Nagyon nehéz belekezdeni...

[ tovább.. ]

Igen, egy év telt el azóta, hogy együtt vagyunk...
Aznap, amikor egy évesek voltunk, nagyon összevesztünk, ott akartam hagyni a p...ba, de gonoszság lett volna tőlem ez...de amúgy sem tudtam volna otthagyni az egészet, mert azt hiszem még mindig szeretem...
Hogy micsodán vesztünk össze? Ez egy hosszú história...Barátnőm lejött velem...

[ tovább.. ]

Újra én vagyok!
A nyári kalandból, őszi lett, majd téli és mostmár tavaszi!
Boldognak kéne hogy érezzem magam, de nem tuodm. Hiányzik, hogy nincs mindig itt velem!
Anyám mindig idegesít a hülyeségei miatt, ő meg hogy mondjam már el mi bajom van! Nem tudom elmondani! Belefáradtam az egészbe!
Hogy szeretem e???
Persze, hogy szeretem! Szerelmes vagyok!!!
De amott meg nagyon félek minden egyes nap, hogy elveszíthetem, a baromságaim maitt, hogy ennyire hülye vagyok...de ez nem én vagyok, nem tudom megmutatni az igazi énem, akármennyire is szeretném...nem én vagyok az aki vele van, hanem valaki más, aki szintén szereti, de fél...hülyeségeket hordok össze, tudom...nehéz elmagyarázni valamit valakinek, aki nem ismer, ha ezt egy barátomnak mondanám- akik az utóbbi időben megfogyatkoztak- bizony megértené... Tudná hogy mire gondolok!!!
Néha csak ülök és bámulok ki a fejemből, gondolkozom, hogy mit kéne még tegyek, mit kéne hogy még mondjak, de már ahhoz sincs kedvem...csak ülni szeretnék és nézni ki a fejemből...Mért nem vagy itt a közelemben???Itt a szomszédban??? Hogy ha valami bajom lenne csak átmennék hozzád és te megvígasztalnál engem??? Fáj, hogy nem vagy a közeleben!!! Francba...Minden percem veled tölteném és csak boldog lennék hogy itt vagy...
Bolond vagyok...francba...
Hiányzik!!!
Szeretem!!!
Szeretlek!!!
Jóéjt!!!!

Újra itt!
Boldognak érezem magam, vagy lehet hogy csak annak akarom...Szerelmes vagyok, azt hiszem, és furcsa, hogy ez velem történik...A szerelem furcsa dolog!

[ tovább.. ]

Nem tudom, hogy hol kezdjem el, de ez a nyár felejthetetlen lesz a számomra.
Nagyon sok jó emberrel ismerkedtem meg és nagyon hiányozni fognak...illetve ez nem is kifejezés...
Hosszú idő óta éreztem azt, hogy boldog vagyok. Senki nem mondta meg, hogy mit kellene tennem...a magam ura voltam...nem érdekel az sem, hogy az emberek mit fognak gondolni rólam, ha ezt meg azt megteszem...igaz néha szükségem lett volna egy kis tanácsra, de így legalább erősödött az önállóságom... nem is akár mennyire.
Siófokon dolgoztam, egy étteremben. Az elején nagyon furcsa volt az egész környezet, az emberek. Nem tudtam önmagam lenni. Valami nem engedte, hogy önmagam adjam. Kis is alakult a vélemény rólam...de aztán minél jobban megismerkedtem velük, megkedveltem őket és újra magamat tudtam adni. Kinyiltam.
Volt a konyhán egy nagyon helyes srác. Szemezni kezdtünk, beszélgetni és kialakult valami. Néha úgy éreztem, hogy a fellegekben járok, néha meg, hogy a szakadék szélén. Nagyon jó volt és nagyon rossz egyszerre, de ezt nem lehet elmagyarázni, érezni kell. A szálláson lévő lányokkal gondoltunk egyet egy este és bementünk a Beach-re bulizni, de előtte Baggiohoz mentünk – a pizzás fiúhoz - , aki bent lakott a városban. Szóval ott ittunk, beszélgettünk...és a srác is ott volt...Peti. Martinit ittunk a lányokkal és én már nem igazán tudtam meginni a saját részemet, szóval megkínáltam őt és leült mellém. Ittunk, beszélgettünk, rám nézett és megcsókolt. Spontán jött az egész, de nagyon jó volt. Utána elmentünk bulizni, vagyis úgy is lett volna, csak a barátai is ott voltak és őket kerestük egész végig. Azt mondta nekem, hogy nagyon örül, hogy eljöttem vele és megbíztam benne ennyire. Nem értettem, hogy ez mért ennyire fontos, de nem mondtam neki semmit.
Két hét után lefeküdtem vele, lehet, hogy túlságosan gyorsan tettem meg, de nem érdekelt semmi és senki...főleg mások véleménye nem...és még most sem érdekel. Három éve nem volt senkim...HÁROM...fel tudja ezt fogni valaki? Még csak nem is csókolóztam senkivel...nagyon sokan próbálkoztak nálam ez a három év alatt, de mindegyiknek azt mondtam, hogy nem. Nem azért mert válogatós vagyok, mert nem vagyok az. Egyszerűen nem volt szükségem senkire...nem...rosszul fogalmaztam...szükségem azért lett volna valakire...úgy fogalmazok inkább, hogy nem jó emberek próbálkoztak, vagy rossz időben, vagy rossz helyen és még sorolhatnám...meg nem akartam senkitől sem függeni, hogy megmondják nekem, hogy ezt tehetem ezt nem, hogy a fejemhez vágják a hibáimat, hogy csak adjak és vissza semmit ne kapjak...elegem volt...valamint a ex pasim is sokat tett annak érdekében, hogy még véletlenül se legyen senkim, meg a drága jó anyám is közrejátszott, de ő más...az exemről, akivel három éve szakítottam, elkeserített és azt gondoltam már, hogy én már nem is fogok találni senkit...aztán jött Peti, aki közvetlen volt, beképzelt és azt hitte hogy bármit megtehet...Nagyon nagyképű volt az elején. Tudta, hogy tetszik nekem, de ugyanúgy tudtam én is,hogy én neki...sok hülyeséget visszahallottam, ami miatt néha a szakadék szélén álltam – ahogy az elején is említettem. De volt benne valami, ami mégis vonzott hozzá. Nem a külseje, mert annyira nem jó pasi, hogy elvágódjanak tőle a lányok. Nem. Magától az embertől. Talán éppen ezért, hogy így viselkedett. Nem tudom. Mindig mond valami bántót, de valahogy nem sért meg vele, csak elgondolkodtat. Miután összejöttünk azt mondta mindenki, hogy megváltozott, hogy már nem szól be mindenkinek, hogy nem beképzelt...talán miattam, talán maga miatt...nem tudom, nem is érdekel jelenleg. Néha olyat is mondott, hogy én nem is a barátnője vagyok – ez kicsit szarul esett, de ezt dobta a gép - ...mondjuk én sem úgy tekintettem rá, hogy ő most a barátom. Szimplán csak vonzalmat éreztem, és akartam azt az egészet, úgy ahogy van. Azóta úgy hívatom magam, hogy a nyári kalandod. „Nyári kalandod itt is van.” A vége felé, vagyis eddig a napig, mintha minden megváltozott volna. Éreztem, hogy egyre mélyebb érzelmeket táplál irántam, másképp néz rám és én is ezt éreztem. Őrültem hiányozni fog. Számomra ez nem csak egy nyári kaland volt, de talán neki sem... Egy életen át emlékezni fogok rá. Erre a beképzelt, hüle, kocsögre...Szeretném folytatni vele, de nem tudom, hogy fogom e, vagy, hogy ő akarja e...a távkapcsolatból már tanultam és az nem ment – az exem.
Sok szép dolgot mondott nekem a végefelé. Kaposváron tanul és bérel egy lakást és hogy mennyek oda, meg Bonyhádra, hozzá...vajon ő eljön majd hozzám??? Próbáljam meg??? Nem tudom...Nehéz ez az egész...Az a baj, hogy ismerem magam és hamar feladom...ha ő nem keres én sem fogom és ennyiben marad ez az egész...pedig nem ezt akarom...ilyen vagyok...ez van...nagyon hiányozni fog és tudom, hogy még sokszor sírni fogok miatta, mert fáj...hiányzik...fuck...
Életem egyik legszebb nyara volt és ezt legfőbbképpen neki köszönhetem...Örökké emlékezni fogok rád és köszönöm...Hiányozni fogsz...Imádlak...
A Nyári Kalandod... 

Ui.: Csajok ti is nagyon hiányozni fogtok, de még remélem összehoz minket a sors...


Írtam: Augusztus 18-án(200

[ tovább.. ]

Szeretnék egy nagyon jó könyvből idézni nektek! Igérem, hogy érdemes elolvasni!


[ tovább.. ]