Vakság

Sziasztok!
Lehet majd rajta szőrnyűlködni meg röhögni.Én már csak röhögök rajta.Persze férfi létemre néha sírok is,pedig 10 éve volt már.Csakhogy született egy kislány is ebből a kapcsolatból és annyira szeretem,hogy mikor visszaviszem az anyjához kéthetente vasárnap este,a hazafelé út nagyon könnyes tud lenni.
Csodásan indúlt minden.Még nálam sem lakott,de már olyanokra figyelt,hogy mindig legyen behűtött sör a hűtőmben.Szimpatikus húzás volt.Gondolom egy páran vagyunk úgy férfiak,hogy tetszik ha egy nő ilyenekre figyel.
Később tudatosúlt,hogy ez nála családi berögződés,ugyanis a faterja elvárta,hogy melóból hazamenvén 2 üveg hűtött sör várja.Ha muter elfeledte véletlenűl,jött a pofon.
Szóval jól kereső picsa volt,ígényes mind magára és az öltözködésére.
Pénzt hazaadnia soha nem kellett,mind magára költhette.Főzni soha,étterembe járt.Pórul is jártam egy csirkenyak levesénél.A piacon vett nyakat tisztítatlanúl a levesbe főzte.Nyak szopogatás közben a nyelőcsőben maradt csirketáp nem volt túl ízletes.A főtt virslit nem tudta elkúrni egyedűl.
Valószínűleg a megszokott jólét feladása volt számára
lehetetlen,hiszen mikor összeköltöztünk és áldott állapotba kerűlt,a családi büdzséből a számlák,kaja, bébi cuccok kifizetése után nem tudott költekezni.Beosztani nem tanúlt meg.Hogyan is,mikor úgy élt,hogy pénz nem számít.
A problémák akkor kezdődtek,mikor szülés után visszanyerte alakját és magasan tartott ígényeit megtartotta,csakhogy már hárman éltünk 1 háztartásban és a fizetésem + az ő gyese,csal.pótléka
nem volt elég a kifizetések és a gondos beosztás(én osztottam be) után az ő ígényei kielégítésére.
A hibát ott követtem el,hogy hiába én osztottam be a pénzt,ő ment a postára és a boltba is.Én csak este jöttem haza a melóból.
Hogy ott folytassam,ahol abbahagytam nem lehet,mert annyi sok kamuzás történt rövid idő alatt (kb.1 1/2 év),hogy már nem emlékszem,de megpróbálom azért.
Nem volt okom nem megbízni benne (még).Pár hónap múlva jöttek az első jelek,mikor a be nem fizetett csekkek után jöttek a felszólítások.Bár erről én sem tudtam,mert a felszólító leveleket eltüntette,csak mikor kikapcsolták a telefont,kezdtem utánajárni a MATÁV-nál.Ott felvilágosítottak,hogy két felsz.levelet is kűldtek.Na,hol vannak a befizetett csekkek után a visszaigazoló szelvények?Nem tudja!Mi az hogy nem tudod?Te fizetted be!
Hiába vontam kérdőre,nem tudta megmondani.A pénz hova tűnt,az sem derűlt ki.Más megoldás nem lévén be kellett fizetni az elmaradt csekkeket.Még jó,hogy a villanyt,gázt,vizet nem sumákolta el.Lehet azt nem merte.Mert viszont mást!A pénzbefizetéseket én kezdtem el kezelni és pénzt is csak annyit hagytam otthon,hogy boltba le tudjon menni alap dolgokért.Nagyobb bevásárlásokat együtt intéztük.Ha valamire kellett neki,adtam,de elszámoltunk este.
Szar volt így élni,főleg,hogy a bizalom is megingot, de ígért fűt,fát.Sok veszekedés után úgy látszott rendeződtek a dolgok.
Aztán a barátoktól,ismerősöktöl jöttek a visszajelzések.Jó lenne ha a tartozást megadnám.Milyen tartozást?Hát amit hetekkel,hónapokkal ezelőtt kölcsönkért.
Nem tudott venni magának cuccokat pénz híjján,így kölcsön kért.Így kiderűlt,hogy a pulcsi,gatya,cipő nem is kölcsön,meg csere útján kerűlt a barátnőktől hozzánk ahogy ő mondta,hanem ezekből a pénzekből vette.De volt olyan összeg is amivel nem tudott elszámolni,nem tudott fölmutatni semmit belőle.Se pénz,se cucc.Megint veszekedés és ígéret hegyek.A gyerek persze mindezt végíg nézte.
Na megyek,mert fölcsesztem az agyam.
Konkrét eseteket fogok leírni a hitelesség kedvéért,miket is csinált még.
Egyik nap felhív Apám,hogy otthon vagyok e!?Persze,de Ő nincs,mert a gyerekkel elugrott a szüleihez.Nem baj,úgyis velem akar beszélni.Jó!Megjön,majd komoly hangon és némi zavarral invitál,hogy üljünk le.Furcsa volt,ilyennek még nem láttam.A lényeg,hogy öcsém és barátnője panaszkodtak neki,hogy egyik nap hazajövet nem volt meg egy csomó aranyékszer az ékszeres dobozban,ami a telefon mellett volt még reggel.Tudni kell,hogy volt kulcsom hozzájuk,ill. öcsémhez,mert a lakás fele még az enyém volt és volt nekem is cuccom még a régi szobámban.
Apám rákérdezett,nem e én voltam fönn aznap napközben.Felelet:nem,hiszen dolgozom.Volt apámban valami hiszem is,nem is,de háromszor is rákérdezett és még az ujjával mutatta is:Így görbűlj meg?Így!!Persze egy állítás,tagadással szemben nem bizonyítható.Elég gáz volt a szitu.Valahogy ellaposodott a téma,legalábbis azon kívűl,hogy "Ő" tőle rákérdeztem,tud e valamit a dologról (persze semmit).
A háttérben azért zajlottak az események.Mivel öcsémék nekem egy szót sem szóltak az esetről,úgy gondoltam megoldódott a dolog,meglettek az ékszerek(1-2 db-ról volt szó).Ismerve a leendő sógornőmet,el tudtam képzelni,hogy első felindulásból meggyanusít valakit,aztán kiderűl,hogy elrakta máshová.Szakításunk után derűlt ki számomra az igazság,egy öcsémékkel való spontán beszélgetés során.
Az eset idelyén(karácsony előtt pár héttel),sógórnőm és a "Ő",beszéltek az eltűnt dolgokról,és a "kedves" azt mondta neki,hogy én otthon bevallottam sírva neki,hogy én loptam el,de megígértem,hogy visszaadom,ahogy lesz pénzem kiváltani a zaciból.
Döbbenten hallgattam,hogy mi folyt a hátam mögött.Úgy hogy semmit sem csináltam,"elásott" a családom előtt!
Eljött a karácsony,és a nagy családi ebéd alatt-mit sem sejtve a háttérben dúló indulatokról és cselekményekről-felhőtlenűl beszélgettem mindenkivel és a sógórnőmmel is poénkodtam.
Persze fapofával fogadta a viccet.Gondoltam is,milyen bunkó,hogy a szeretet ünnepén sem tud normálisan viselkedni,de különösebb balhé nélkűl eltelt a családi összejövetel apáméknál.
Aztán az is az ominózus beszélgetéskor derűlt ki,hogy azért volt olyan az ebédnél,mert hogy van pofám poénkodni,mikor meglopom.Ráadásúl majdnem kiborította a bilit,mert úgy felhúzta magát ott akkor,hogy "Őt" félre is hívta,és közölte vele,hogy most beolvas nekem,ha nem adom vissza az ékszereit.Azért nem történt meg a biliborogatás,mert állítólag "Ő" könyörgött neki,hogy ne tegye mert nem akar családi botrányt,és újfent megígérte,beszélni fog velem mégegyszer,hogy mihamarabb adjam vissza az ékszereket.
Belegondolni sem merek mi lett volna,ha borúl a bili akkor.

Itt van mégegy történet,ami miatt most nem az én,hanem az Ő családja előtt sározódtam be,ártatlanúl.
Ugyanaz a karácsony,mint az előző történetnél.
Az ő szüleinél is elköltöttünk egy családi ebédet.Megjön a bátyja feleségestűl,gyerekestűl és a köszönés után kihívja a "Őt" a nappaliból,hogy akar vele beszélni.Ok,visszajönnek pár perc múlva.Fölköszöntjük egymást karira,de ők nem adnak nekünk semmit,csak a gyereknek.Asszonyt kérdezem halkan később:Mi a helyzet?Majd hazafele elmondja.
Elmondta.Azért hívta ki a szobából,hogy elnézést kér,de olyan kínos,mert otthon felejtették a nagy rohanásban a mi ajándékunkat,majd legközelebb elhozzák.Rendben,mondom,de ezt miért nem tudta nekem is el mondani!?Mindegy,előfordúl,majd hozzák.
Ez volt az asszony verziója.Még szidtam is a gerinctelensége miatt a bátyját,mert eltelt több hét,találkoztunk párszór,de ajándék sehol.Nem szóltam,mert nem vagyunk rászorúlva az ajándékukra,de azért mégis mire véljem ezt!?
Az IGAZSÁG a következő:Azért nem kaptunk tőlük ajándékot,mert pár nappal karácsony előtt "Ő" fölugrott hozájuk és eljövet az előszobában lévő táskából (ami a bátyjáé volt),kilopott 10.000 ft.-ot! Csakhogy ez kiderűlt perceken belűl és még a buszmegállóban elkapták és felelősségre vonták.Vissza is adta a pénzt,miközben sírvafakadt és áthárítva a felelősséget,azt mondta,hogy én küldtem lopni hozzájuk.
Én mit sem sejtve az egészről,mert balhét azért nem csináltak belőle,mivel jön a karácsony és ne legyen veszekedés a szeretet ünnepén.
Akkor,mikor kihívta a szobából, azt mondta neki,hogy ugye a történtek után nem képzeljük,hogy ajándékot kapunk!
Az ő szemszögéből nézve nem csoda,hogy velem nem akart beszélni.
Természetesen a teljes igazság számomra csak a szakításunk után derűlt ki szintén,mikor véletlenűl összefutottam a volt sógorommal és leültünk beszélgetni.Még egy szösszenet ebből a "csodálatos kapcsolatból.
Egy téli estén történt,mikor vártam "Őt" haza a gyerekkel.A szüleihez ugrott el a gyesért,meg a csal.pótlékért,mert oda volt bejelentve és oda jött a pénz.
Mikor megérkeztek,zokogva jött be,de olyan keservesen zokogott,azt hittem valami komoly baj történt.Percekig hiába próbáltam megtudni mi a baj,a sírástól nem tudott megszólalni.Aztán kiderűlt,hogy azért sír,mert mikor leszállt a buszról és be akart menni a ház alatt lévő boltba,nem találta a pénztárcáját.Emlékezett rá,hogy a babakocsiba rakta a hálós részbe.Nyugtatgattam és leküldtem,járja be a buszmegállótól hazáig vezető utat,hátha ott esett ki.Mivel már sötét volt,nem sok reményt fűztünk a dologhoz,de hátha...Le is ment,vagy fél óráig lennt volt (lakótelepen laktunk).Persze nincs meg.Benne volt az összes pénz,iratok,egyébb.
Mondtam is neki,csak megoldjuk a pénzkérdést,de a papírokat természetesen pótólnia kell.
Eltelt 1-2 hét,mindig kérdeztem,intézte e a papírokat,a válasz az volt,hogy igenis,nemis,nem volt
ügyfélfogadás,nem ért rá,valamire várni kell... stb.
Végűlis győzött az igazság.Egyik nap,este a másik szobában pakolta az ágyneműket a szekrényben.Mentem ki a konyhába és akkor belátni abba a szobába.Hát beláttam és a sok fehér lepedő közt,ahogy háttal pakolt nekem,megvillant valami zöld.Nem vette észre,hogy láttam.Megvártam míg visszamegy a nappaliba és megnéztem mi az.A gyanúm beigazolódott.Az elveszett,zöld pénztárcáját dugdosta ott,benne az összes irattal.Pénz sehol.
Nem szólva egy szót sem,utána mentem és beledobtam az ölébe,baljós csendben várva a magyarázatot.Sokáig semmi,csak mélyen nézett maga elé.Aztán megtört.Sírás és teljeskörű vallomás,mi is történt.
Elmondta,hogy a pénz után való sóvárgása addig fajúlt,hogy 3 hónappal előtte otthonról lenyúlta az apja arany pecsétgyűrűjét és beadta a zaciba potom pénzért.Ki kellett váltania a gyűrűt,különben ha az apja rájön,megöli.Mindenképpen pénzt kellett szereznie,mert kamatostúl lehetett kiváltani csak a gyűrűt,és a lejárati idő után azt nem kapja vissza.
Ezért meglopva saját magát,engem és a gyereket kitalálta ezt az "elvesztettem a pénztárcát" sztorit.