.-é .-éééé

"Nagy bátorság kell ahhoz hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni, mert gyáva és hiú. Fél a bukástól. Szégyenli hogy odaadja és még sokkal inkább szégyenli, hogy kiadja magát másoknak és elárulja titkait. Azt a szomorú emberi titkot hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle". Márai Sándor

"Sokszor azzal hitegetjük magunkat, hogy még sok időnk van az életben; hogy mindig lesz holnap - miért is éppen most mutatnánk ki az érzelmeinket? Miért tennénk ki magunkat annak a veszélynek, hogy érzelmeink feltárásával esetleg sérüléseket szerezhetünk? Miért vállalnánk ilyen kockázatot? Ritkán gondolunk arra, hogy csak az a miénk igazán, amit ma szeretünk, ma érzünk; a jelen pillanat valósága az egyetlen, amit birtokolni tudunk. Holnapra talán minden eltűnik, ami ma még a miénk."

Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted,ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét - érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerősség válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.
Nem kell mindig testi közellét.
MINÉL VALÓDIBB A SZERETET, ANNÁL TÁVOLABBRA HAT TÉRBEN ÉS IDŐBEN.
Ha rád gondolok és szeretlek, megjelenhet lelkedben az üzenet. A város másik pontján is. Néha a Föld másik pontján is. (ugye mikor Amerikából szerettelek..) Egyszerre nyúlunk a telefonhoz, például...
Hányszor van ilyen!
Ez a szinkronicitás néha olyan erős, hogy gyakran egyszerre gondoljuk ugyanazt. Idő és távolság nem számít. Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele.Sőt, nem csak hangolva, kötve!
Ez nem csak emberi és természeti tapasztalat, de az elméleti fizikában ma már tudományos törvény is, úgy hívják:

[ tovább.. ]

Hello, jó reggelt,
hát ez volna a világ...

hello ébredj itt már nem igazak a csodák
De akár kereslek majd , akár megtalálsz
itt a legjobb helyen jársz.

Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!

Helló jó reggelt, nem lesz semmi baj
de igen látom addig még jön egy pár vihar
Még nem is sejted, hogy hibázni is fogok,
de akkor is ez lesz a legszebb dolog.

Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!

Tudom, te nem tehetsz még sokat
Csak írd át az égi szabályokat
Soha ne halljunk meg másokat
És ha újraszületne
Veled majd a világ
Gyerek válna, mindenkiből, aki bánt
Amit most hallanod kell, te soha nem hallanád

Mondd mit adjak még?
ha nincs más csak a holnapom,
Egy nagyon nagy világ én már régen itt vagyok.
De semmit sem tudok csak szeretni úgy,
hogy majd te is szeretni tudj!

.-ééééééé

Ne kérdezd, mellém ülsz-e, ha egyedül ér, ami bánt
Kegyetlen perc már rám is várt.
Mesélj, mondd el benned merre tart a világ
Mi az mi fűt, mi hajt tovább?

Segíts, ha elfeledném, nemcsak ünnep vár,
Hogy nem mindig szép, de nem mindig fáj,
Hát követem, bárhová hív már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó,
hogy minden, minden épp így jó.
Mert minden árny próbál,
És minden fény formál,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.

Kerestem mindenhol és rám talált ami kell,
Azért nincs út, hogy tévedj el.

Segíts, ha elfeledném, nemcsak mámor vár,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Viselem minden arcát már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó
Hogy minden, minden épp így jó
Mert minden árny próbál
És minden fény formál
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.



.-é