Nah! Ez a cím most nagyon valós és igaznak és helyesnek bizonyul a helyzetemben! Ugyanis most jelentkeztem idén fősulira és holnap derül ki h akkor maradok-e vagy megyek el, valahova. De ez a cím az érzelmeimre is vonatkozik! Ugyanis megbeszéltem a dolgot Mr. Szánalommal, és minden rendben van. Megint beszélünk msnen, bár mindig csak én írtam neki, most már úgy vagyok vele, ha akar beszélni velem, akkor majd ő ír először. De végre minden rendben van, és már nem vagyok idegroncs emiatt!! Most a holnap miatt kellene aggódnom,de valahogy nem megy. ?ost semmi sem jön össze így nem is idegeskedek! Szalmost ennyi van!!

Ma vasárnap van. Tegnap egy volt osztálytársam szervezett magának egy házibulit, amire a volt osztálytársait is meghívta, persze engem is és Mr. Szánalmat is. Nagyon azon voltam hogy elmegyek,de amikor megtudtam hogy ő is ott lesz egyből tudtam, hogy nem szabad elmennem oda. De nem is baj. Jobb lesz ez így nekem.
Nah most rátérek arra, hogy miért az a címe hogy volt pofája. Mivel azért haragszom rá, mert nem képes olyan embernek köszönni, akit barátjának mondott. És a Tündi beszélt vele msnen. És mondta hogy nem tudja hogy miért haragszom rá, és hogy állítólag a Tündinek szomorkás hangulatú smileykat küldött ezzel a "vallomással" együtt! És háát ezt nagyon nehéz elhinni, mivel nem keresett, meg nem is írt sehova sem, hogy miért haragszom rá, és nem is keresett kint a bulin, mert a Tündi azt mondta neki lehet hogy megyek, és hogy majd mindent megbeszélünk, de én tudom hogy semmi lehetőség rá, hogy megint barátok legyünk, mint régen. Most is vele álmodtam, hogy beszélni akart velem először el akartam menni hogy én nem akarok vele beszélni, de utána beszéltem vele, de nem mondtam neki hogy miért haragudtam rá, de megint jóba lettünk és még az illatát is éreztem az álmomban, ez egyszerűen lehetetlen egy ilyet átélni, de... És olyan jó volt, hogy megint jóban voltunk, de aztán rájöttem mikor felkeltem, hogy hülyeség az egész és én (szégyenlem) sírtam egy kicsit, mivel hiányzik nekem Ő mint egy barát. Olyan jól megvoltunk, meg minden(de semmi OLYAN nem volt köztünk), bár én többet szerettem volna, de tudtam hogy ő nem úgy néz rám , és hát lassan bele is törődtem. Hmmmmm.... Nem tudom hogy mi lesz így velem, ha nem tudom kiverni a fejemből Őt.

Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Most a hétvégén lesz sörfesztivál a közelünkben levő faluban. Úgy terveztük a barátnőimmel,hogy megyünk három napra sátorozni, de én már nagyon gondolkodóban vagyok azon, hogy nem megyek el.
Úgy érzem, ha elmegyek akkor nem lesz semmi jó, aminek örülhetnék igazán, mert a másik barátnőnk nem jön el és én meg gyertyatartó nem akarok lenni, megint mint mindig és nincs kedvem a barátnőmet és az ő barátját bámulni. És továbbá elméletileg Mr. Szánalom is kint lesz, és ahhoz sincs kedvem, hogy lássam azt az idióta fejét, mert akkor megint felbaszna agyilag. Jah és egy másik régi ismerős is kint lesz elméletileg, ahhoz meg azért nincs kedvem, mert most próbálom megint elfelejteni őt. Túl sokáig vártam és vágytam rá, de mindhiába és hiába tudtam, hogy soha nem lesz az enyém én mégis mindig csak reménykedtem benne. Bár ő sem hagyta, hogy elfelejtsem, hogy kiverjem a fejemből. Nem értem a férfiakat!! Teljesen kiborítanak mindig valami hülyeséggel, vagy egy hatalmasat csalódok bennük vagy én már nem is tudom...

Az iskolában kezdődött minden. Jó barátok voltunk. Sokat nevettünk, viccelődtünk egymással, harmónia volt közöttünk. Én bíztam benne, mindazok ellenére is amit a többi ember állított róla. Azt mondták hogy szánalamas egy ember, mert hogy valójában ilyen, de eddig csak álarcot viselt. Én nem hittem nekik.
De negyedik második felében már észlelehető volt a változás, amikor barátnője lett. Már nem beszélgettünk annyit, már nem nevettünk annyit, már nem olyan volt mint régen. Teljesen megváltozott, más ember lett belőle. De még mindig hittem benne, és neki. Majd egy nap arra kellett rájönnöm, hogy mégis a többi embernek volt igaza.
A barátnőm ballagás utáni vacsorája egy kocsmában volt megtartva és a kinti teraszon idegenek is lehettek. És Ő ott volt a barátaival. Amikor bejött én kedvesen köszöntem neki, mint régen, amikor még barátok voltunk(bár én soha nem neveztem annak, Ő mondta hogy mi azok vagyunk, de már látom hogy hazugág volt minden szava, minden minek véltem, minek hittem) Ő még arra sem méltatott hogy odaköszönjön. Hát ekkor tört össze bennem az egész világ, amit boldognak hittem, hogy minden rendben van hisz van sok barátom, de... Mondjuk ezután sokáig azzal hitegettem magam,hogy csak nem látott vagy nem vett észre és ezért nem köszönt. De egy rendezvényen ott volt a barátnőjével. Elsétáltak mellettem és nem is köszönt. Ekkor jöttem rá végleg hogy igaz volt minden amit a többi ember állított róla, hogy egy SZÁNALMAS ember lett belőle. Úgy éreztem, hogy elárultak, hogy eldobtak, mint egy selejtet, kihasználtak, mint egy idióta flótást. És úgy éreztem hogy én vagyok a szánalmas inkább, hogy mertem benne hinni és reménykedni. Igaz, hogy már nagyon régóta nem beszéltünk egymással, de én még mindig titkon reménykedek abban, hogy valaha visszaváltozik az én kis tökfejemmé és akkor megint a régi lesz minden közöttünk és ismét jó barátok leszünk és nem árul majd el megint.! Hát röviden ennyi egy elvesztett barátságomról!