Szóval, hosszú volt a hét, fárasztó is egyben. Valahogy nem találom magam a nagy ünnep előtti zűrzavarban, régebben nem igy voltam, élveztem a nagy felhajtást. Úgy tünik változok. De nem csak én, hanem a világ is, az emberek, az érzések, az illatok, minden más. Az ember néha olyan egyedül van a rohanó világban, keresi az útat a boldogsághoz, hajszol valami célt, s közben elfelejt élni....Elfelejtjük, hogy nem csak mi létezünk a Földön, hogy rajtunk kivül nagyon sok ember van, olyanok is akik szeretnek, akiket megbántunk, akiknek csalódást okozunk, vagy akik nekünk okozzák mindezeket. A nagy készülödések, pénzköltések helyett jobb lenne kicsit magunkba szállni, értékes ajándékok helyett igez, szivből jövő szeretetet adni egymásnak, azoknak akik fontosak számunkra, mert a a tárgyak egyszer tönkremennek, elavulnak vagy eltörnek, de szeretetet amelyet valaki teljes lelke kitárulkozásával ajándékoz nekünk soha nem felejtjük el, emléke nyomot hagy és örökre élni fog belsőnk legmelyén.

Szóval, mindenki van néha úgy, hogy nem gondolkodik mielött cselekedne. Nálam ez épp forditva van, túl sokat gondolkodom, ami persze néha jó, de gyakran úgy érzem igy elveszitek pillanatokat, elszalasztok eseményeket, s hagyom , hogy eltávovlodjanak azok az emberek, akik végsősoron fontosak. Azt hiszem ez a védelező mechanizmusom, de néha idegesitő tud lenni.
Arról inkább nem beszélek ,amit megtennék de nem lehetséges.Olyan furcsa tud lenni néha az élet, vagy a sors, egyszer mindent megad, máskor pedig elvesz mindent. Tulajdonképpen hibáztathatjuk az életet mindenért, de mi vagyunk azok akik a kezünkben tartjuk a sorsunkat. Ha nem lennénk élet se lenne.....gondoljunk erre, s talán jobb lesz........talán nem.

1) Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől, úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál, és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel, és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.
Ismeretlen

2)"A hazugság mindig jobb, mint az igazság, s tudatlanságban élni a legnagyobb kiváltság."
Ismeretlen
3)Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.
Széchenyi István

4)Mindig adatik egy út, amely kivezet a mélységekből. Lehet, hogy keskeny és veszélyes, de ha elhiszed, hogy létezik, megnyílik előtted, s olyan biztonságosan haladhatsz rajta, mint macskák a háztetőn.
Miklya Luzsányi Mónika

5)Keserűbb lettél, de nem ostobább,
Nincs olyan pont, ahol nincs tovább.
Megtörhet minden, ami létezik,
De ha nincs hova menned,
Én nem hagylak itt.
Omen