"Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép boltos lányt. Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: - segíthetek? Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett le a polcról, csak annyit mondott, mutatva a találomra leemelt lemezt, hogy ezt szeretné megvenni. A lány kérdezte, hogy becsomagolhatja-e, a srác igent mondott. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. A srác onnantól kezdve, naponta bement az üzletbe, és mindig a lányt lesve, levett a polcról teljesen céltalanul egy CD-t. Egy idő után, vásárolt egy szekrényt magának a sok CD miatt. A fiú meg akarta hívni a lányt magához, de nem merte, úgyhogy, egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel a telefont, és elmondta, hogy aznap meghalt a fia. A lány sírva mesélt a CD-kről, és a fiú anyukája megtalálta a szekrényben a sok- sok CD-t becsomagolva. Remegő kézzel kibontott egy becsomagolt CD-t, és talált benne egy üzenetet: - nem megyünk valahova szórakozni együtt? –állt a kérdés a kis papíroson… - és minden CD-ben ugyanaz a kis üzenet volt belerejtve. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem is tudhatta meg, tetszett a lánynak. Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy."

"Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyekből
számodra bármilyen sok is jusson, - véges."

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Láthatnál lapokat kitépve
Láthatnál mást megígérve
Mint a következő oldal

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Láthatnád, hiányzol belőle
De kihagytam pár sort, pár sort előre
Hátha szól még rólad mondat

Magamban eddig hiába kerestelek
Nem láttalak, nem jöttél el,
Nem voltál ott sehol
Ahol kellett volna
Magamban mindent elmondtam neked
Nem érezted, nem sírattad,
Nem nevetted úgy
Ahogy kellett volna

Ha beleolvasnál
Életem könyvébe
Írhatnál a lapok szélére
Írhatnál egy szót a végére
Hogyha nincsen már több oldal

Magamban eddig hiába kerestelek
Nem láttalak, nem jöttél el,
Nem voltál ott sehol
Ahol kellett volna
Magamban mindent elmondtam neked
Nem érezted, nem sírattad,
Nem nevetted úgy
Ahogy kellett volna

Végül így,
Megkésve mondom el,
Ez a pár sor neked szól.

Tűnhet úgy,
Túl könnyedén tartalak
Elzárva magamtól.

Válasz nélkül,
Indokok nélkül,
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

Végül így,
Csak ennyit mondok el,
Nincsenek jó szavak.

Hogy mennyit ér
A múlt a távolból
Döntsd el önmagad.

Válasz nélkül,
Indokok nélkül,
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

(Múló szép emlék)
Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
(Hiszed vagy sem)
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

(Múló szép emlék)
Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
(Hiszed vagy sem)
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

Trükkös az élet, az ember mindig tervez,
A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz.
Ha kellessz neki vitának helye nincs,
Hiszen az ő markában lapul meg a legdrágább kincs.
Élet, élet de csuda klassz csak nézd meg,
Egészen addig amíg a szép részeket nézed.
Ezek mesebeli képek ez egy fortuna pakk-nak
Tűnik, hogyha be nem üt a krap.
Amíg a jó neked természetes
Addig a rosszér szinte senki sem repes
És amikor ott vagy muszáj, hogy okot keress,
Mért ver a sors és mért történt pont veled ez?
Így hát ezután egyből másképp mutat a csodás látkép,
A mesés helyett sokkal inkább véres ez a játék.
Ajándék minden kellemesen eltelt nap,
Amit az ember csak kölcsönbe kap.

Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nemis volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?

Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nemis lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!

Boldog kell hogy legyél ha egészségben élhetsz,
Bár lehet nem nevetsz, mert ez nem egy hecc, sőt félhetsz,
Mert megeshet hogy hatalmasat tévedsz
És itt kell hagynod mindenkit, akit csak szeretsz.
Ha a sors így szól: Húzás! Na az a tökön szúrás!
Nem segíthet semmiféle földön szerzett tudás.
Csak elmúlás, és kész a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb aki megy vagy annak aki marad?
Mert elmenni látnak így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze.
S ha a feledés gyomja majd sírodra nő,
Nem utal rád más csak egy megkopott kő.

Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?

Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!

A dallamokon ülve bekúsztam a fülbe,
S te eltöprengsz azon,hogy a dalt mi szülte,
Hogy mi ihletett vagy hogy mért készítettem,
Mi volt a célom hogy a lemezre tettem?
Lehet hogy furcsa de emléknek szánom,
Mindenkinek akitől meg kellett válnom,
És a feledés fogalmát hogy végleg legyűrje,
Rádióhullámok szárnyán küldöm az űrbe.
Bár a jel gyenge a végtelen csendje.
Mégse lesz képes hogy magába nyelje,
Nem lesz a fogja, sőt védőtokjaként óvja,
Míg csak nem valaki befogja.
S a dallamokon ülve bekúszok a fülbe,
És ő is eltöpreng hogy a dalt mi szülte.
Így örök emlék lesz csak kószál fölöttünk
Mindazokért akik már nincsenek köztünk.

Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?

Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!


Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?

Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!