"Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat."

Sziasztok!
Örömmel jelentem h nekem is végre-valahára kitört a szünidő!Mindenkinek jó pihenést!

Sziasztok!
Van úgy,h az ember gyorsítaná az időt,de az csak egyre jobban vánszorog.Nem tudok semmit tenni,mert unatkozom.Meleg van és még az agyam is lelassut.Nem bírok gondolkozni.Ilynekor nem talál meg senki,akivel érdemi beszélgetést tudnék folytatni.De még az sem,akivel csak úgy bohókásan,szerelmesen,összbújósan elcsevegnék.

Ez van.A mai napba semmi hasznosítható nem volt,de legalább már nem sok van belőle vissza.Aztán holnap reggel irány haza!Alvás lesz és evés ezerrel...

Mindenki legyen nagyon jó,és vigyázzon magára és a többiekre is!

Sziasztok!
Ma nagyon jó napon volt.A tegnapi napok csalódásai egyszerűen tovaszálltak.Érdemes volt kibírnia a fájdalmat,mert ez többszörösen megtérült az öröm terén.
Azzal lehettem ma ki szívemnek oly kedves!
Nem tudja de nagyon hálás vagyok neki a mai napért,és örülök h már nem haragszik rám.

Legyetek jók és szeressétek egymást!

Levelek továbbra is ide:
angelhelp@citromail.hu

Az élet gyakran hoz olyan fordulatokat,amire nem számítunk,holott azt gondoljuk ez megváltoztathatatlan.És mit kell csinálnunk?Beletörődni:Igen.Vanna dolgok,amiken csak ez segít:Nem rontjuk tovább az esélyeinket,ha egy kicsit a fenekünkön maradunk,aztán majd ha elült a vihar,újrapróbálkozunk.Csak ezt az időt de nehéz kivárni,míg újra léphetünk....

Mennyire rossz,amikor úgy érzed,h ismersz valakit,de aztán kiderül h mégsem.Pedig te igazán közel álltál/állsz hozzá.Azt hiszi h jót tesz,miközben nem is sejti,h neked mennyit árt vele.

Ezek mind az elmúlt hét következtetései.
Eddig nem bírtam leírni.Álmatlan éjszakák sora vezetett rá arra, h könnyebb lesz,ha mégis túladok vhogy ezeken a gondokon.

De nem adom fel:lesz még jobb is!

Sziasztok!

Először is Péternek üzenném:nem nyerek semmilyen képességet,egyszerűen úgy érzem sok embernek már az nagy segítség ha meghallgatják a problémáját és esetleg még vmi véleményt is írnak hozzá.Igyekszem másban is persze segíteni,ha tudok,mert szerintem manapság az emberek ott szarják le egymást ahol csak tudják(már bocsánat)és én ellenpélda kívánok lenni.

Kedves 1. e-mailesem!
Ne félj dönteni.Nem lehet azt a malmot hajtani,ahol már elkopott a malomkerék!Menni még megy,de nem az igazi!Még fiatal vagy hozzá,h azzal kelljen törődnöd,hogyan szokod meg az újat.Lesznek ennél sokkal nagyobb döntéshelyzeteid még az életben!Ja és sztem ez a korkülönbség nem akadály,mivel te már 20 vagy!

Jóéjtpuszi mindenkinek!
Leveleket továbbra is:angelhelp@citormail.hu-ra!