál,mikor valamilyen erő birtokában megcsókoltam.
Fantasztikus volt.
Újra előtörtek belőlem az érzések és már 31 éves fejjel tudtam,hogy Ő az akivel le akarom élni az életem.A nagy kérdés az volt csupán,hogy Ő mit szeretne.Illetve csak nekem volt kérdés
Mikor elváltak útjaink megbeszéltük,hogy hívjuk egymást és ha más nem akkor emailben értekezünk.Nem ígértünk semmit de valahogy tudtuk hogy ez nem lehet másként.
Mikor elment a tetóválóm csak ennyit kérdezett:"Ő az?"Én meg csak bólogattam.
Az egész napom arról szólt a továbbiakban,hogy emlékeztem.A szépre,a jóra,a rosszra és az új reményre.Bízni,hinni akartam benne,bennünk.De nagyon féltem mi lesz otthon ha ez kiderül.A házasságom továbbra is pocsék volt tudtam,hogy sokáig nem húzhatom a válást.Z vel titkos randikat beszéltünk meg és annnyira nagyon jó volt mikor azt a kis időt együtt tölthettük!!!!!Beköltözött a városba ahol laktam csak,hogy közelebb legyen hozzám és a lányaimhoz.
Őszintén,kicsit megrémültem.Nagyon gyors volt a tempó,félte hogy mi van ha nem működik a dolog?Ha elválok és Zvel sem jutunk előrébb.Dilemáztam.Nagyon.
Már azon voltam hogy ismét szakítok vele mikor felhívott.Érezhetően részegen.Zokogott,könyörgött,hogy ne hagyjam el.Ő mindennél jobban szeret és 10 éve vár rám.Ha volt nő az életében mindig engem keresett benne és ezért sem működtek a kapcsolatai.Döntenem kellett.Mikor férjem hazajött a melóból egy újbóli veszekedés után mondtam,hogy költözzön el,mert válni akarok.Nem mondtam miért,hogy van valakim.Csak,hogy nem működik.Tönkretette az életem.Elmentem a lányokkal anyuhoz és kértem,hogy estére csomagoljon össze.Így tett.Sírt,kért hogy ne tegyem ezt,meg fog válltozni.Na persze- gondoltam-eddig is ezt bizonyítottad.Hajthatatlan voltam.Szerencsére.
Nem akartam a lányokat teljesen összekavarni ezért megkértem Z-t,hogy egy darabig ne találkozzunk mikor a lányok is láthatják őt,és ne is aludjon nálam.Akkoriban öcsém és az élet társa nálam laktak.Így megoldható volt,hogy mikor a lányok elaludtak én átmentem Z-hez és mire a lányok felkeltek már otthon voltam.Eltelt egy hónap.Kértem Z-t hogy jöjjön fel,mutatkozzon be a lányoknak.Nagyon féltem,hogy nagyobbik csajom nem fogja értékelni,hogy anyunak új pasija van,de mikor látta hogy Z nagyon szereti őket is,nem volt ellenvetése.Megkérdeztem tőle,hogy baj-e ha Z odaköltözik hozzánk.Mosolyogva mondta hogy nem!
Így törént hát meg,hogy ismét közös életbe kezdtünk Zvel.Mikor eljött a karácsony megkérte a kezem,én meg igent mondtam!Idén májusban házasodtunk össze és már várjuk a közös gyermekünket
Csak azt sajnálom nagyon,hogy annyi évet éltem nélküle és annyi évet pazaroltam el egy másik férfira aki igazán sohasem szeretett!!!!!!!
Eljött a nap.Nem volt nehéz dolgom,mert férjem melózott,a nagylány suliban volt,én meg otthon a kicsivel.Így hát reggeli etetés után összeszedtem kicsi lányom és neki indutam.Nagyon izgultam,mint egy kamasz.Kicsit röhely is így vissza gondolva. 
Erre ő azt mondta van egy ismerőse aki 3 gyerekkel kezdett új életet.Na-gondoltam-igazán aranyos vagy,de ez rajtam nem segít.Próbált bátorítani,mert hát ami nem megy azt nem kell erőltetni.Azzal váltunk el hogy ha bármiben tud segíteni szóljak mert ő mindig készen áll arra hogy segítsen. 
Na jól megoldottam,mi?Kicsit később jött egy sms.Z volt.Mi újság?-kérdezte.Hmm...írjam meg neki hogy őrülten hiányzik és szeretem és meghalok nélküle és pont most bőgtem ki magam???? 
Nem,nem tehettem.Minden ok-válaszoltam.Megköszöntem a jó kis beszélgetést.Ezután jött a döbbenet."Jó hogy vagy csak kár hogy nem velem!"-írta nekem.Mi-mi-mi-mi???? 
Ezt miért nem akkor mondta mikor kint voltam???Jesszus ha van esély hogy együtt legyünk ne akarom elszúrni!!!! 
Csak csók meg ilyenek 
Nem tudom hogy de férjem rájött hogy van valaki.Azt nem sejtette hogy Z az-még csak az kellett volna!!!Beszéltem neki Z-ről,hogy ő a nagy love meg ilyenek,úgyhogy kissé feéltékeny volt rá.Döntenem kellett.Z vagy a szar házasságom.Hát én nem jól döntöttem.Abban a reményben hogy ez a kis kapcsolatom helyrerázza A-t,kibékültem vele 
Z megint eltűnt,nem tudtam merre jár,hol melózik.Ha írtam neki akkor nem válaszolt,a telefont nem vette fel.Aztán pár hónapra rá meghalt apukám.Z-volt az első akivel ezt meg akartam osztani.Írtam neki egy sms-t.Válaszolt.Nagyon aranyosan vígasztalt.Kérdeztem tőle hol lakik,mit melózik.Kiderült,hogy mikor együtt voltunk arra az egy hónapra akkor intézett egy házat amit meg is vett.3 szobásat.Én meg kérdeztem minek neked ekkora ház?"A mienk lett volna.A mienk és a lányoké."Jaj neked te átkozott nő!!!!Megint elbaltáztad az életed!-mondták a hangok a kis buksimban. 
MIÉRT NEM LEHET AZ ENYÉM?MEDDIG FOGJA MÉG ÉLETEMET KÍNOZNI A LÁTVÁNYA,A HIÁNYA?SZERETTEM VOLNA MEGÖLELNI,MEGCSÓKOLNI,MAGAMHOZ SZORÍTANI. 
hogy ez már így is marad. 
