Huha. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem... annyi minden történt az elmúlt 2 napban. Tegnap délelőtt felhívott az általános sulim igazgatója, hogy nem -e lenne kedvem a hugomnak és nekem a Falunapon "fellépni". Ez annyit jelent, hogy hugicámnak be kell mutatni egy ruhakollekciót, nekem pedig menyasszonyiruhába kéne flangálni, és ha összejön a volt osztályom el kéne táncolni a keringőt (amit 2 éve táncoltunk 8.-ban) hopááá... kicsit jó ajálnal szerintem. Nekem legalább is az volt, miután megtudtam h a kedvenc osztálytársaimmal, akiket imádtan 8 évig, összeállunk és tánci meg flangáláls. Nekem mániam a koszorúslányruha meg az esküvők, igaz én megígértem, hogy soha nem lesz eskövőm... szerintem felesleges dolog, csak egy papír. És mi van ha mégsem jön be a Szőke Herceg? Akkor 1-2 évig tartó válás... na neeem. MAjd most kiélem a menyasszonyi ruci mániámat de annyi baj van vele...tegnap már sírni tudtam volna az idegtől. Mindent megteszek, hogy összejöjjön a csapat, de van aki arra sem volt képes, hogy annyit válaszóljon, hogy Nem bazdmeg. Huuu, kicsit ideg voltam, mikor tudom, hogy elolvasta a levelem és látja, hogy 3x hívtam és nem képes válaszólni... de meglesz valahogy. A fiúkkal kicsit nehezebb a dolgunk, mint a csajszeekáimmal. Ők sikítva elválalták, de a srácok. wááá. Nehéz eset. Pl az én párom, akivel táncoltam Horvátba van, na most tőle, hogy kérdezzem meg? Összefogunk csajok, és beszerezzük a Szőke Hercegeket és meg lesz a bemutató... hajrá csajszeek (ReniKE, Boó, Alíz, Hajni, Betti, Kyttee)

Tegnap este 11kor (szokásos időben) felhívott az a bizonyos valaki. Nem mondom, hogy a Nagy Ő, mert ha az lenne, akkor most nem ez lenne, ami van, hanem együtt lennénk. Nagyon fura volt, mert odanyúltam a telefonomért, hogy mi lenne ha felhívnám? címszóval... és akkor láttam, hogy nemfogadott hívás Tőle...
egyből visszahívtam... és olyan jó volt vele beszélni. És legszívesebben mondtam volna neki, hogy gyere el holnap és beszélük meg...de nem mondtam. Ő annyit mondott, ami arra utalna, hogy szeret, hogy sokat gondol rám és szeretne valamikor találkozni.
Megbeszéltem vele, hogy szombaton találkozunk a Beach-buliba. Remélem, hogy jönnek vele Andrisák is. Andris, ő olyan nekem, mint egy bátyám lenne. Igaz 23 éves de olyan mint ha egy 16 éves kis kamasz lenne. Imádom a srácot, mindig megtudom beszélni vele a lelki dolgokat, annyira jó, hogy vannak ilyen barátaim. Szóval nem tudom, hogy mi lesz szombaton?! Félek ha kibékülünk minden olyan lesz mint régen...de ha nem lesz semmi? Pedig úgy érzem, hogy szeretném.

Tegnap jöttem haza győri nyaralásunkból, ami nagyon-nagyon jó volt! De egy valami Győrbe kikészített: túl jó a fagyi és túl jók a pasik
Hiányoztak a barátaim nagyon... akikkel imádok együtt lenni és sok mindent kapok tőlük.
Nehéz döntés elött állok: mi legyen vele? Megmondjam neki, hogy szeretlek és hiba volt a szakítás?! De akkor ezek után megbízna bennem? Nem tudom és olyan bizonytalan szar helyzetbe vagyok... nem tudom, hogy mit tegyek. Ha kibékülünk lehet, hogy megint előjönnek azok a hibék, amiért szakítottam vele...de ha nem is adok magunknak egy esélyt? Lehet, hogy bánni fogom egész életembe...Szerettem őt 3 hónapig, de elmúlhat a szerelem? Vagy ha úgy éreztem, hogy elmúlt akkor tévedtem? Nem tudom. Azt mondta nekem valaki, hogy jól gondoljam át mielött döntenék vele kapcsolatba. De egyedűl nem tudok dönteni, kell hozzá ő is
Továbra is azt fogom tenni mint eddig...gondolkodom
Különben egy vidám lány vagyok, aki imád minden újat és az életet. Szeretek olvasni rajongok a F1-ért és a Szökésért na meg CSI Maima...Tesókáimal nagyon szeretünk együtt lenni.Családomért, barátaimért és barátnőimért ölni tudnék