Hát, úgy tűnik, semmilyen módon nem ingerelhető az úri közönség. Irony at its best: éppen itt, az Ingerszegény-blogon...vagy csak azért, mert saját felhasználónév kell? Szerintem is ****ság, asszem le is lépek. Vagyis hagyom. Vagy ilyesmi. Én elég unalmas vagyok, sajnos ti is.
Na erre meg talán beindul kommentáradat, hogy micsoda egy szemét vagyok. Na az még annál is ironikusabb lenne. Bizony-bizony. Bizonybizonybizony.

Rövid telefonbeszélgetés után szingli. Én se, ő se. Kérdés, hogy miért is voltunk eddig együtt. Én akartam? Lehet. Az elején biztosan. Lehet, hogy ő már akkor se? Tel-je-sen mindegy. Most jó.

Nagyon sajnálom...tényleg nagyon sajnálom...megbántottam oly sokakat, akik soha, semmilyen körülmények között nem lépik át a viccesség határát. Mert lássuk be, vannak határok. És ha már itt tartunk, a pedofil-diskurzust nem én kezdeményeztem, bár próbáltam rá ironikusan reagálni. Ha az árnyalatnyi különbséget nem látjuk, és olybá tűnik, hogy a szexuális abúzust pártfogolom, na az tényleg ingerszegénységre vall. A kritikát értékelem, ld. a mai bejegyzés.
S hogy még jobban feldobjam mindannyiunk életét, megkérdem (minden irónia nélkül), hogy akkor most valójában meddig lehet vicces valami, és honnan kezdve szomorú vagy gusztustalan? Lehet valami ártatlanul mulatságos? Mikor nem valaki más rovására nevetünk?
Erre reagáljatok, kérlek! Tényleg kíváncsi vagyok, mert ez elég necces kérdés. ha lesz elég komment, tényleg berakok legalább egy reklámot, ahogy valaki javasolta.Addig pedog szóljon a Rollingsztónsz: You can't always get what you want". Mindig jókor...

Ma is tanítottam, és kiderült, hogy a ságváris gyerekek nem véletlenül járnak oda, ahova, az Endrébe, mert hiszen okosak, sőt. Lefőzik a kistanárt a csibészek. De azt hiszem, még mindig tudok újat mutatni nekik...meg aztán, szeretem őket. Hogy ők is-e és viszont, azt nemtom, de nem is érdekel.
Visszafelé Atesszal találkoztam, aki rasztamódon üdvözölt(ajszíjuszansajn ju ar e welkalcsöröd szoszájeti göröl), és elújságolta, hogy brácsásbránerescsellósköcsögdudásemszís bandát alapít(nemtomkikkel), és a magyarok elnyomásáról fognak énekelnibrácsáznistb., habár szigorúan mellőzve bármiféle muzikalitást. Sikerszagot érzek.
Vagy:nemtom.

Tangyakot csinálok. A gyerekek aranyosak, érdeklődőek, és mondják, hogy "viszontlátásra", meg hogy "tanárnő". Minden nap tartok órát, és egyre kevésbé aggódom, valahogy mindig kihívás, de felettébb kellemes...
Megmég a nap(Nap) is süt, és le is vettem azt a cipőt, ami nagyon nyomta a lábam, és hallgattam zenét is útközben, és a fénymásolóban megint nincs holnapra való olvasmány(juhé), ezenkívül az anyukámtól kaptam egy harmincdarabos zseléstollkészletet, és azt hiszem, boldog vagyok.
Ti se adjátok fel, na.

Nagyragyám van. Holnap osztálytali, JAJJMILESZ?!
Mit fog szólni A Frenapeti? És a többiek?
Újraélem tenágeréveim. Borzongató, na.