a mindennapjaim szürkeségének elsőszámú indoklója a bkv-n való közlekedés. talán közhelyesen hangzik, sajnos azonban így van.

szinte már általános tudattá vált,h. a magyarok depresszióra hajlamosak. és mivel ezzel sokan tisztában is vagyunk, el is fogadjuk, sőt, bele is nyugszunk ebbe a ténybe. ez van, kész. pont.

pedig ezellen igenis lehetne tenni!

utazok reggelente a bkv-n,és nem látok mást, csak csupa egyformán kifejezéstelen arcú bábot, akik számomra már az öltözékükben is hasonlóak: szürkék. mind külsőleg, s ez alapján belsőleg is. s ezek a szürke bábok kitárt karokkal várják körükbe az újdonsült tagokat, köztük sajnos engem is.

de én minden egyes nap "megküzdök" ellenük.

el sem tudnám képzelni úgy az életemet,h. reggelente a szerelmemtől való elköszönés után szürke bábbá változzak át,mint a farkasember a mesékben.
valamelyik énem nem lenne igaz...s ha nem igaz (feltehetőleg a rosszabbik), akkor miért is lenne rá szükségem...?!

én eldobom!

kiáltok egyet a sötétben, abban reménykedve,h. hátha meghallja valaki, s velem együtt kiabál tovább...

mindennapos haladás.

érzem. legbelül, ott, ahol érezni kell. minden egyes idegszálammal.

ezért nem fordulok már vissza.

csak előre.

minden adott.

és végtelen hálát érzek mindenért.

...

odaoda, bizony, nagyon jól csinálod, oda kell a tócsába beleülnöd,ha kétségbe akarsz esni, és magadat sajnáltatni!

és mindez arra jó, csak egy kis kitérővel,h. rájöjj, Sohaországba visz a Te utad!

a kis kitérővel pedig csupán az egereket itatod, időt veszítesz, na meg lelkesedést, és szánalmassá válsz...

de ilyenkor jönnek a GilingGalangok...

az én GilingGalangom sem tétlenkedett sokáig.

az eredmény pedig új tervek,és célok, egy új álom kezdete, belépés a saját Sohaországomba!!

http://www.youtube.com/watch?v=ES9OGaP_cTg

sokféle kötelezettség van.

beszélhetünk jó, ill. rossz kötelezettségről. persze álatlában a legtöbben csak rossz kötelezettségekre gondolnak. pedig nem feltétlenül lehet rossz az, ami kötelező.

de most inkább mégis a rossz kötelezettségekről beszélnék.

vajon mennyi rossz kötelezettséggel kell foglalkoznunk, kell megcsinálnunk, megélnünk stb? szóval mennyire kell foglalkozni a rossz kötelezettségekkel? vajon ki lehet őket kerülni?

a világ ha néha nehezen is, de működik vhogy. ha jól belegondolunk ezért rengeteget köszönhetünk ezernyi rendszer, szabály, előírás párhuzamos működésének. hiszen ha mindenki a saját feje után menne, mindent megtehetne, megszerezhetne stb. akkor káosz lenne a földön.

ez igaz?!

így nincs káosz?

és mi van azzal a helyzettel, mikor egy munkahelyen akkor működik minden tökéletesen, ha megy a nagyfőnök látogatóba, egyébként pedig felszínesen foglalkoznak a dolgokkal. de akkor is működik.

a véleményem az,h. nem kell minden kötelezettségnek megfelelni, viszont nem árt egy-két játékszabályt betartani.

és mindenki kezében ott van a lehetőség,h. melyik szabályt választja.

nem mindegy.

ha rosszul választatsz, rá mehet az egész életed is, mivel annak a betartásával fogsz foglalkozni, v. megakadályoz tégeda többi gondolatod megvalósításában.

szelektálok...

őszintén szólva, most nem vágynék másra karácsony napján, mint egy hólepte, napsütéses tájra, és egy kis erdei mászkálásra.

álmodni a valóságot, v. élni az álmaidat. egyáltalán nem mindegy.

sajnos nem is olyan nehéz összekeverni a kettőt. szeretnénk, ha mindaz igaz lenne, amit megálmodunk. ezért fordul elő,h. csupán fizikailag ébredünk fel, lelkileg tovább álmodunk.

viszont a világ nem így működik. lehet álltatni magunkat, de a valóság nem kegyelmez.

és néha fel kell ébreszteni magunkat.

hogy elkezdhessük élni az álmainkat...