Ma végre megkaptam a jogsimat, amire oly rég óta vártam Egyből kis is próbáltam anyám Suzukiját.. 160-ig nagyon gyorsul a kicsike, de tovább nem mertem még hajtani. Kellemeset csalódtam benne. De mégsem ez az igazi szenzáció, hanem az, hogy a jövő héten megjön a Focus, és az előzetes tervekkel ellentétben mégiscsak én fogom azt használni Amúgy sokminden nem történt velem mostanábn. Illetve valami azért mégis, de méltatlan még arra is hogy leírjam. Másfél hónap kellett ahhoz hogy kijózanodjak, és hogy felébredjek egy álomvilágból, amiről kiderült, hogy nem az én életformámhoz volt kitalálva. Kaptam már nagy pofonokat az élettől, eddig mindíg felálltam a padlórol. És ez most sincs másképp. Nem bánkódok a Kriszti miatt. Felesleges... Túlságosan furcsa felfogása van hozzám képest. Sajnos haragban kellett hogy elválljunk, de jobb is így. Legalább most már eszembe jutottak a rossz dolgok is, amik történtek 5 hónap alatt. Legalább én nem csaltam meg, és nem hazudtam neki, ahogy néha ő nekem. Többet nem fogom keresni. De persze nem leszek bunkó, ha találkozok vele az utcán, azért köszönni fogok. Visszatért az igazi Tibi is úgy érzem!
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi értelme van ennak a blogozásnak. És rájöttem hogy semmi. Minek írjam le a velem történt dolgokat?:
- Olyan hülye nem vagyok hogy elfelejtsem a napi eseményeimet.
- Nem akarom sajnáltatni magam.
- Nem akarom, hogy bárki láthassa, és befolyásolja az életem.
-Aki fontos számomra, az úgyis megtudja hogy mi történik velem.
Azért vannak az embernek barátai, hogy vele beszélje meg a dolgokat, és ne egy gépbe pötyögje be, ami ráadásul még nem is válaszol vissza...
Épp ezért úgy döntöttem hogy egy időre abbahagyom a blogolást. Már nem látom semmi értelmét. Talán majd egyszer még írni fogok, de most úgy érzem, hogy semmi szükségem rá....

Jó régen voltam már itt. Ennek ellenére nem tudok sok érdekes dologról beszámolni. Ugyanúgy telnek a napjaim mint eddig. 1-2 apróság persze mindíg van, de ezeken már meg sem lepődök. Néha úgy érzem, hogy kezdek belefásulni az egészbe. Monoton munka, és irígylésre méltatlan megánélet. Meg nagyon meleg is van mostanában, és talán ennek s köszönhető az időnkénti hangulatingadozásom. Vagy csak az "elvonási tünetek" okozzák ezt? Nagyon hiányzik valakinek a jelenléte, de sajnos már semmi esély nincs arra, hogy rendeződjenek kettőnk között a dolgok. Én ez próbálom elfogadni. Már belefáradtam... Ennél többet nem tudok megteni érte. Az lenne a legjobb, ha sűrgősen belemenekülnék egy új kapcsolatba, de tudom hogy hosszú távon ez sem célravezető. Már csak azért sem, mert nem tudok könnyen kapcsolatokat létesíteni... Na mindegy, valahogy majd csak lesz.... Most szerintem kimegyek a strandra, utána meg várom a délutánt, mert elvileg filmnézés lesz (remélem meg is valósul). Istenem, még a füvet is le kell nyírnom. Ebbe a melegbe semmihez sincs kedvem. Talán majd a strandon felvidulok

Jó reggelt! Már megint késésben vagyok, de azért sem hagyom ki hogy írjak. Tegnap délelőttös voltam. Hamar eltelt a meló. Mivel nagyon jó idő volt, nem volt kedvem munka után hazajönni, ezért ki szerettwem volna menni a strandra. Csak hát senki sem ért rá. Így hát mégsem mentem, hanem helyette inkább bicikliztem. Annyira belejöttem, hogy néhány óra alatt majdnem 70 Km-tert sikerült megtennem, ami már nem rossz teljesítmény tőlem. És még csak izomlázam sincs tőle! :-) Most mennem kell dolgozni...

A mai napon tényleg azt csináltma, amihez kedvem volt. 10-kor keltem, 11-kor kimentem a strandra a Lalival. Jól éreztük magunkat, labdáztunk, meglátogattuk az össze simerőst, beszélgettünk, golfoztunk, és még fürödtünk is. De nem maradtunk sokáig, mert 2-kor Forma-1 futam volt, és azt muszály volt megnéznem itthon. 11 éve vagyok Ferrari szurkoló! Most sem csalódtam s vörösökben A futam után gondolkoztam hogy visszamenyjünk-e a strandta, de inkább itthon maradtam, és aludtam egy kicsit. Majd 7-kor elindultam biciklizni, meglátogattam a Krisztit is, voltam bent anyámnál, aztán meg visszamentem Krisztihez. mikoözben hazakísértem tudtunk egy kicsit beszélgetni is. Majd ismét a bringázás következett. Letekertem 16 Km-tert, ami elég kevéske, de hát így alakult. Este még felnéztem a városba szintén bicajjal. De nem jutottam messze, mert találkoztam Adriennel, aki épp dolgozott. Így hát odamentem hozzá is beszélgetni! (ma nagyon beszélgetős hangulatomban voltam ) El is telt hamar az idő, 11 után értem haza. Most pedig megyek aludni, mert reggel én nyitok de legalább szabad lesz a délutánom

Nagyon felemásra sikerült a mai naom. Eleve későn keltem, ezért nem tudtam elmenni a Krisztihez. Amint beértem a munkahelyemre, egyből rosszul éreztem magam. Na nem a vendégek miatt, hanem tényleg borzasztóan megféjdult a fejem, szédültem, folyt az orrom, meg elég csúnyán köhögtem is. Szerintem enyhén megfázhattam valahol. De valahogy túléltem a melót. Zárás előtt egy órával aztán váratlan vendégeim érdeztek. Egy régen látott barátnőm jött meg Németországból, akit hónapok óta nem láttam. Ráadásul nem jött egyedül, hanem elhozta még néhány barátnőjét is. Ettől kicsit feldobódtam, elés sokat beszélgettünk is annak ellenére hogy csak az egyikőjük tud magyarul, a másik kettővel németül próbáltam meg kommunikálni több kevesebb sikerrel De végülis megértettük egymást, és mindannyian jól éreztük magunkat. Hívni akartak zárás után a Sonic nevű dicsoba, de úgy döntöttem hogy inkább nem megyek. Helyette a Hotel Délibábot választottam, ahol összefutottam a biztonsági őr ismerősömmel is, akit szintén régen láttam már. Vele is jót beszélgettem, végre valakinek el tudtam mondani hogy mi bántja igazán a szívemet, mire ő megnyugtatott. Egyszóval jól éreztem magam, nemrég értem haza, és most megyek aludni, mert holnap korán szeretnék kimenni a strandra hogy barnuljak végre egy keveset

Mostanában nem történik velem semmi érdekes. Unalmasan telnek a napjaim. Csütörtökön egésznapoztam, pénteken meg délutános voltam. Péntek reggel voltam bent Debrecenben a jogsim igazolásáért. Csak a nevemet hibásan írták le, emiatt kicsit aggódtam, de az összes vendégem megnyugtatott, hogy nincs okom aggodalomra. Most épp melóba indulok, de előtte még biciklizek egy kicsit, talán meglátogatom a Krisztit. De már indulok is, majd még jelentkezek.....